Dtum
Login with Facebookk
1910 | Január

Mikszáth és Szeged

Mikszáth és Szeged. Annyira együvé tartozik ez a két név: a büszke, nemes magyar város és a diadalmas, nagy magyar iró, hogy az egymás mellettiségük úgy, egymás mellé róva, szinte sablonnak tetszik. A köztudatban valami különös, megkapóan benső kapcsolat köti össze az írót és a várost. Összetartoznak. Ezt az összetartozást csak egy negatív föltevésnél lehet kellőkép megvilágítani.

 

Tessék elképzelni Mikszáthot Szeged nélkül és Szegedet Mikszáth nélkül. Istenem, milyen különösen hat az elgondolásban ez az eshetőség. Tisztára képtelenség. Micsoda súlyos veszteséget jelentene ez mindkettejükre és általánosságban az egész magyar irodalomra nézve. Pedig talán még sem lehetne azt állítani, hogy Mikszáth Szeged nélkül nem fejlődött volna olyan nagy iróvá, mint így, de bizonyosan más lett volna.

 

Más milieu rajzolta volna be színképeit lelkébe, más nép gondolkodása, erkölcse, karaktere inspirálta volna mesealakjai megteremtésénél és más, talán egészen más formákat, fordulatokat, szineket mutatott volna csöndesen folydogáló, varázslatos nyelve is. A Mikszáth nyelve...Mintha hasonlítana a kanyargós Tisza folyásához, a mely délibábot űzve hömpölyög előre, itt-ott ki-kitér, ellátogat a kakuk-füves, virágos rétre is, majd újra visszasétál szelíd medrébe és tovább zúgatja lassú-ütemű melódiáit.

 

Ilyen mély zengésű melódiákat csak az alföldi part ver vissza. Fent, a hegyekben, a sziklák közt éles csattanással hullanak vizágyukba a fölvert hullámok. Valahogy, de bizonyosan égeszen más iróvá fejlődött volna Mikszáth Szeged nélkül és nekünk, az egész magyar olvasóközönségnek, sőt nemzeti művelődésünknek is minden oka megvan az örömre a miatt, hogy Szeged szinmagyar világában hevült alkotásokra Mikszáth teremtő lelke.


És képzeljük e1 Szegedet Mikszáth nélkül. Egyszerre milyen üres lenne a Tisza-parti büszke város. Hány emberre mult volna el a feledés végtelenséggében nyom nélkül; hány kedves embere, a kik most vidáman, vagy kedvesen komolykodó tekintélylyel lépnek elénk bizalmas és örök ismerősökként a Mikszáth irásaiból…


Nem is jó ezekre a negativ eshetőségekre gondolni. De minek is az ilyen okoskodó föltevés, a mikor ez a két név: Mikszáth és Szeged, amúgy is széjjelválaszthatatlan s a mikor a közelmult napokban, az elmúlt vasárnapon egy kivételes ünnepi alkalom amúgy is egymás mellé állította őket. Szeged ünnepelte Mikszáthot. Az ünnepre az a nevezetes dátum szolgáltatott alkalmat, hogy Mikszáth már negyven esztendős fordulójához ért irói munkásságának.

 

Ez a dátum ünnepe az egész magyar művelődésnek; kulturhistóriai, irodalomtörténeti dátum s a maga méltó érdeme szerint meg is fogja ünnepelni az egész ország. De Szeged előljárt az ünneplésben. Úgyszólván megkezdte azt. A minthogy meg is illette a kezdés dicsősége. A család ünnepe az első. Már pedig Szeged úgy fogadta, olyan nagy, közvetlen, benső szeretettel ünnepelte hirkoszorús fiát, a hogy csak a család ölelheti szivére hozzátartozóját.

 

A sok közös emlék, a megannyi kedves, derűs reminiszczenczia, a mely az elmúlt évek kéklő távlatán át eléjük csillant, szinte megindulttá tette az ünnep résztvevőit és megindítóvá s elérzékenyítően emelkedetté az ünnepet. Bizonyos, hogy a budapesti nagy ünnepi nap méreteiben, külsőségeiben, díszében, fényében nagyobbszerű lesz, de a szegedi ünnep meleg közvetlenségét alig fogja kisugározni.


Szeged és Mikszáth egymáshoz való viszonya külön tanulsággal is szolgál irodalmi életünknek. A szeretetlenségnek, idegenkedésnek, viszálykodásnak és közömbösségnek mai sivár korszakában, szembetűnően éles világításban állítja elénk azt a különbözőséget, a mely a modern kulturember önzése, önimádata és hideg emberfelettisége, valamint az ilyen, szeretettől áthevített, patriarchális világ közt van.

 

Ha valakinek, úgy elsősorban a szivéből merítő és lelke színeivel festő írónak van szüksége szeretetre. Az elismerés, a méltánylás ösztönzője, megihletője minden igyekvésnek, munkának, de legfőképen az íróinak. Ezért szükséges az írónak valamely földhöz való tartozósága; hiszen magába kell szednie valahonnan azt a meleget, a mely föllobbantja benne az alkotás szikráját.

 

Ki tudná megmondani, hogy hány nagyrahivatott és örökkévalóságnak eljegyzett lélekben húnyt ki ez a szikra, csupán azért, mert nem áradt rája a megértés melege? Mennyi érték mehetett már így veszendőbe. Lehetne azt is mondani, hogy a szeretet az írói lélek langy májusi esője. Virágot nyit és magvakat bont ki és nélküle kiszikkad a gondolatok, érzések televény földje.


A szegedi példa tanulságait tehát látni és értékelni kell. Nagy és fontos jelentősége van és aztán mikor is lásson meg az ember tanulságokat, ha nem az ilyen elmélkedésre késztő kivételes ünnepi alkalomkor? Az író és közönség viszonyának ki kell mélyülnie, fel kell melegednie, hozzá kell finomodnia, át kell nemesednie az ilyen példához.

 

A közönség tekintse családja legbensőbb tagjának az irót, áraszsza el körülötte mindazt a szeretetet, a mi csak fölemelheti, meghathatja és nemes hevületekre ragadhatja az érzékeny irói lelket. Meg kell gondolni, hogy az iró lelke fogékonyabb, differencziáltabb, az anyagiságoktól elvontabb, szóval átfinomultabb és ilyenformán a leghalkabb hangulatok is mélyebb hatással vannak rá, mint más lelkekre a legbrutálisabb külső benyomások. Olyan ez a lélek, mint a kényes délszaki növény, csak a sugárfényben virul s a hideg, jeges fuvallat elhervasztja.


Mikszáth és Szeged. Az idegenül, tétován járó magyar írók és a közömbös magyar társadalom felé vidáman, lelkesen int ez a két név. Virágos két név és kölcsönösen fonták egymásra a virágot. Ne forduljunk hát más, idegen világok felé, a mikor a legszebb virágokat idehaza lehet leszakasztani. Még azt is, a melyet hirkoszorúnkba fonhatunk be.


Pakots József.

<<
<
1
2
3
>
>>
Megosztás:

A cikkhez még nem tartozik egyetlen hozzászólás sem!
Legyen Ön az első! Hozzászólás írásához kattintson ide!


Mini galéria
A szegedi Dugonics-Társaság emlékplakettje, melyet Mikszáth Kálmánnak a szegedi jubileum ünnepén átadtak Az emlékplakett hátoldala
Cikk-ajánló
Pusztít a halálsugár Pusztít a halálsugár
Amióta á rádium, a röntgen és a rádió új utakat nyitott a technikusok...
Cilinderes hitlerista felvonulás Bécsben az egyenruhatilalom ellen
Vasárnap a nemzeti szocialisták Bécs több kerültének főbb útvonalán...
Andrássy támadása a kormány ellen Andrássy támadása a kormány ellen
Politikai körökben nagy feltünést keltett gróf Andrássy Gyulának a...
Rendőrök kivont karddal támadtak az ellenzéki jelölt programbeszéde után a tömegre Rendőrök kivont karddal támadtak az ellenzéki jelölt programbeszéde...
Sajnálatos események zavarták meg vasárnap a hangos választási...
A magyar csendőrség új fegyvere A magyar csendőrség új fegyvere
A csendőrségnél még most is a Kropacsek-féle ismétlőfegyvert...
Az albán főváros Az albán főváros
Javában szóltak még az ostromló agyúk Sikutari alatt, és Durazzo...
Csepel – Újpest 3:2 (3:1) Csepel – Újpest 3:2 (3:1)
Fergeteges újpesti rohamok vezetik be a játékot és a lilák mindjárt...
Csáky gróf külügyminiszter vasárnap Berlinbe utazott Csáky gróf külügyminiszter vasárnap Berlinbe utazott
Gróf Csáky István külügyminiszter vasárnap délben 1 óra 15 perckor, a...
A film szelleme - Balázs Béla könyve A film szelleme - Balázs Béla könyve
A filmművészet eddigi útja sorozatos küzdelem olyan idegen behatások...
Adatbázis informácikó
Feltöltöttség:
46%
Összes publikáció:
26.214
Politika:
3.984
Gazdaság:
4.399
Kultúra:
3.776
Tudomány-t.:
3.429
Sport:
4.144
Bulvár:
4.659
Kincskereső:
436
Páholy:
53
Blog:
221
Összes kép
37.144
Cikkekhez kapcsolódó képek:
36.780
Privát huszadik század képek:
364
Regisztrált felhasználók:
3.984
Fórum témák:
109
Fórum hozzászólások:
650
Cikk hozzászólások:
98