Dtum
Login with Facebookk
1910 | Január

Petelei István - 1852-1910

Szűk mederben lefolyt, de mély és tartalmas élet ért véget Petelei István halálával. A míg élt, kerülte a feltűnést, elvonult dolgozó-szobája magányába, vagy a szovátai erdőkbe; beérte az erdélyi vidéki város környezetével, az irodalmi mozgalmakban személyével nem szerepelt.

 

Ezért nem is igen emlegették, csak az irók komolyabb része néha, a mikor legkiválóbb novellairóinkról esett szó s mikor eszükbe jutottak azok a sajátságos levegőben élő sajátságos alakok, a kiket Petelei István örökített meg, kiemelve a falu és a kisváros szürkeségéből s jelentőséget adva nekik művészetével. S a mint haladt fölötte az idő, elvonultsága mind teljesebb lett, mert magányt kedvelő természetén kívül a kényszer, a súlyos betegeskedés is előmozdította.


Régebben mégis többet lehetett hallani róla. Kolozsvárott politikai lapot szerkesztett, izléssel, értelemmel, helyes hirlapirói érzékkel, a kulturális törekvések iránti élénk fogékonysággal. Akkor is inkább dolgozott, mint szerepelt, de a kolozsvári művelődési mozgalmakban ott volt mindenütt, a hol munkájára szükség volt.

 

Az Erdélyi Irodalmi Társaság megalapítására ő adta az indítást s számos más, ma már megvalósult eszme indult ki az ő agyából, vagy lapja hasábjairól. Élete virágjában azonban súlyos és kínos betegség támadta meg, a melyből magához tért ugyan, dolgozni is tudott, de szélesebb körű cselekvésre képtelen lett.

 

Visszavonult Marosvásárhelyre, nyáron Szovátára, ott irta finom művű, mély és meleg novelláit, a ki írótársa ott fölkereste, örömmel fogadta, de maga alig fordult meg az irodalmi körökben. A Petőfi-társaságban nem szerepelt, pedig tagja volt, mintegy öt év előtt pedig jelölni akarták a Kisfaludy-társaságba, de ő maga kérte barátait, hogy erről tegyenek le.

 

Utolsó könyvének, Az élet czimű két kötetnek megjelenése, 1904 óta alig irt valamit, egy-két elbeszélést a Vasárnapi Ujság-ba; vagy három év óta pedig teljesen elhallgattatta lassankint elharapódzó betegeskedése.

 

Sajnáltuk ezt valamenynyien, a kik sokra tartottuk művészetét; lapunk ismételten is sürgette munkára s ő szivesen is irt volna, hiszen a „Vasárnapi Ujság”-hoz írói pályájának kezdete óta meleg kötelékek csatolták, de nem birt már dolgozni. S most a halál örökre véget vetett munkásságának és szenvedéseinek is.

Megosztás:

A cikkhez még nem tartozik egyetlen hozzászólás sem!
Legyen Ön az első! Hozzászólás írásához kattintson ide!


Cikk-ajánló
Hátszeghy lett Magyarország tőrvívóbajnoka Hátszeghy lett Magyarország tőrvívóbajnoka
A Magyar Vívó Szövetség vasárnap rendezte Magyarország 1934. évi...
A „Potemkin” megadta magát a román kormánynak A „Potemkin” megadta magát a román kormánynak
A lázadó hajó első konstanzai látogatásakor kérdezősködött a...
A szamóca szaporítása A szamóca szaporítása
A szamóca szaporítása indával történik. A legdúsabban termő tövek...
Filmsztárok otthon Filmsztárok otthon
Marek Mulhall nagyon szereti a kutyákat – Milton Sills...
A hónap rövidhíreiből A hónap rövidhíreiből
A földmüvelésügyi népbiztosság a főváros husellátása biztositásának...
Megbotozott tisztek Megbotozott tisztek
Már régóta ismert dolog volt az, hogy az angol hadseregben ez olyan...
Henley-regatta Henley-regatta
Henley-regattára már lezárultak a nevezések. A Grand Chalenye Cup-re...
A koronázás ebédje A koronázás ebédje
Ha nem is a legfényesebb, de a legnagyobb lakoma a világon idáig...
Fel, az északi sarkhoz! Fel, az északi sarkhoz!
A németek megirigyelték a norvégek, dánok, angolok sikereit. Külön...
Adatbázis informácikó
Feltöltöttség:
46%
Összes publikáció:
26.214
Politika:
3.984
Gazdaság:
4.399
Kultúra:
3.776
Tudomány-t.:
3.429
Sport:
4.144
Bulvár:
4.659
Kincskereső:
436
Páholy:
53
Blog:
221
Összes kép
37.144
Cikkekhez kapcsolódó képek:
36.780
Privát huszadik század képek:
364
Regisztrált felhasználók:
3.984
Fórum témák:
109
Fórum hozzászólások:
650
Cikk hozzászólások:
98