Clemenceau bukása

Julius 21-én jött Párisból a távirat, hogy a Clemenceau-kormány, mely közel három éve intézte Francziaország ügyeit, lemondott, mert a tengerészeti vizsgáló-bizottság jelentéséhez fűződő vitában kisebbségben maradt a szavazásnál. Meglepetésszerűen jött ez a hír, mert Clemenceau alig néhány nappal ezelőtt jelentős sikert ért el a parlamentben a tüzérség számának szaporításáról szóló javaslatával, a melyet hosszú üzenetváltás után végre a szenátus is elfogadott.

A parlamenti ülésszak a vége felé járt már s a kormány erősen bizakodott állása erejében, nevezetesen abban, hogy a jövő általános választást, a mely kilencz hónap múlva lesz, ő fogja vezetni. Erre mutatott Clemenceaunak az utóbbi ülések egyikén mondott nagyszabású beszéde, mely nem annyira a kamarának, mint inkább a választóknak szólt. E beszédében Clemenceau erős hangon fordult a szocziálisták ellen, a kiknek kellemetlen támogatását megelégelte. Megvádolta a klerikális-monarkista pártokat is, hogy a radikális republikánus pártok ellen támogatják a szocziálista pártot.
A kormány és a szocziálisták közti ellentét különösen kidomborodott akkor, a mikor a czár látogatásának a dolga a kamarában szóba került s Jaurés heves beszédet mondott a czár ellen. A szocziálisták minden alkalmat megragadtak, hogy a kormány ellen való elkeseredésüknek kifejezést adjanak. Nagyon nehezteltek Clemenceaura, a ki megmutatta nekik, hogy nélkülök is tud kormányozni, sőt ellenük is, ha kell, a mi által nagy mértékben megszerezte magának a polgári elemek rokonérzését. Példa rá a szocziálisták által szervezett postássztrájk, a mikor Clemenceau energikus intézkedésekkel gondoskodott arról, hogy a polgári társadalmat ne találja készületlenül a szocziálisták támadása.

Clemenceau vereségét a szocziálisták mellett nagy ujjongással fogadták a klerikális-monarkisták, a kik revánsot akartak venni a kormányon az egyház és állam különválasztásáért és a szerzetesrendek kiüldöztetéséért.