Nagyflorrsi Nagy Nep. János, 1848/49-iki honvédfőhadnagy, most verebélyi lakos, szomoru levelet intézett lapunk szerkesztőségéhez.
A 79 éves agg vitéz reszkető kézzel irt levelének tenora az, hogy az ország legérdemesebb, de legszegényebb embereire, azon honvéd közlegényekre és altisztekre hívja fel a pénzintézetek figyelmét, akik a periferiákon abbol az évi 120 K segélyből tengetik életüket, melyet nekik az ország mostoha kézzel juttat. Ezek – ugymond – inkább türik a nyomort, hogysem a menházba menve, elhagyják azt a falut, amelynek temetőjében szülőik, gyermekeik, sőt talán unokáik is nyugosznak.

Az országban – írja a tisztes férfi – 1983 pénzintézet áll fenn és azt kérdi, hogy találkozik-e majd ezek között csak egy is, amely – megemlékezve a régi honvédek érdemeiről – évi tiszta nyereségéből juttat valamit azok segélyezésére, kik közt nem egy van olyan, kinek dusgazdag szülőit az 1848/49-iki hazafias felbuzdulás fosztotta meg vagyonától.

A levél írójának azonban nem maga felé hajlik a keze, mert ő elég jómódban él – atyja Nagy László urnak, a Szarvasi hitelbank igazgatójának – hanem régi bajtársainak szomoru sorsát látva, facsarodik el a szive és ezek érdekében kopogtat pénzintézeteink ajtaján.

Vajha ezek meg hallanák esdő szavát és juttatnának valamit Balogh Sándor dr., az országos honvédegylet elnöke kezeihez évi nyereségük jótékonycélokra szánt részéből a szabadságharc még életben lévő vértanuinak is.