A törökökhöz

A harcz elején hogy veletek voltam!
Allához és Istenhez imádkoztam,
- Örekegy Ő, csak neve más, -
Hogy orczáját fordítná tifelétek,
Hadd újúlna még régi dicsőségtek,
S ne szállna rá fogyatkozás.

Nagy bujdosóink második honába:
Hozzátok vitte lelkemet a hála,
S valami mély, bús sejtelem,
Hogy tán egy eljövendő vad viharban
Mi is így állunk majd a csatazajban,
Magánosan, testvértelen!

De hajh mint egy elomló koszorúnak:
Rokonszenvem virági szertehullnak,
És elfordulok tőletek….
- Nem az ellenség sűrű kardcsapása,
Magatok önző, rút viszálykodása.
Ez öl meg végkép titeket!

Óh mert jaj a nemzetnek mindörökre,
Mely párttusákon magát összetörve,
Már nem tud együtt érezni,
Nem hős csatákon vész el, rabbilincsen,
- Nincs annyi Alláh és nincs annyi Isten,
Hogy azt meg tudná menteni!

Szabolcska Mihály.