A newyorki East-Sidenek van egy kulturális intézménye, mely bennünket, magyarokat, két okból is érdekel. Az East-Side tulajdonképen nem más, mint a kivándorlók városrésze, hol ez oknál fogva, - sajnos, - jóval több magyar lakozik, mint akárhány itthoni nagyobb városunkban. S a szóban forgó amerikai reform sikerre vezetésében jelentékeny részük van ottani magyar honfitársainknak is.

Ez a számottevő kulturális tényező a gyermek - szinház: „ Children’s Theatre”. Ezt az elnevezést a szó valódi értelmében méltóztassék venni. Egy olyan állandó szinházról van szó, a melynek nézőközönsége kizárólag gyermekekből áll. Sőt maguk a „ szinészek „ és a „ szinésznők ” is csaknem mind a serdülő ifjúság köréből valók, a kik épen csak, hogy kikerültek a gyermek sorból.

Éltető lelke és fenntartója ennek az érdekes és európai fogalmaink szerint is még egyedül álló intézetnek a new yorki „ oktatásügyi szövetség” ( Educational Alliance os Newyork ), mely a legutóbb kiadott részletes jelentésében soha sem álmodott sikerekről beszél s melynek egyik tekintélyes tagja: Garfield Mózes a „Newyork City Charity Organisation Society” egyik kiadványában a tapasztaltak alapján most a gyermek - szinházak általánositását sürgeti.

A Children’s Theatre szorgalmas vezetőinek eszük ágában sincs a gyermekeket talán a szini pályára nevelni. Sőt az úgynevezett művészeti hajlamokat sem igyekeznek mindenáron beléjük plántálni. A kiben benne vagyon az isteni szikra: kipattan az onnan magától is. Hanem a czél tisztán közművelődési: a gyermekek jó izlésének, helyes világnézetének és esztetikai érzékének felkeltése és a lehetőségig való kifejlesztése.

S e tekintetben nagyon méltánylandó álláspontból indúl ki az Educational Alliance. A gyermekek fogékony lelkét nemesen szórakoztatni a pihenés óráiban, ez a kivánsága. Nem aféle Hököm Matyi szinvonalú bódékba vezeti tehát a még fejletlen fiatal népséget, hanem egy teátrális tekintetekből is számottevő szinházba, hol a világirodalom legklasszikusabb ifjúsági darabjait adatja elő a gyermekekkel – a gyermekeknek, - mialatt ezek révén a zsenge értelem észrevétlenül is a helyes, életrevaló világnézet ösvényeire terelődik.

De van a kérdésnek nyelvi oldala is. Hiába, az amerikai mindig tudja, mit csinál. Volt már róla szó, hogy a gyermek - szinház társulata és közönsége is túlnyomó részben a kivándorlók gyermekeiből kerül ki, tehát a lakosságnak olyan rétegéből, mely már természetszerű helyzetéből kifolyólag sem beszélheti az angol nyelvet tökéletesen.

Nos, az előadások révén az idegen származású gyermekek oly pompásan megtanúlják itt a műveltebb, vagyis nem az ú.n. „ konyhai „ –angol nyelvet, hogy szinte gyönyörűség. Nem is csoda, hisz ez oly hihetetlen gyorsasággal ragad rájuk a zseniális írók és költők mesterműveiből. A mely utóbbi körülmény viszont nem hagyandó figyelmen kívül már csak a világirodalmi ismeretek szempontjából sem.

Nem lehet elvitázni a czéltudatos törekvést az Educational Alliance ama gondolatától, hogy a gyermek – szinházat legelső sorban is az alsóbb társadalmi osztályok East – Side - ján, a kivándorlók városrészében iparkodott létesíteni. Elvégre, itt érezte égető szükségét annak, hogy távoli országok, sőt világrészek idegen gyermekeinek sok esetben elhanyagolt, vagy hiányos oktatását és nevelését ilyetén módon is csiszolgassa.

Jobban meggondolva, a humanizmus köpenye alól nem egy esetben kikandikál itt a soviniszta – lóláb is, - de az általános közművelődés szemüvegén át vizsgálgatva ez intézményt: kulturális hatásai fölöttébb erősek, melyek még csak fokozódni fognak, ha majd valamikor a Children’s Theatre általánosabbá válik...

Zsoldos Benő.