Dtum
Login with Facebookk
HIRDETÉS
1910 | Január

Petelei István - 1852-1910

Szűk mederben lefolyt, de mély és tartalmas élet ért véget Petelei István halálával. A míg élt, kerülte a feltűnést, elvonult dolgozó-szobája magányába, vagy a szovátai erdőkbe; beérte az erdélyi vidéki város környezetével, az irodalmi mozgalmakban személyével nem szerepelt.

 

Ezért nem is igen emlegették, csak az irók komolyabb része néha, a mikor legkiválóbb novellairóinkról esett szó s mikor eszükbe jutottak azok a sajátságos levegőben élő sajátságos alakok, a kiket Petelei István örökített meg, kiemelve a falu és a kisváros szürkeségéből s jelentőséget adva nekik művészetével. S a mint haladt fölötte az idő, elvonultsága mind teljesebb lett, mert magányt kedvelő természetén kívül a kényszer, a súlyos betegeskedés is előmozdította.


Régebben mégis többet lehetett hallani róla. Kolozsvárott politikai lapot szerkesztett, izléssel, értelemmel, helyes hirlapirói érzékkel, a kulturális törekvések iránti élénk fogékonysággal. Akkor is inkább dolgozott, mint szerepelt, de a kolozsvári művelődési mozgalmakban ott volt mindenütt, a hol munkájára szükség volt.

 

Az Erdélyi Irodalmi Társaság megalapítására ő adta az indítást s számos más, ma már megvalósult eszme indult ki az ő agyából, vagy lapja hasábjairól. Élete virágjában azonban súlyos és kínos betegség támadta meg, a melyből magához tért ugyan, dolgozni is tudott, de szélesebb körű cselekvésre képtelen lett.

 

Visszavonult Marosvásárhelyre, nyáron Szovátára, ott irta finom művű, mély és meleg novelláit, a ki írótársa ott fölkereste, örömmel fogadta, de maga alig fordult meg az irodalmi körökben. A Petőfi-társaságban nem szerepelt, pedig tagja volt, mintegy öt év előtt pedig jelölni akarták a Kisfaludy-társaságba, de ő maga kérte barátait, hogy erről tegyenek le.

 

Utolsó könyvének, Az élet czimű két kötetnek megjelenése, 1904 óta alig irt valamit, egy-két elbeszélést a Vasárnapi Ujság-ba; vagy három év óta pedig teljesen elhallgattatta lassankint elharapódzó betegeskedése.

 

Sajnáltuk ezt valamenynyien, a kik sokra tartottuk művészetét; lapunk ismételten is sürgette munkára s ő szivesen is irt volna, hiszen a „Vasárnapi Ujság”-hoz írói pályájának kezdete óta meleg kötelékek csatolták, de nem birt már dolgozni. S most a halál örökre véget vetett munkásságának és szenvedéseinek is.

Megosztás:

A cikkhez még nem tartozik egyetlen hozzászólás sem!
Legyen Ön az első! Hozzászólás írásához kattintson ide!


HIRDETÉS
Cikk-ajánló
Vázlatok Spanyolországból Vázlatok Spanyolországból
Tőlünk Spanyolország annyira távol esik, hogyha abból a kevésből, a...
Merre megy Darányi Merre megy Darányi
Októberben lesz egy esztendeje, hogy Darányi Kálmán Magyarország...
Egy magyar mérnök a mandsuországi vasútnál Egy magyar mérnök a mandsuországi vasútnál
Magyar műegyetemünk kiválóságát hirdetik távol világrészekben dolgozó...
A Solness építőmester a Kamara-színházban A Solness építőmester a Kamara-színházban
A Solness előadása a Nemzeti Színházból került át a Kamara-színházba:...
Az elhalasztott esküvő Az elhalasztott esküvő
Pár nappal ezelőtt Pintér Gizella magánzónő följelentést tett a...
Jókai versenytársának szobra Jókai versenytársának szobra
Jókai versenytársának, P. Szathmáry Károlynak szobrát leplezték le a...
Az orleansi herczeg északsarki utja Az orleansi herczeg északsarki utja
Fülöp, orleansi herczeg, aki tudvalevően sógora a mi József...
Ignotus: Szerkesztői üzenet Ignotus: Szerkesztői üzenet
A Nyugatnak nincsenek szerkesztői üzenetei, mert nem igen ér rá...
Wieliczkai sóbánya Wieliczkai sóbánya
Minden templomban áhítatos csend uralkodik. Ha a hívő üres templomba...
Adatbázis informácikó
Feltöltöttség:
46%
Összes publikáció:
26.214
Politika:
3.984
Gazdaság:
4.399
Kultúra:
3.776
Tudomány-t.:
3.429
Sport:
4.144
Bulvár:
4.659
Kincskereső:
436
Páholy:
53
Blog:
221
Összes kép
37.144
Cikkekhez kapcsolódó képek:
36.780
Privát huszadik század képek:
364
Regisztrált felhasználók:
3.984
Fórum témák:
109
Fórum hozzászólások:
650
Cikk hozzászólások:
98