A gazdaságaikban foglalatoskodó munkás embernek a tél küszöbe előtt még több a gondja, de ha idejében gondolkozik felőle, élelmes munkásembernek, ha nem is olyan rózsás keresete, mint a nyári, van télen is. Azért most, mikor még elég messze van a jövő tél, nem árt ha szólunk erről.

Ez a téli kereset pedig állandó, családja minden tagjának egyaránt keze ügyében van.
Ez pedig nem más, mint a gazdasági háziipar, a mely rövidesen olyan lendületet vett az országban, hogy több százezerre tehetjük azoknak a számát, a kik hazánkban gazdasági háziiparral foglalkoznak. 

Több gazdasági háziiparral foglalkozó munkásembernél kérdezősködtünk, hogy átlag naponta mi a keresete?
És azt a választ adta: A rövid téli napokon világosság mellett nem igen dolgozunk. Néhány óra áll tehát csak a rövid téli napon rendelkezésre és egyre-másra megkeresnek négy hatost. De mivel a feleségem, egy fiam és egy lányom szintén hozzálátnak a dologhoz a mellett, hogy elvégezzük a dolgot a jószág körül, naponta egy forinton felül keresünk és a vesszőfonásból téli időben száz forintnál jóval több a keresetünk.

Lehetne szaporítani, ha gyertyagyujtáskor is dolgoznánk, de a mi téli munkánk inkább mulatság és mégis azt érjük el vele, hogy szükséget nem látunk, adósságot nem csinálunk, meg van a kenyerünk újig és még egy kicsit meg is takarítunk. 

A hogy ez a munkásember beszél, úgy már százezer hozzá hasonló mondhatná el a téli háziipari foglalkozás hasznos voltát. 

És mit dolgoznak a magyar gazdasági háziiparosok?
Fonnak szőlő- és gyümölcskosarakat. Baromfiszállító szalmahordó-kasokat, kenyértartó- és ruhakosarakat. Utazó-kosarakat, szakajtókat és más efféléket. Fából készítenek favillákat, ásó-, kapa- és kaszanyeleket, talicskákat, kocsi és szekérrészeket, jármokat és más efajtákat. A hol czirkot termelnek, ott seprőt fonnak belőle és az oly kapós czikk, hogy egész hajókat raknak tele csupa czirokseprőből és viszik Amerikába.