Justh Gyula szólalt fel ezután. - Megemlékezett politikai pályafutásának kezdetéről, mikor a függetlenségi szervezkedések az egész megyei községi apparátust magukkal szemben találták, hogy elfojtsák csirájában azt a küzdelmet, a melyet Magyarország függetlenségi érdekében önzetlenül folytattak. A küzdelem nehéz volt és sokat kellett szenvedni azoknak, a kik hűen kitartottak a függetlenségi eszmék mellett. Most azután, folytatta, egy másik kép tárul elénk, a mikor a függetlenségi párt többségre jutott.

Többségévé lett a képviselőháznak és hogy bizonyos feladatok megoldására vállalkozzék, a maga politikai programmjának hangoztatásától egy időre elállott. Haladt az idő, vártuk, hogy azt a politikai feladatot, a melyre vállalkoztunk, megoldhassuk, de ez késett. Értem a választási reformot. Késett, úgy hogy a koaliczió, melynek együttműködése eredetileg két évre volt kontemplálva, már a negyedik esztendőbe jutott a nélkül, hogy ezt a nagy feladatot megtudtuk volna oldani. Ennek folyománya volt azután, hogy a dolgok természetes rendjénél fogva elérkeztünk oda, hogy az osztrák-magyar bank szabadalma lejáróban volt.

És most, mióta ez a bankküzdelem 8-9 hónapja folyik, hová jutottunk? Oda, hogy majdnem ott vagyunk már, ahol az én politikai pályám kezdetén voltunk, hogy t. i. az egész nagy apparátust látjuk felvonulni a függetlenségi párt törekvéseivel, a függetlenségi párt szervezkedésével szemben. (Ugy van!) Látjuk azt, hogy községről-községre igyekeznek lebeszélni a választópolgárokat arról, hogy részt vegyenek a függetlenségi párt szervezkedésében. (Úgy van.) Látjuk egyes vármegyék egész kerületein, a hol ma minden erővel csaknem olyan eszközökkel küzdenek már a függetlenségi párt ellen, mint a milyennel küzdöttek ezelőtt évtizekkel.

Nos tehát, ez mutatja azt a legerősebb mértékben, hogy a koaliczióban többet nem maradhatunk. (Úgy van.) Hiába itt minden törekvés: a koaliczió abban a perczben, a mikor április 26án a kormány beadta lemondását azon nézeteltérés folytán, a mely a kabinet különböző tagjai között előállott a bank és közgazdasági kérdésben, abban a perczben megszűnt és a koaliczió képtelen lenne továbbra hatékonyan közreműködni a haza javára és boldogságára. (Élénk helyeslés.)

Mert, hogy lehet azt elképzelni, hogy egy olyan koaliczió, a melyben a különböző pártok, a különböző vezérek homlokegyenest ellenkező nézetet vallók, nemcsak a bank és közgazdasági kérdésben, de a választói reform kérdésében is (Úgy van!) együttesen továbbra is áldásdúsan működhessék a haza javára? Ez teljes mértékben ki van zárva és épen úgy teljes lehetetlenség elképzelni azt is, hogy egy olyan fuzió létesülhessen, a melyben a függetlenségi párt összes elveit sutba dobja és behódol a kisebbségnek. – Ilyen körülmények közt nagyon természetes dolog, hogy mindannyiunkat őszinte örömmel tölti el az az országosan megindult nagy mozgalom, a mely két irányban csucsosodik ki. Az egyik a függetlenségi párt újjászervezése, a másik pedig állást foglalni a nemzeti magyar banknak 1911 január 1-ére való felállitása érdekében. (Élénk helyeslés.)

Őszinte öröm kell, hogy áthassa minden magyar embernek szivét, mert hiszen a függetlenségi párt elveinek különösen az a része, a mely a közgazdasági önállóság és függetlenség tekintetében domborodik ki, az annyira életkérdése ennek az országnak, hogyha ezt nem tudnók kivivni, akkor – merném mondani – képtelenek volnánk magunkat fentartani. (Úgy van!) És a mikor látjuk, hogy az ország minden részében derék, odaadó harczosai akadnak a függetlenségi párt szervezésének, akkor teljes bizalommal várhatjuk, hogy a függetlenségi elvek diadalt arassanak.