Bulyovszky Lilla, a kinek halála hire sok kedves emléket ébresztett az öregek szivében, érdekes, szép művészi és asszonyi pálya végén húnyta le szemét örök nyugalomra, Művészszülők leánya, apja, Szilágyi Pál, egykor híres erdélyi színész, egyúttal mestere is volt; már gyermekkorában játszott a szinpadon, tizennégy éves korában, 1847-ben pedig már a Nemzeti Szinház tagja volt. Tizenöt éves korában vette nőül Bulyovszky Gyula, ki akkor huszonegy éves, de már kedvelt író volt.

A szabadságharcz után is a Nemzeti Szinházban játszott, 1859-ben - szélesebb kört keresve tehetségének - német szinpadokra lépett. 1851-ben Drezdába szerződött s ott főleg finom, nemes Shakespeare-ábrázolásaival az akkori német szinpad első művésznői közé emelkedett. Európai körutat is tett, mindenütt ünnepléssel fogadták.

1875-ben, még fiatalon, 42 éves korában visszalépett a szinpadról s azóta Budapesten élt, különösön férje halála óta teljes elvonultságban. Irodalommal is foglalkozott, tárczái, rajzai kedveltek voltak annak idején. A nyilvánosság előtt vagy 30 évre egyáltalán nem szerepelt; az irodalmat mindvégig nagyon szerette, a Kisfaludy-társaságnak és a Petfőfi-társaságnak nagy alapitványokat tett költői pályázatokra. A halál Gráczban érte utól.