Dtum
Login with Facebookk
1909 | November

A béke-dij

Az idei Nobel-díjak odaitélésének aktáiból egy nagyon érdekes passzus került nyilvásosságra. A biráló bizottságnak elég dolga volt mindenik díjnál, míg meg tudott állapodni: melyik irót, tudóst, föltalálót találja rá a legérdemesebbnek, de legjobban akkor akadt meg, a mikor az úgynevezett béke- díj méltó gazdáját kereste.

 

A többi díjnál ugyanis csak az okozott fejtörést: melyiknek adják a sok érdemes közül, ennél a díjnál azonban az a meglepő és első hallásra meg is döbbentő dolog derült ki a stockholmi akadémiában, hogy – nincs kiben válogatniuk. Az emberiség örök békéjéért folyó küzdelem vezéreinek száma már kimerült azokkal, a kiket idáig megjutalmaztak, a mi nyilván jelenti, hogy az új kulturális mozgalmak nagy alakjai között egy olyan sincs, a ki ezt a törekvést tette volna élete és működése ideáljává.

 

Az újak között nincs olyan nagy ember, a ki az örök béke hirdetésének szentelné minden szavát. Ez a tapasztalat, mint már említettük, első pillanatra megdöbbentőnek látszik, de valójában nincs miért megdöbbennünk. Sőt talán előre is lehetett volna látni, hogy ennek a díjnak előbb-utóbb okvetlenül ez lesz a sorsa, a nélkül azonban, hogy elárvulása az örök béke vágyának és törekvésének elárvulását is jelentené.

 

Erről szó sincs. Ez a jelenség nem bizonyít egyebet vagy többet, csak azt, hogy ennek a törekvésnek, vágynak a legprimitivebb és legnaivabb formája, eszköze volt az, a mely gyülésekkel, fölolvasásokkal, szervezkedéssel, brosurákkal, a háború borzalmainak ecsetelésével agitál az érdekében. A háborúnak nincsen pártja, a melyet a béke pártjával majorizálni lehetne és a békének nem az a veszedelme, hogy vannak emberek, a kik verekedni, harczolni akarnak.

 

Sőt, el lehet mondani, a béke vágya akkor a legerősebb az emberek szivében, mikor csatába kell menniük. Tehát nem a harcz izgalma és rettenetessége az embereket és a legnaivabb agitáczió az, a mely ennek a vonzó erőnek a kisértése ellen vértezi föl őket.

 

A béke érdekében való igazi agitáczió csak közvetett munka lehet, megszüntetése vagy legalább is megcsökkentése azoknak, a melyek a népeket háborúba kényszerítik. A népek verekedő kedve ellen való agitáczió ma már annyira fölösleges, ha nem születnek többé apostolai.

Megosztás:

A cikkhez még nem tartozik egyetlen hozzászólás sem!
Legyen Ön az első! Hozzászólás írásához kattintson ide!


Cikk-ajánló
Adatbázis informácikó
Feltöltöttség:
46%
Összes publikáció:
27.378
Politika:
4.183
Gazdaság:
4.597
Kultúra:
3.840
Tudomány-t.:
3.429
Sport:
4.354
Bulvár:
5.022
Kincskereső:
436
Páholy:
64
Blog:
230
Összes kép
37.374
Cikkekhez kapcsolódó képek:
37.010
Privát huszadik század képek:
364
Regisztrált felhasználók:
4.183
Fórum témák:
187
Fórum hozzászólások:
847
Cikk hozzászólások:
98