Gróf Serényi Béla fölmivelésügyi miniszter közelebb kijelentette, hogy tekintettel úgy a belső, mint a külföldi, közelebbről az osztrák piaczi viszonyokra s arra, hogy a természetes föltételek nálunk sokkal nagyobb arányú mezőgazdasági termelést tesznek lehetővé, általában legsürgősebb föladatának a termelés fokozását tekinti és ebben az irányban teszi meg sürgősen a már lehetséges kormányzati és adminisztrativ intézkedéseket; később pedig, mihelyt az országgyűlés összejön, a szükséges törvényhozási előterjesztéseket. 

Így máris intézkedett aziránt, hogy sertéstenyésztésünk, mely a kisebb vagyonú falusi földmivelő népnek fontos jövedelemforrása volt, egyrészt a világpiaczi kedvező konjunkturák kihasználása érdekében, másrészt, mert e tenyésztési águnkat a sertésvész erősen megkárosította, az állam hathatós támogatásával újra föllendíttessék.

Az állami támogatás módját egyelőre abban állapította meg, hogy a községi köztenyésztési czélokra a kir. gazdasági felügyelőségek által közvetített sertéskanok tetemes (30 százalék) árkedvezménynyel osztassanak és hogy a megcsappant állományú szegényebb községek a kantartás költségeiben az állam által segíttessenek.

Az állattenyésztés gyorsabb fejlesztésével kapcsolatosan szükséges törvényhozási előterjesztések között van a közlegelők alapos rendezésére és feljavítására vonatkozó intézkedés, melynek gyakorlati czélja az, hogy a szóban levő elhanyagolt területeken jövedelmező termelés induljon meg és hogy állat-állományunk a legelőkön megfelelő táplálékot és hústermelésünk a világpiaczi viszonyok által most nagyon megokolt fejlesztő eszközt nyerjen.

A földmivelésügyi kormány sürgős teendőinek második csoportja a birtokpolitika terére esik. A miniszter álláspontja az, hogy minden birtok-kategóriának, úgy a nagy-, mint a közép és kisbirtokosnak is megvan a maga saját gazdasági és szocziális hivatása.