Dtum
Login with Facebookk
1912 | Március

A Nyugat leánya - Puccini operája

A Magyar Kir. Operaház bemutatta február 29-én.
Egy darab olcsóhatású rablóromantika. A szinpadon ugyan nem látunk dúlást, fosztogatást, mint pl. „A takácsok”-ban. Hauptmann drámájában, de sürü pisztolydurranás közepette üldöznek egy rablót. Azt is látjuk, hogy megkötözve hurczolják bitó alá, s csak egy-két perczen múlik, hogy nem látjuk őt (a szöveg szavai szerint) bokázni a levegőben.

 

Nem művészi, jó dráma módjára szükségszerűen, hanem egészen véletlenül jelenik meg valaki, a ki a gonosztevőt megmenti a népítélet végrehajtása alól: a nézőközönségre át kell ragadnia annak a hatásnak, a melyet a szinpadi védő tesz a maga közönségére, t. i. az a szép fiatal leány, a ki előbb elmondja, hogy szerelmese már megjavult és ezentúl tisztességes ember lesz.

 

Azután igazi női fogással, fejenként eszébe juttatja a primitiv lelkű népnek, hogy mi minden jót tett vele; tehát hadd viszonozzák most azzal, hogy visszaadják neki épségben vőlegényét….és csakugyan még ma is boldogan élnek, ha meg nem haltak.

 


Láttunk már – inkább mondhatnók: apáink láttak – olyan operákat, a melyeknek egy-egy rabló a hőse: „Zampa”, „Fra Diavolo”, „A haramiák”, „Ernani”; a két utóbbinak zenéjét Verdi írta, s volt reá elég költői joga, mert a Schiller tragédiájából írt dalműnek legalább egyik hőse: Moor Károly, ép úgy, mint a Hugo Viktor „Hernani”-jának czímszereplője, csupa lelki nemesség, s csak szerencsételen sorsa juttatta borzalmas foglalkozásához.

 

Hanem a Belasco Dávid igazi amerikai drámájából olasz operaszöveggé dolgozott „La faneinlla del West” hőséről csak annyit tudunk, hogy hirhedt szeretőjét eltagadja igazi szerelmének tárgya előtt és azt vallja, hogy új, munkás életet akart kezdeni szerelme tisztító tüzében. Még egy rokonszenves vonása van: a bitó alatt nem gyáva.

 

De hát ennyi ponyvaregény-elem elég-e ahhoz, hogy érdemessé tegye őt műveltlelkű emberek rokonszenve számára? Alig hiszszük. Salvator Rosa, a legnagyobb művészek egyike, festett ugyan rablókat, de csak úgyszólván fűszer gyanánt, hogy halhatatlan abruzzói tájképeinek hitelét, hatásfokát fokozza.


„A Nyugat leánya” szövegében sok a vadság, a brutalitás: a kaliforniai aranyásók szedett-vedett népe egy hamis kártyást összever és kirúg; a szerelmes seriff (biró) erőszakoskodik stb. De van egy pár kedves, poétikus jelenet; az olvasni szerető korcsmáros lány, Minnie, iskolává egyesíti törzsvendégeit, - a kik egyébiránt szintén mind szerelmesek belé, s ezért oly kezesek, - zsoltárt olvas nekik, ki is kérdezi őket: a szolgálatában álló rézbőrű pár meg bájos, sajátságos naivitással beszél jövőjéről. Lélekrajz szempontjából talán nem helyes, talán nagyon is gyors a „Dick Johnson” álnevű rabló és Minnie szerelmének fejlődése; a leleplezés után azonban annál szebben van festve a leány lelki harczra és diadalmas szerelemre.

 


A hatásvadászó darabban annyi a szenzáczió (a III., utolsó felvonásban még négy ló is vágtat), hogy a hallgató sokszor el is felejti a zenét. Nem is csoda, mert a mit zenének tartottunk a XX. század elejéig, s a mi Puccininak zenei dicsősége volt a „Manon Lescaut”-tól a „Pillangó kisasszony”-ig; szivből fakadó, áradó dallam – abból édeskevés van a „Nyugat leányá”-ban. A ma legnépszerűbb zeneköltőnek, az olaszok büszkeségének dallamforrása felszikkadt; lehet, hogy a vándorforrások módjára nemsokára újra elő fog buzogni….

 

A mi kevés dallam van az ujdonságban, annak felét már ismerjük, főleg a „Pillangó kisasszony”-ból, sőt a különös, néha bántó összhangok (vagy inkább: széthangzások) egy részét is. Vannak szép dallamcsirák, a melyeket Puccini csak ismételget, a nélkül, hogy egészséges dallammá fejlesztene; keringője egyetlen rövid dallam, a megtestesült közönségesség.


Mégis mester Puccini; magyarán: nagy mester… Kitünően érti a mesterségét; a hangulatfestést első sorban, s főleg a hangszinek szebbnél-szebb és bámulatosan változatos alkalmazásával. Az operának (jellemző!) legelső hangja: dörrenés – bizonyára nem tartózhatik a „zenei szép” fogalom körébe; az ujdonság nagyrészt inkább fizikai és fiziologiai hatást tesz, semmint eszthétikait: azaz inkább csak az idegekre hat, mintsem hogy a szivet, a művészi szép vágyat, elégíti ki. Így, vagy úgy: az mostanában Puccininak mindegy, - végeredményül mégis nagy hatást tett, hála a már magában nagyhatású szövegnek is…


Olaszországon kívül még nem adták a kontinense „A Nyugat leányá”-t; nem egy külföldi szinigazgató és szinházi ügynök eljött hozzánk, hogy az ujdonságnak szeme közé nézzen. Bizonyára meg is szerzik, de valószinű, hogy közönségük eszthétikusabb, magasabb mértékkel fogja mérni az új zenét és nem fogadja olyan elfogult lelkesedéssel, mint a mienk. Igaz, hogy nálunk maga a zeneszerző és egy milanói rendező: Clausetti, heteken át tanitotta az egész személyzetet, hogy ének, játék, stb. dolgában minden „kihozható” hatást valóban ki is hozzanak; az ő nagy sikerük így lett egyszersmind Kerner karnagy, Alszeghy rendező, Ujvári diszletfestő és Kéméndy jelmeztervező és az énekesek s a zenekar sikere egyaránt.


A február 29-iki bemutató-előadás egyik érdekessége egy olasz énekművész volt: Borghesz Viglione, a ki olaszul is énekelte a sheriff jelentékeny szerepét; hirtelen kellett az ő segítségéhez fordulnunk, mert Takáts a próbák alatt beteggé lett. A vendég imponáló alak, szép és erőteljes hangú, a mellett igazi művésze az éneknek, de a szinjátszásnak is. A czímszerepben Szamosi Elza mintaszerű volt, kár; hogy hangja itt-ott kissé éles. A rablókapitányt Környey adta, énekben s játékban fényese. Rózsa S. Lajos, a jövőre Bécsbe készülő bariton, egy vándor lantos szerepét énekelte kiváló művészettel. Az indián pár: Kárpáth és Báder Dóra, meg a többi tizenhárom nehézszerepű énekes, mindent elkövetett a darab sikere és tehát külföldi pályafutása érdekében.


Kereszty István.

<<
<
1
2
>
>>
Megosztás:

A cikkhez még nem tartozik egyetlen hozzászólás sem!
Legyen Ön az első! Hozzászólás írásához kattintson ide!


Mini galéria
Puccini " A Nyugat  leánya" szereplői között a Magyar Kir. Operaházban Szamosi Elza (Minnie), Kertész  (Nick),   Borghese Viglione (Sheriff) Mihályi (Sonora), Környey  (Ramerrez) és Déri (Trin) Puccini és neje Budapesten
Cikk-ajánló
Edison ódája Franciaországhoz Edison ódája Franciaországhoz
"Imádlak és rajongok érted, dicső Franciaország!... országa az isteni...
Verőfényes festőművészet – egy kofferban Verőfényes festőművészet – egy kofferban
Új földműves festőtehetséget hozott a Nemzetközi Vásárra érkező...
Szabályozták az árúsítás és az ipari munka vasárnapi szünetelését Szabályozták az árúsítás és az ipari munka vasárnapi...
A kereskedelemügyi miniszter a vasárnapi munkaszünet megállapításáról...
A meztelen képek vidám históriája
Szerintem egy reakciós alakulatnak, mint például ez a...
Angol hirek Angol hirek
A francia Societe Francaises des Sports Athletigues ama terve, hogy...
Magyar hadi kölcsön Magyar hadi kölcsön
A pénzügyminiszter a háboru kiadásainak fedezésére kölcsönt bocsát...
Az Öntözésügyi Hivatal alig tudja kielégíteni a jelentkező gazdákat Az Öntözésügyi Hivatal alig tudja kielégíteni a jelentkező...
Nemcsak a mezőgazdaság, hanem az egész gazdasági élet szempontjából...
A quebeci értekezlet legfőbb programja uj invázió Európában A quebeci értekezlet legfőbb programja uj invázió Európában
Beavatott washingtoni körökben ugy tudják, hogy Roosevelt és...
Csata Jütlandnál Csata Jütlandnál
az Északi-tengerre vezető átjáró Skaggerak nevű szakaszán zajlott a...
Adatbázis informácikó
Feltöltöttség:
46%
Összes publikáció:
26.214
Politika:
3.984
Gazdaság:
4.399
Kultúra:
3.776
Tudomány-t.:
3.429
Sport:
4.144
Bulvár:
4.659
Kincskereső:
436
Páholy:
53
Blog:
221
Összes kép
37.144
Cikkekhez kapcsolódó képek:
36.780
Privát huszadik század képek:
364
Regisztrált felhasználók:
3.984
Fórum témák:
109
Fórum hozzászólások:
650
Cikk hozzászólások:
98