Dtum
Login with Facebookk
1910 | Szeptember

Székely Bertalan tanítványai között - Irta: Egy tanítványa

Egy sereg jeles magyar festő, a kik Székely Bertalan vezetésével hatoltak be a festészet, a rajzolás és különösen a kompoziczió misztériumaiba, tanuskodhatik a mellett, mennyire egyéni volt Székely Bertalan festészet-oktató módszerében. Az a sereg magyar művész, a ki az ő keze alól kikerülve,mind külön-külön egyéniséggé vált. Nincsen Székely Bertalannak két olyan tanítványa, a kik a mester keze alól kikerülve, művészetükben egymásra ütnének.

 

Mert Székely művészetoktatásai közepette tartózkodott attól, hogy tanítványaiból egyéniségüket kiküszöbölje. Nem akart kővetőket, utánzókat nevelni, hanem művészeket. Ezért is gondosan őrködött azon, hogy művésznövendékei csak általános érvényű, művészi örökigazságokat vegyenek át tőle, de a részletekben és felfogásokban szabadok maradjanak.


Vessünk csak egy pillantást arra a kiváló művészseregre, a mely Székely vezetésével szívta magába a festőművészet örök érvényű alapigazságait. Mindegyikük egy-egy külön egyéniség: Gyárfás Jenő, Margittay Tihamér, Balló Ede, Innocent, Biczó Géza, Kőrösfői-Kriesch Aladár, László Fülöp, a kit Székely már tanítvány korában különösén elismert, fölismervén az ifjú Lászlóban a későbbi portréit virtuózt, de még számosan ezeken kívül is művészetükkel bizonyíthatják, hogy Székelytől nem örököltek semmiféle sablonokat.

 

A mi Székelyben a legfőbb egyéniséget jelentette, a történelmi képeiben lüktető drámai szellem, az óriási emberismeretről tanuskodó pszychológiai tudás, képei alakjainak jellemző ereje, sokat mondósága, az úgysem örökölhető, át nem ruházható, meg nem magyarázható, mert ezek az ihlet és fantázia titkaiból származnak.

 

De a mikor arról volt szó, miként lehessen a tehetséggel fölruházott tanítvány lelkébe a rajzolás és festészet valamint a kompoziczió technikai tapasztalatait a formák, arányok, összhang, szinek és szinkeverések látszólagos titkait megmagyarázva átültetni, ezen a téren oly nagy és bölcs mestere volt Székely a művészképzésnek, hogy bátran állítható felőle, hogy a jelenkorban világszerte nincsen párja.


E sorok irója is éveken át szerencsés voltam tanítványai között foglalhatni helyet. Később a müncheni Akadémián is, másutt is, Párisban, Bécsben megfigyelhettem a művésztanárok működését, de sehol nem találtam azt a Leonardo da Vinci-szerű, minden megmagyarázhatót megmagyarázó bölcs művészszellemet, a mely Székely Bertalannak annyira sajátsága volt.

 

Ha Székely Bertalan azt az időt, a melyet hü honfiúhoz méltóan itthon töltött el művészgenerácziók képzésével, ha azt a harmincz-negyven esztendőt a müncheni, vagy párisi akadémiákon tölti el, akkor a világ ma telve volna a Székely-iskola hírnevérel, mint a hogy a hatvanas években telve volt Piloty iskolájának hirével.

 

De Székely művészetbölcsessége messze fölülmúlja egykori mestere, Piloty elméleti tudását is. Székely Bertalan köteteket irt a rajz és kompoziczió gyakorlati esztétikájáról, a melyek ezernyi problémát vetnek föl a lélektan birodalmából. Optikai és esztétikai zavarokat és helyességeket állapít meg bennök.

 

Megállapításait többnyire utólag szerzi, szűri le, — miután az alkotás technikájának ihletett öntudatlanságait, utólag, hideg bonczolgatással vizsgálgatja. A művész munkája alkotás és tervezés közben gyorsabb, mintsem elhatározásai és megfontolásai. De utólag az eredményből mégis sok mindent lehet visszamenőleg megállapítani, a mi előzőleg még titoknak látszott.


Székely Bertalan ezenfelül teljesen uralta a boncztan birodalmát. Írt egy festészeti boncztant is tanítványai számára. Előadás közben mesteri kézzel vetitette táblára az emberi testnek művészi szempontból számbajöhető alkatrészeit. Virtuóz rajzrövidülések keletkeztek ilyenkor pillanatok alatt fehér krétával a fekete táblán, a melyeket a másik perczekben ismét szivacscsal letörült, hogy ujabbaknak adjon helyet.

 

Ha e rajzokat és tanulmányokat Párisban és papírra készíti vala, úgy ma az európai műkereskedelem milliókat forgató börzéjén versengenének e Michel-Angolo és Leonardo da Vinci-szerű vázlatokért. Az e rajzolási műveleteket kisérő apró megjegyzései, ötletszerűen keletkezett utólagos indokolásai pedig, ha följegyeztettek volna, a művészet szóbeli hagyományának lennének tekinthetők.


Tanítványai képességeivel és lelkületével csodálatos mód tisztában volt mindig. A tanítványok rajzaiból következtetni tudott azok intellektuális voltára, lelkiállapotára, gyakran az élettel folytatott viszontagságos állapotára is. A rajz – nyitott könyv volt előtte, a mely elbeszélte neki, hogy gazdája, szerzője miként küzködött, vagy miként játszott a könnyűségekkel vagy akadályokkal, midőn azt létrehozta.


Tanítványai nem követik mesterüket, mert az utánzásra való ösztökélés távol volt Székely szellemétől, így hát egy szó szoros értelmében vett Székely-iskola keletkezéséről nem lehet szó, de a mester bölcs tanításait aligha felejthetik el valaha.

<<
<
1
2
>
>>
Megosztás:

A cikkhez még nem tartozik egyetlen hozzászólás sem!
Legyen Ön az első! Hozzászólás írásához kattintson ide!


Cikk-ajánló
Adatbázis informácikó
Feltöltöttség:
46%
Összes publikáció:
27.378
Politika:
4.183
Gazdaság:
4.597
Kultúra:
3.840
Tudomány-t.:
3.429
Sport:
4.354
Bulvár:
5.022
Kincskereső:
436
Páholy:
64
Blog:
230
Összes kép
37.374
Cikkekhez kapcsolódó képek:
37.010
Privát huszadik század képek:
364
Regisztrált felhasználók:
4.183
Fórum témák:
187
Fórum hozzászólások:
847
Cikk hozzászólások:
98