Az Urikány-zsilvölgyi magyar kőszénbánya rt. junius 26-án megtartott rendes közgyülése elhatározta, hogy az alapszabályszerü leirások eszközlése után fenmaradó 1.300,052 (1909: 1.280,455) K tiszta nyereségből 128,498 (125,698) K a tartalékalapba helyeztessék. 787,500 K ugy mint tavaly, 7 K= 8 3/4 % osztalék kifizetésre fordittassék, 105,973 (102,193) K jutalékokra, 240,000 (240,000) K az értékcsökkenési alap rendkivüli javadalmazására, 10,000 (10,000) K az alkalmazottak nyugdijalapjának gyarapitására használtassék föl és 28,080 (15,063) K uj számlára vitessék elő. A részvények 20. számu szelvénye junius 28-tól kezdve kerül beváltásra.

Az igazgatóság jelentése megállapitja, hogy a lupényi bányák termelőképessége az 1910. évben nem volt oly mérvben kihasználható, amint az tervezve volt és amint a társaság müszakilag tökéletes berendezései azt megengedték volna. Ennek oka a rendkívül kedvezőtlen munkásviszonyokban keresendő, minek következményeképpen 1910-ben csak 4.626,000 métermázsa szén volt a lupényi bányákból kitermelhető. Ezt az eredményt is csak ugy tudták elérni, hogy a gépmunka fokozatos bevezetése céljából tett intézkedések már éreztették hatásukat.

A már korábban megkezdett uj feltárások és befektetések eredménye, hogy a szén minősége még inkább javult. A termelési költségek körülbelül az 1909. év szinvonalán mozogtak. A lupényi kokszgyárban az 1910. évben 414,000 métermázsa pirszén, 28,000 métermázsa kátrány és 10,550 métermázsa kénsavas ammóniák termeltetett. A pirszénpiacnak kedvezőtlen helyzete az eladási árak további lemorzsolódását okozta. A melléktermékek ellenben simán és kielégitő árak mellett voltak értékesithetők.

A közgyülés az igazgatóság jelentését egyhangulag tudomásul vette, az igazgatóságnak, valamint a felügyelő-bizottságnak a felmentvényt megadta és a felügyelő-bizottságba az eddigi tagokat ujra megválasztotta. A közgyülés után tartott igazgatósági ülésen gróf Bellescize Fernandot az igazgatóság elnökévé és Ullmann Adolfot alelnökké ujra megválasztották.