A zöldségtermelés hasznos volta annyira ismeretes, hogy ezt bővebben fölösleges volna méltatni. Legnagyobb bizonyitékul szolgálnak erre vonatkozólag az itt-ott fennálló kertgazdasági üzemek, továbbá a bolgár kertészek, a kik tavaszkor nagyobb városok közelében letelepülve, az év végén fáradozásukért bőségesen jutalmazva, szép haszonnal távoznak vissza hazájukba.

A zöldségtermelésnél nem elég tudni azt, hogy egyik vagy másik zöldségféle mi módon termeltetik, hanem megfigyelésünk tárgyát kell képeznie annak is, hogy azok a helyi éghajlati viszonyokkal szemben miként viselkednek. A talaj megfelel-e igényeiknek, s egyik vagy másik trágyanem mily hatással van reájuk.

Fontos ezenkívül a vetésforgás ismerete is, mivel egy és ugyanazon talajban némely zöldséget hosszabb ideig haszonnal termelni nem lehet. Egymás után termelve a talajból folytonosan azon tápanyagokat emésztik föl, a melyek az illető zöldségfélék táplálkozására szükségesek. Van azonban igen sok zöldségnemű, a mely egymás után több évig is jól díszlik s egészen kielégítő termést ad; legnagyobb részének azonban talajváltoztatásra van szüksége.

Az éghajlati viszonyok iránt támasztott igényei a zöldségféléknek nem túl magasak. Egyes növények kivételével, mint pl. a paprika, dinnye, hagyma, stb. a melyek feltétlenül meleg éghajlatot kívánnak, hazánk bármely vidékén haszonnal termelhetők.

Úgyszintén megtermelhetők minden főtalajnemben, tehát a homok és agyagföldben egyaránt. Általánosságban azonban szükséges megjegyeznünk, hogy a zöldségtermelés czéljára szánt talaj jó termőerőben, televényben gazdag s fekvése a növények természetének megfelelő legyen.

Oly növényeket, a melyek kifejlődésükhöz sok nedvességet kívánnak, mint pl. a káposzta-félék, paradicsom, zeller stb. hasztalan igyekezünk száraztermészetű földben termelni, öntözés hiányában fáradozásunknak nem lesz kellő eredménye. Hasonlókép nem érnénk czélt nedves földben melegebb talajt kedvelő növények, mint pl. a paprika, dinnye, ugorka stb. termelésével.