Az orosz-japán háboru eseményei, gazdag tanulságai közül nem utolsó az, hogy a várvédelem korszaka távolról sem mult el,hogy tehát daczára a messzehordó óriási lövegeknek, daczára annak, hogy ma már az ugynevezett fedett állásban levő ellenségre is be lehet irányitani a messzehordó ágyut, várakra, erőditvényekre még szükség van.

Csakhogy ma egy teljesen modern felszerelésü várnak védekezési eszközei távolról sem hasonlithatók össze a közelmult évtizedek erőditvény rendszereivel.

Kétségtelen, hogy Port Arthur volt a közelmultnak legeklatánsabb példája annak, hogy mikép kell egy modern várat védelmi állapotba helyeznei. A technikai vivmányok egész láncolata érvényesül a legujabb váraknak védelmi felszerelésében. Gőz, villamoság, fény, hő sokféle alakban hozzájárul ahhoz, hogy a modern várat meg lehessen erősiteni, a hová bejutni ép olyan technikai vivmányoknak felhasználását igényli, mint a minőkkel a vár védelmi állapotát teremtették meg.

Eltekintve azoktól a rettenetes védelmi segédeszközöktől, a melyek már nem is annyira a harcz, hanem inkább a cselvetés terére tartoznak és borzalmas „eredmények”-et idézhetnek elő, ez alkalommal a hatalmas várvédő ágyukat mutatjuk be.

Szerkezetük, a mint képeinken láthatjuk, rendkivül bonyolult, mert annyi szabályozókkal vannak ellétva, hogy azokkal csak az tud sikeresen elbánni, a ki a hadászati tudománynak az ágyukra vonatkozó részével ismerős. A modern várakban manapság e hatalmas ágyuk számára külön „ágyutermeket”, vagy a hol ezt a védelmi vonalak eloszlása és a védelmi csomópontok megállapitása szükségessé teszi, külön „ágyutornyokat” épitenek.

Az ágyutermek, vagy tornyok felépitése szintén egy külön ágazata a hadi tudománynak, mert az épitkezés anyagát külön válogatják össze olykép, hogy az ágyuterem, vagy torony épülete emberi számitás szerint hathatósan elenállhasson az ellenség lövegeinek. Erős kövekből, kavicsokból, cementből, téglából épitik ezeket az épületeket, vaspánczélokkal egészitik ki belülről.

Egy ilyen teremben, vagy toronyban helyezik el azután a bömbölő ágyuszörnyeteget, a melynek „kiszolgálása” több tüzért vesz igénybe s a hol az ágyu beállitása maga külön embert igényel, miután a drága lövegeket czéltalanul pocsékolni kissé drága mulatság.

A metszeteken bemutatott helyszini képekből következtetni lehet arra a szövevényes védelmi módozatra, a mely egyik vagy másik vár sikeres védekezését lehetővé teszi.

Természetes, hogy a támadó ellenség is ahhoz méri és idomitja a támadás eszközeit, a minő az ostromlottaknak a védekezése. Érdeke a támadónak, hogy ezeket az ágyutermeket tönkre silányitsa, mert egyetlen ilyen ágyuterem a benne levő szörnyeteggel rettentő pusztitásokat okozhat az ellenség soraiban. Elképzelhetjük, hogy minő borzalmas lehet az ugynevezett „konczentrált tűz” robbantó gránátokkal, a melyet az ostromlók a vár valamelyik ágyutelepére zúditanak.