A kinai birodalomban az alsóbb néposztály nyomora leírhatatlan. Állandóan sujtja a szegény népet az elemi csapás, járványok tizedelik meg, nem csoda, ha a szerencsétlenek gyakran ráunnak a nyomoruságukra s ha nem segíthetnek magukon vagy nem segit rajtuk a kinai kormány, forradalmi mozgalmakban öntik ki a keserveiket, dühüket. Most is ez történt. Kina délkeleti vidékén ujból lázadás tört ki, a melyről jellemzően mondták, hogy az a „nyomor lázadása”.

A forradalmárok ezuttal kitünően vannak szervezve, arzenáljuk van, fegyverek, ágyuk felett rendelkeznek. Az ellenük kiküldött katonákkal formális csatákat vivnak, sok esetben győznek, a katonaság egy része átpártol hozzájuk. A hol a forradalmárok győznek, ott ők kegyetlenkednek, különösen a mandzsuk ellen irányul a gyülöletük, viszont a hol a kormány győz, ott könyörtelenül folyik a tömeges nyakazás, a mint azt egyik képünkön be is mutatjuk.

A kinai forradalomnak lelke, vezére, egyik szervezője Szun-Jat-Szen doktor, egy ritka nagymüveltségü férfiu, a kinek müvelségét csak a lelkesedése szárnyalja tul. Szun-Jat-Szen bejárta Északamerikát, a hol honfitársai között milliókat gyüjtött össze a forradalom czéljaira