Amiről már 8-10 évvel ezelőtt a magyar footballsport egyik legbuzgóbb előharcosa Stobbe Ferenc oly lelkesen írt és beszélt t. i. a legnagyobb angol vándordíj: az English Cup mintájára alapítandó „Magyar Kupa” ugyan még ma sincs meg, de a szövetség nemrég volt főtitkára Steiner Hugó jobb sorsra érdemes erőfeszítései folytán már tavaly elkészült a díj szabályzata, sőt lefolytak az első évi mérkőzések is, melyeknek befejezése most csütörtökön lett volna, a tavasz végén döntőbe került két csapat a Budapesti T. C. és a T.K. között, - de a match 1:1 goallal eldöntetlen maradt s így uj döntő lesz egy később megállítandó napon.

A most lefolyt mérkőzéseknek viszonylag kevés nézője akadt a millenáris pályán. Jóval kevesebb, mint a mult vasárnap bajnoki matcheknek; pedig ennek a döntőnek a napjára minden más mérkőzést beszüntet a díj szabályzata. Ezzel és egyéb intézkedéssel vélte a volt főtitkár ünnepélyessé avatni a Kupa döntő mérkőzéseit. Mi már akkor megmondtuk, hogy mesterséges eszközök nem sokat érnek. Okosabb is lett volna mellőzni azokat ; az idő, egy pár évi mult meghozza magától is a Magyar Kupa jelentőségét, emeli erkölcsi értékét és mindjobban leköti a közönség érdeklődését is.

A match a millenárison volt. Kiss Gyula vezette, miután Kárpáti Béla szövetségi elnök megtette az ünnepélyes kezdő rugást. A két csapat méltó ellenfelekként küzdött. Akármelyik megnyerhette volna, ha több a szerencséje. Így azonban a match elején elért 1-1 góllal (elsőt B.T.C., másodikat M.T.K. rugta.) eldöntetlenül fejezték be az első döntőt.