A Holnap új versei -Irodalom és művészet
Alig hogy elült kissé az a zaj, melyet a Holnap első kötete támasztott s ime, most már a második kötettel lépnek elő azok a fiatal költők, heten, a kik ebbe a nagyváradi irodalmi társaságba csoportosultak. A zaj, mely e társaság föllépését fogadta, talán tulzott is volt, elvégre nem történt egyéb, mint hogy hét fiatal költő együtt, bizonyos rokon törekvések alapján, mondjuk programszerűen.
A sok vita folyamán aztán a Holnap-ot megtették gyűjtő-fogalomnak, s értették rajta az egész fiatal irodalmat, a mely – a fiatalság írók szokása szerint – ellenzékül lép fel a régivel szemben s a fiatal temperamentumhoz illő hevességgel ostromolja a nyilvánosság kapuit.
Ez azonban tévedésre vezet, mert a Holnap csak egy része az irodalmi fiatalságnak s egész serege van rajta kívül, sőt bizonyos tekintetben ellene is a fiatal irodalom erős legényeinek s róla magáról sem lehet bizonyos nagyon tág határvonalakon kívül azt mondani, hogy valami egységes programmot képviselne.
Alig köti össze egyéb, mint hogy egy-két pontján a magyar élet aktuális kérdéseinek, témákban, nyelvben többé-kevésbé új nyomokat igyekeznek találni s végül valamennyien Ady Endrét vallják vezérükül. Ez az utóbbi dolog bajt is hozott a fejükre, rájuk zúdította az utánzás vádját. S kétségtelen, hogy ez a vád nem is alaptalan, csak tulságosan ki volt élezve.
A mostani második könyvben, a Holnap új verseiben még inkább enyhül: a többi hat költő mindegyikén megérzik, hogy azon a csapáson haladnak, melyet vezérünk tört a magyar versben, de reminiscentiáról legfeljebb egyik-másiknak egyik-másik versében lehet szó. Mind a hét költő különálló, többé-kevésbé erős egyéniség.
Ady Endrének vagy tizenöt verse van a könyvben, köztük egy pár a legjobb dolgai közül való, összevéve azonban nem adnak semmit ahhoz a képhez, s nem vesznek el semmit abból a képből, melyet eddig alkottunk róla magunknak s melyet pár hónappal ezelőtt, legutóbbi könyvének megjelenésekor, igyekeztünk róla megrajzolni.
Babits Mihály elsősorban a nyelvnek, mint a költői alakítás eszközének virtuóza egészen a szavakkal való játszásig; igen erős intellektusa uralkodik fantáziáján és érzékenységén, a gondolatnak megvan nála az a lendülete, a mely hangulatokat kelt és fantáziát serkent, sajátképen intellektuális lirát csinál, de mindig tudja elkerülni a kiszámítottság veszedelmét, néha pedig bogarasnak, különczködőnek látjuk.
Balázs Béla erős fejlődésben mutatkozik a kötetben; ő a szinekre alapítja költészetét, szinre halmoz s ezért néha összefolynak a formái, gyakran azonban – mint pl. a Tavi nokturnóban – bámulatos telten, frissen jönnek a szinek tolla alól.
Dutka Ákos is fejlődött, jórészt megszabadult az egyéniségét zavaró idegen hatástól. Még mindig a pompásan csengő verselés a leginkább szembeötlő tulajdonsága, de már látni rajta, hogy lassankint mind jobban elmélyedik.
Juhász Gyula ma is az a merengő, finom lélek és fogékony elme, a ki volt. Néha egy-egy sorban, egy-egy képben igen szerencsésen csendít meg régi magyar reminiscentiákat s általában mintha valamivel szinesebbé fejlődött volna utóbbi időben.
Miklós Jutka is fejlődik: nemrég megjelent könyvében még alig látszott ki a saját egyénisége a reminiscentiák alól, ma már gyakrabban halljuk a saját hangjait. A kötet Kollányi Boldizsár állította össze s ő is írta elébe terjedelmes bevezető tanulmányt, a mely rövidebbre fogva többet mondana enthelizálásának?kissé dilettáns íze van, de nem lehet tagadni, hogy nem egy ügyesen formulázott, okos gondolatot találunk benne.
).jpg "Kalászosokból közepesnél jobb termés várható")
.jpg "Az aratás és a fegyvergyakorlatok")
.jpg "Hazatérő kivándorlók")
Legyen Ön az első! Hozzászólás írásához kattintson ide!