Dtum
Login with Facebookk
1912 | Június

Vígasztaló vígjátékok

Ilyenkor érzi az ember ama régi közmondás igazságát, hogy a fegyverek zajában elnémulnak a múzsák. Még az emlékezet is elzárkózik előlük. Ki emlékezik még a vigjáték-cziklusra? Volt, nincs. Elfelejtettük. Minden ember lelkét tépi az a politikai háború, mely köztünk dúl. Még a pártonkívüliség se használ ilyenkor, mert pártállást tán nem kell vállalnom, de a küzdő ellenfelek közül választanom kell, hogy melyikhez állok. Azonban persze nem itt és most. De jól esik legalább annyit mondani, hogy nem beszélünk erről a rettenetes és áldatlan háborúról.


Mily más világba vezet bennünket Goldoni vigjátéka! Az embereknek akkor úgy látszik semmi, de épenséggel semmi dolguk nem volt a világon. Nem a hatalomért, vagy mondjuk szebben: a hazáért küzdenek a dráma alakjai, Forlipopoli márki és d’Albaviva gróf, hanem a szép fogadósnéért, a Mirandolináért, míg a kit a gazdag gróf elhalmoz ajándékaival, míg a szegény, de büszke márki öntudatának kincseivel iparkodik szivére hatni.

 

De a szép fogadósné csak elfogadja a gróf ajándékait, a nélkül, hogy bármivel is viszonozná, a büszke márki leereszkedő nyájasságát pedig csak irónikus mosolygással fogadja és egyébként érzéketlen iránta. Miért? Erényből? A szép fogadósnét főleg az izgatja, hogy a mogorva Ripafratta mint elvi nőgyülölő semmit sem akar róla tudni; ezt az embert okvetlenül meg kell hódítani.

Meg is hódítja. Mikor a Ripafratta teljesen megpuhult, bájos, kaczér és fölötte okos Mirandolina a három udvarló közül a negyediket választja, a pinczért, a ki nőül veszi és segítségére lesz az üzlet vitelében. Eddig volt, jó volt, vége van.


Ebben igazán nincs forradalmi hang, semmi, csak jó kedv, de az bőven. Gondoni nem a bányák mélyéből hozza föl anyagait, motivumait, ötleteit, inkább az utczán találja, de az a nevezetes, hogy a szemes ember az utcza porába is aranyra lel. Ezek a márkik, grófok s lovagok bizonyára olyanok voltak, mert ma is jó részüknek nincs nagyobb gondjuk, mint a Goldoni czifra nevűinek; a szegény márki és gazdag gróf ellentéte pedig egyenesen megkapó.

 

Úgy rejtegeti ez a szegény márki a maga nincsetlenségét és úgy kandikál az ki az elégtelen takaró alól! De a fogadósné alakja emeli a darabot magas szinvonalra. Hogy az után az ember után fut, a ki nem hederít rá, magában is jó vigjátéki gondolat. Mert íme ő is bűnhődik kaczérkodásáért. Alakoskodnia kell, szinlelnie kell, szóval bőségesen adót fizetnie gyarlóságáért. A vígjátékiró Ripafratta lovagot bünteti Miradolinával és Miradolinát Ripafratta lovaggal.

 

Melyiknek a büntetése érzékenyebb? Persze a lovagé. Mert ő az önhitt, ő az ki azt hiszi, hogy föl van fegyverkezve a nő csábításai ellen, ő az, ki nem ismeri sem magát, sem Miradolinát. Az ő büntetése az érzékenyebbik. Büntetése? Az csak olyan szólás-mondás. Mulatunk rajta, ez az egész. Kin mulatnánk, ha nem ezen a társaságon: Miradolina kaczérsága nem büntetésre méltó, mert primo Miradolinának szabad kaczérnak lenni, az az ő jogos fegyvere, secundo Miradolina kedvesen kaczér, tertio Miradolina, miután az egész legyeskedő társaságon kimulatta magát, a hozzávaló férfiuhoz megy nőül.

 

Ime egy vígjáték, a melyben alig akad, a mi végkép elavult. A viszonyok részint nem változtak, részint pedig könnyű és kifejező módon megrajzolva, ismerőseknek tetszenek. Gráczia és vidámság van a darabban, a mely elbájolja a közönséget. A Locandierát számos évvel ezelőtt Duse játékában láttuk. Fölötte vidám volt és nagyszerűen fölényes. Neki, az igazi nőnek, a ki ismeri hatalmát, nem imponáltak az urak, játszott velük, nem mint macska az egérrel, hanem mint macska a macskával.

 

Ligeti Juliska más hangnemben mókázott, inkább a szobaleány tipusának módjára, a mi nem ellenkezik a darab szellemével, csak nem oly győzedelmes tónus. De egységes és kedves volt. – Radó Antal, az olasz irodalom alapos ismerője, mint conferencier. nagyon alkalmas módon bevezetett bennünket a korba, az iró egyéniségébe, a vígjáték hangjába. Az egész est igen sikerült volt.


A cziklus befejezője Csiky Gergely, kinek Buborékok czímű vígjátéka nem nagyon hosszú pihenés után föltámadt. A közönséget kissé meglepte a darab, mely a most gyakran játszott Rang és mód-dal (Szigeti József) motivumokban és alakokban veszedelmesen megegyezik. A veszedelem Csikyt fenyegeti, kinek darabja nyilván utánzata a Szigetiének. Ő is oly családot mutat be melyet az asszony fényűzése és nagyravágyása a bukás szélére sodor és egy régi barát (Szigetinél rokon) nagylelkűsége végül megment.

 

Szigetinél a mentő pár: parasztsorban élő férj és feleség; Csikynél apa és fiú; ott a mentő a női jóság, itt a vidéki ember naivsága és a fiú szerelme. Szigeti mentő akcziója szebb, kedvesebb és minden sablonossága mellett is igazabb. Viszont Csikyben nagyszerű a tékozló asszony rajza. Az ember érzi, az az asszony végzetszerű kényszerűséggel olyan a milyen. Ha csak ő igazitaná a cselekményt, a darab tragikusan végződnék, Csiky a keserűbb és mélyebben látó ember, Szigeti a parasztos ember rajzában a nagyobb művész.

 

Csiky a modern élet vonásait is értékesíti; a tékozló nő egyik fia képviselő, de igen együgyü, roppant korrekt, szabóelegancziáju; tuczatszámra futkosnak az utczán, ha nem is épen mint képviselők; az ember megnevezhetné a boltot, ahol nyakkendőiket, mellényeiket s divatfelöltőiket vásárolják. Mind nagy angolok, természetesen. Az osztálytanácsost is ismerjük, a kit nem lehet ugyan megvesztegetni, de a kinek felesége ajándékokat fogad el a vállalkozóktól; a nő nem is sejti, mily horrendus dolgokat csinál.

 

Ma talán már tudja. A világ halad és a nők is tanulnak. Mondják, hogy ily asszonyok még kezdeményezni is tudják az ily dolgokat. De kissé csodálkoztunk, hogy Csiky, a technika mestere, mily szegényes technikai eszközökkel dolgozik. Ép ez a megvesztegetési ügy feltünően primitiv és nehézkes. Csakhamar megértjük azonban Csiky eljárását, a mely nagyon tanulságos. Az a technika mestere, a ki tudja, hol kell technika, hol nem. A drámában azonban a dolgokat kell nagyon valószerűen megcsinálni, a melyekre a közönség ügyel, a melyek neki fontosak.

 

A többieket nem is szabad részletező ügyességgel megalkotni, a mint a jó festő is különbséget tesz előtéri és háttéri alakok és dolgok közt. Példát mondunk. A darabban az apa megtudja, hogy leánya, a tanácsos felesége, ajándékokat, sőt kölcsönöket fogadott el. Ezeket a kölcsönöket mindenekelőtt vissza kell fizetni. Mennyi az a pénz? Ötezer forint. Sok pénz, de az apa megszerzi. Hozza a pénzt és átadja leányának. Nyilvánvaló, hogy a leánynak nem szabad azt a pénzt arra a czélra fölhasználni.

 

Ezt tudjuk, várjuk, szinte követeljük. Ekkor jó a kereskedő-segéd, hoz mindenféle selymeket, de hozza a számlát is, azzal a meghagyatással, hogy nem szabad a selymeket otthagyni, ha előbb nem fizetik ki a számlát. Ez a számla különben nem a leánynak szól, a kinél az ötezer forint van, hanem a leány anyjának. De az asszony meglátja a pénzt a leányánál, elveszi tőle és fizeti a számlát, a mely épen ötezer forint. Mindez nem nagyon valószinű.

 

Egy ötezerforintos számla, teringettét, az valami, azt nem küldik úgy mellékesen. Ha a legény nem akarja ott hagyni a selymeket, lehet más boltba menni, ezek a selymek nem kerülnek annyiba! De a közönség ezzel nem törődik. A közönség preparálva van. Mikor a segéd kéri a pénzt, a közönség gondolja: ha az asszony tudná, hogy a leányánál ép ötezer forint van, melynek rendeltetését nem ismeri, hogy rontana rá erre a pénzre. Csak meg ne tudja! De megtudja. Látja és megragadja. Ki gondolt most előzményekre, valószinüségre? Ez a jó technikus technikája. Mint a körképen: Az előtér igazi pázsit, fa, szakadék, kő, a háttér: rajt. Ilyen Csiky technikája.


Móricz Zsigmond kissé éles hangon beszélt Csikyről és a multról. Általános reflexióit azonban nyomtatásban nem közölte és így nem vitatkozunk velük, a szerző talán másutt bővebben közli felolvasását, melyből a tragédia és vígjáték különbségére vonatkozókat sem közölte a Budapesti Hirlapban. Nagyon papiasnak találja Csiky darabjait, a ki mindig prédikál valamit, ebben a darabban a tékozlás, nagyravágyás, léhaság ellen. Ez igaz, de azt nem hoznám kapcsolatba Csiky papságával.

 

Az irodalom fele prédikáló hangú és tendencziáju. Ibsen talán nem prédikál? Csiky korában az írók szerettek prédikálni, tanulták a francziáktól, a kik több ízléssel, de nem csekélyebb határozottsággal prédikáltak. Most sub titule realizmus undorító dolgokat hoznak színre. Ez nem okvetlenül értékesebb irány. Ezek a tendencziák kissé hasonlítanak a sétabothoz; az ember nem támaszkodik rája, a nélkül is tud járni, de megszokta. Ha nem érezzük a kezünkben, hiányzik. A kötélen a bot fontos, ott egyensulyozásra használjuk.

 

Érdekesebb, hogy Móricz még a megfigyelő képességet is kissé megtagadja Csikytől. Csiky csak szerepeket tudott írni a szinészeknek, de a szinészeket ismerte és a szinészek révén, a szinészeket át, megismerte az életet. Más azt mondotta volna, hogy Csiky mindössze szerepeket szabott szinészeinek testéhez, lelkéhez; Móricz szellemesebben és igazabban fejezte ki azt a gondolatot, átlátta, hogy a ki jó szerepeket tud írni, annak ismernie kell s szinészeket testestül, lelkestül, a ki pedig a szinészeket ismeri, az legalább egy darabot ismert az életből.

 

Én hozzá tenném, hogy a ki ismeri a szinészeket, az ismeri maga magát és a ki maga magát ismeri, ismeri az életet is. Talán ez az igazi igazság. Csiky jó megfigyelő volt, de kevésbbé értékes művész. Nem volt igazi stilusa, nem alkotott saját inicziativájából, legszivesebben nagy áramlatok sodrának engedte át magát.

 

Emberismeret, világismeret…! Egy csepp víz az egész eget tükrözi: Dickens a legszerényebb környezetben szítta magába világot átfogó tapasztalatait; a szem csak a külsőségeket látja, mint a szabók; a gazdag lélek előtt nyilik meg a világ, ha az a lélek egy kis szűk zúgba szorúl is. A fődolog: a művészi alkotó erő. Ennek a szikrájától gyúl lángra minden, ember- s világismeret, bölcsesség és tudás. Soha jó megfigyelő nem írt jó drámát; de minden jó drámaíró nagy megfigyelő volt a maga körében. Hogy mekkora és hol van az a kör, a körülményektől függ. „A lélek lát és hall és alkot egészen.”


Alexander Bernát.

<<
<
1
2
3
>
>>
Megosztás:

A cikkhez még nem tartozik egyetlen hozzászólás sem!
Legyen Ön az első! Hozzászólás írásához kattintson ide!


Mini galéria
Viharos politikai élet után ... ... jól esik  a léleknek  Goldoni
Cikk-ajánló
Vízipóló mérkőzés: MAFC – III. ker. TVE. 3:2 (2:0) Vízipóló mérkőzés: MAFC – III. ker. TVE. 3:2 (2:0)
A Magyar Úszó Szövetség szeptember 20-ra tervezett meghívási...
Repülő fémből Repülő fémből
Noha a repülőgép ma már csakugyan nem ujdonság, mert különösen a...
Az ember tragédiája Hamburgban Az ember tragédiája Hamburgban
A hamburgi állami színház április 15-én mutatta be Az ember...
Szakasits Árpád üdvözlő beszéde a Független Kisgazda Párt nagyválasztmányi ülésén Szakasits Árpád üdvözlő beszéde a Független Kisgazda Párt...
Kedden délelőtt folytatta a Független Kisgazda Párt nagyválasztmánya...
A népek helyzete A népek helyzete
Ha egy tekintetet vetünk az utóbbi idők jelenségeire, bizony sajnosan...
A méz és a dongó! A méz és a dongó!
Gazdasági életünknek egyre újabb területeire vet szemet a nálunk...
Szomory Dezső drámája - II.József császár Szomory Dezső drámája - II.József császár
Régi írói babona - vagy inkább tapasztalat - hogy a kész és nagyon...
Angol miniszter magyar nyelvű beszéde a londoni rádióban Angol miniszter magyar nyelvű beszéde a londoni rádióban
Vasárnap egyik eseménye Leslie Burgin angol hadianyagitánpotlásügyi...
Adatbázis informácikó
Feltöltöttség:
46%
Összes publikáció:
26.214
Politika:
3.984
Gazdaság:
4.399
Kultúra:
3.776
Tudomány-t.:
3.429
Sport:
4.144
Bulvár:
4.659
Kincskereső:
436
Páholy:
53
Blog:
221
Összes kép
37.144
Cikkekhez kapcsolódó képek:
36.780
Privát huszadik század képek:
364
Regisztrált felhasználók:
3.984
Fórum témák:
109
Fórum hozzászólások:
650
Cikk hozzászólások:
98