Annak a szövevényes, izgalmas bünpörnek melyet olyóriási érdeklődés mellett tárgyal a pestvidéki törvényszék- az előzményei ismeretesek.

Az a vad kegyetlenség, a melylyel a letartóztatott czigányok a gyilkosságot és a gaztettek egész sorozatát elkövették, valóságos rejtély lehet a legbölcsebb pszichiater előtt is, ha látja a gonosztevőket, a kik egytől-egyig félénken tekintenek a szemlélőkre és oly jámbor tekintettel, derüs arczczal s lelki nyugalommal állnak biráik előtt, mintha apró lopásoknál nagyobb bünt sohasem követtek volna el.

Az kétségtelen, hogy valamennyi ismeri a vádat és retteg annak következményeitől. Ezt bizonyítja az a körülmény, hogy bár a külső után ítélve mindenik elmult már husz éves, még a negyven évnél idősebb vádlott is azzal állott elő, hogy alig 15-18 esztendős, mert tudja, hogy husz évnél fiatalabb bünöst enyhébben itélik el és az ilyen még akkor is szabadul a halálos büntetéstől, ha akár tiz rablógyilkosság is bizonyul rá. Hogy pedig az életkort ne állapíthassák meg, letagadták nevüket, eltitkolták a születési helyüket, megtagadták a szülőt, gyermeket és testvért.

A mi magát a büntettet illeti, égre-földre esküdöznek, hogy soha nem jártak azon a tájon, nem ismerik még a környékét sem annak a helynek, a hol a gaztettek történtek. Furfangos tagadásuk azonban mit sem használ, mert a bizonyítékok nagy mennyisége igazolja a bünösségüket. A dánosi vérengzés főbb czinkosait itt közöljük.