A prakfalvai vasgyár a szepesmegyei kies Gölniczvölgyben fekszik, több száz éves hivatalos akták bizonyítják régiségét, vasolvasztóját legrégibbnek tartják az egész világ működésben levő vasolvasztói között és egy vasból öntött boltívet mutogatnak, melyet a belé öntött jegyzet szerint 1810-ben építettek be utólagosan, azért, hogy a túlhevítés következtében roskadni induló művet támogassa.

Érdekes, hogy ezen olvasztó ugyanazon időben tartotta meg 100 éves jubileumát mint a poroszországi Königshütte, azon külömbséggel, hogy utóbbinál az egész nagy Németország hivatalosan jelen volt, nálunk a közhatalmat a kerületi szolgabiró képviselte.

De azért ezen ünnepségnek is megvolt a jellegzetes képe, megadta ezt a föld népe, mely csekély és hálátlan birtokából megélni nem tudván, fuvarozásból és gyárimunkából él s a prakfalvai gyárban tisztelte létének föntartóját, azért ez alkalommal hálájának kifejezéséül az összes környékbeli parasztok lengő zászlókkal papjaik vezetése alatt egyházi énekeket zengve vonúltak Prakfalvára. 

Ennek magyarázatául szolgáljon azon tény, hogy Szepesmegyében, mely nevezetes volt még egy félszázad előtt fémiparáról, az utóbbi 40 év alatt az összes vas- és rézgyárak tönkre mentek, míg Prakfalván sem amerikai kivándorlás, sem munkaszünetelés, de még munkaredukczió sem volt, a mi nemcsak nálunk egyedül álló jelenség. 

Ezen előnyét a nevezett gyár főképen az által érte el, hogy hazánkban eddig nem gyakorolt új iparágakat honosított meg, melyek messze külföldön is – Ausztria, Oroszország, Románia stb. – hirdetik a magyar ipart, s nem az utolsó rekordot érte el azáltal, hogy Délafrikának Heidelberg nevű városában a nyilvános könyvtár egy Prakfalván készült hordható házban van elhelyezve, a gyárnak egy másik rekordja pedig a Lőcse város diszterén fölállított honvéd szobor, mely az első műbecscsel biró emlékszobor, mely vasból öntetett.