Vallási meggyőződése és fölfogása mindenkinek az ő magánügye, melybe másnak beleavatkozni nem szabad vagy legalább is nem illik.

Az a kor, a melynek az emberek egymást vallásukért üldözték és a maguk hitbeli meggyőződésének erőszakkal akartak híveket hódítani, a mikor egyik vallás uralmat követelt magának a másikon, már hála mindnyájunk egy Istenének, elmúlt és csak véres, szomorú tettek sajnálatos emlékét hagyta hátra intelmül arra, hogy e kor visszajövetelét senki se kívánja.

Az igazi vallásosság nem akadálya a liberalizmusnak és a legteljesebb felekezeti türelmességnek, sőt támasztéka és forrása. Mert ezzel is úgy vagyunk épen, mint a becsülettel. A ki értékeli és sokra tartja érdeme szerint a maga becsületét, az megbecsüli, tiszteli és oltalmazza a más becsületét is. A ki a maga hitének hűséges híve, az a hitet megbecsüli abban is, a ki nem az ő templomában imádkozik. Mert általában minden vallásnak egy erkölcs az alapja: a tiszta élet és a kölcsönös felebaráti szeretet erkölcse.

A felekezeti kérdések megszólalását a parlamentben csak elítélhetjük. De félni romboló hatásuktól nem nagyon félünk. Nem félünk, mert ismerjük a magyar népnek a századok folyamán számtalanszor megbizonyított józanságát, higgadtságát, nagyszerű ítélő erejét, a melyet semmiféle maszlaggal megrontani, megzavarni nem lehet. Ez a józanság, ez a bölcsesség elsőrangú dísze és büszkesége a magyar népnek és egyik nagy tényezője annak, hogy ezer esztendő vihara se tudott elsöpörni bennünket.