Közeleső és jó földre csak kivételes esetekben érdemes ugyan csicsókát vetni, de annál inkább becses ez a nálunk még mindig kevéssé ismert s e miatt nem igen méltányolt növény silányabb talajokon, melyeket máskép alig lehet használni, kivált ha az illető földdarabok oly távol feküsznek, hogy oda munkásokat szállítani bajos és nagyobb időveszteséggel jár.

Ilyen helyekre alig találunk alkalmasabb növényt a csicsókánál.
Termelését, valamint használati módját azonban kevesen ismerik, miért is nem lesz érdektelen, ha mindezeket ismertetjük, még pedig egy magyar gazda után, a ki a csicsóka termelésével több idő óta foglalkozik.

A csicsókát – mondja az említett gazda – a legsilányabb és legtávolabb fekvő földeken ültettem el, s már nyolcz termést volt alkalmam szedni utánuk. A leggondosabb kiszedésnél is mindig marad egy csomó kisebb-nagyobb gumó a földben, a melyek azután a következő évben nemcsak, hogy kihajtanak, de oly sűrűn hajtanak, hogy gyakran ritkítani kell azokat, a mi kifogasolás vagy kézzel való kikapálás útján történik.

Ezt a munkát azonban minél korábban kell végezni, különben az elkésett munkát a többi gyorsan nagyranövő szálak is megsínylik s különben is a kapával való való egyezés annál olcsóbb lesz, minél korábban látunk a dologhoz.

A talaj megmunkálása ugyanaz, mint a burgonyánál, a vetéshez egy holdra 5-6 hektoliter gumó szükséges, s az ültetést sokkal korábban lehet végezni, mint a burgonyánál, mert a csicsókagumó a földben nem fagy meg.

A gumókat tavaszszal szoktuk kiszedni, egyrészt mivel azok télen át a földben se meg nem fagynak, se meg nem romlanak, másrészt mivel kupaczokban és pinczében inkább elromlanak. Ha a föld fagya későn engedett fel, úgy hogy a zöldtakarmányozás beállta előtt nem tudjuk az egész csicsókakészletet feletetni, be lehet azt savanyítani; én először félve tettem meg a kisérletet, zöldtakarmánynyal keverve a csicsókát, a dolog azonban igen jól sikerült és a savanyított takarmányt az állatok örömest ették.