Sri Lanka (korábbi nevén Ceylon) őslakóiként tartják számon őket, bár származásuk kiderítése szinte lehetetlen feladatnak látszik. Több kutató megpróbálkozott már vele , sokmindent meg is tudtak róluk, de továbbra is sok a homályos terület.

Lássuk először a származásukról szóló elméleteket!

Sri Lanka őslakosai, a veddák – vagy Wanniya-laeto-k (’erdő lakók’), ahogyan ők hívják magukat – a szigeti neolitikus közösség közvetlen leszármazottai, melyet legalább i.e. 16 000-től tartanak számon, bár egyes tudományos álláspontok szerint jóval korábbiak is lehetnek.

Dr. Seligmann szerint az indiai veddák (védák, veddhák?) rokonai, akik 10 – 18 ezer évvel ezelőtt települtek be Indiába majd innen vándoroltak egyes csoportjaik Ceylonra.

Nevil szerint Sabaragamuwából (Sufferagamból) jöttek, a 17-edik században.

Ami biztos: mára antropológia és nyelvészeti szempontból is kevert csoportnak tekintik őket. Fizikai jellemzőikben inkább australoid és negroid-indian, nyelvészetileg szingaléz jegyeket mutatnak.
Fokozza ezt a bizonytalanságot, hogy – mára már igen alacsony létszámuk ellenére – több vedda-alcsoport is él viszonylag szűk területen. Ezek a csoportok, bár mind veddáknak nevezik magukat, egymást nem tartják „valódi veddáknak” és mindenféle rokonságot tagadnak.

A legalaposabb kutatást talán a fentebb már említett Brenda Z. Selgimann folytatta. Lássuk, mit is mond ő ezekről a csoportokról 1910-ben írt The Veddas” című szakkönyvében :

„A parti veddák vagy verdák birtokában van pár telep a keleti parti tamil zónában. Számuk nagyobb, mint a Bintenne-i falusi veddáké és a jóval vadabb Uva határvidéki és Keleti Tartománybeli rokonaiké; kétség sem fér hozzá, hogy többségének vére keveredett a tamil vérrel, valamint telepeik összehasonlíthatatlanul virágzó állapota is erre vezethető vissza. Az első partra érkezésük dátuma és a tamil vérrel való keveredés kezdete nem valami biztos; az írások szerint mindig is voltak veddák azon területek szomszédságában, melyeket most birtokolnak, de a veddák szerint a szárazföld belsejéből származnak.

A veddák azt mondják, hogy semmi rokonságuk nincs a parti veddákkal, és nem tudják mikor mentek a partvidékre, vagy honnan jöttek és sosem hallották, hogy valamely fajváltozathoz tartoznának.

A parti veddák nem tudják, mikor és hogyan jöttek, de szerintük az őseik Galából jöttek, messze a nyugati hegyek mögül. Néha azt mondják, hogy Kukulu-gammaedából jöttek és szétszóródtak a partvidéken. Néhányuk szerint Kukulugam közel van Verukalhoz, néhányuk szerint messze-messze van.

Úgy találjuk, a parti veddák magukról Verda-ként beszélnek és szerintük őseik a szárazföld belsejéből jöttek. Mind tamilul beszélnek, de páran állítják, hogy tudnak és néha beszélik is az öreg Vedda nyelvüket, de mikor megkértük, aki mondta, hogy tud az ősi nyelven, hogy beszéljen, szingalézül beszélt, vedda akcentussal, vedda szótöredékeket belekeverve. Ezen kívül pár öreg ember tudja néhány vedda waruge (nevezetes ős) neveit, amíg mások a családfájukat vezetik vissza rájuk.

A parti vedda magasabb, sötétebb és szívósabbak, mint a veddák. Valójában hasonlítanak az alacsonyabb kasztbeli tamilokhoz, de minden faluban van egy-két alacsonyabb ember a többieknél és ők reprezentálják a vedda képet. A nők sokkal nagyobbak, mint a veddák és a tamilokhoz illenek, akikhez hasonlóan öltözködnek.

Pellanchenai, a vedda főtelep Batticola északi részén, Kalkudah-hoz közel található, 20 mérföldre Battilcolától. A másik főtelep, Vakanari kb. 10 mérföldre északra Kalkudah-tól, a folyó túl oldalán van, amin egy komp jár Valachchenai-nál. Panichchenkei-nél, kb. 14 mérfölddel északabbra van egy másik komp, ahol a helyi veddák a kompvezetők, de innen még 3 mérföldre van még két vedda település, Vellaiade és Kandaladi.

Panichchenkei-nél kevés vedda él, míg északra, Vakarai-nál jóval többen laknak. Még 8 mérfölddel odébb van 2 vedda telep, Parchenai és Nargantonai, egymáshoz közel. Hallottunk kisebb parti vedda telepekről is Batticaloa szomszédságában, de ezeket nem látogattuk meg, mert nem volt rá idő és úgy tűnt azok a veddák nem különböznek azoktól, akikkel találkoztunk.

Elmondták nekünk, hogy hivatalosan ott dél-batticaloa-beli parti veddák vannak, majd felfedezték, hogy voltak és vannak még ott szentélyek, templomok a parthoz közel, pár mérföldre. Ezeket vedda szentélyként és templomként tartják számon, ahol a veddák imádkoznak. A vallásuk, szokásaik, hitük hasonló lehet a tamilokéhoz, sőt, még hindu szektás jelek is vannak a fejükön.

Néhány, de nem minden vedda tudja a nevét pontosan az őseinek, viszont a fontosabb felmenőket mindenki tudja. Uru wargue az a wargue (származási ág), ami a legjobban fennmaradt a köztudatban, bár néhányan Ogatam-nak állítják magukat, vagy Kavatam-nak, vagy Umata-nak, vagy Umatam-nak, Aembalaneduwe-nak, Aembale-nak; ez utolsó kettő talán ugyanaz a wargue, a szárazföld belsejéből. A legtöbben vagy a Morane vagy az Unapane wargue-ról beszéltek a származásukat illetően. A gyermekek az apa wargue-jába tartoznak.”