Válságban a gazdaság
A pénzről megmondotta már annak idejében Wekerle Sándor, hogy az nagyon különös portéka, mert a pénz lehet kevés, lehet sok is, de elég sohase lehet. A minthogy valóban ez az igazság. Ha tehát azt mondjuk, hogy nincsen elég pénz, ezzel nem mondunk semmi különöset.
A helyzet azonban ez idő szerint úgy áll, hogy nemcsak elég pénz nincs, hanem azt lehet mondani, semmi pénz nincs. Se sok, se kevés. Pénz alatt ez alkalommal a működő tőkét értjük, azt az aranyfolyamot, a mely áthömpölyög az egész czivilizált világon és emeli a vállalkozások hajóit és öntözi, termékenynyé teszi a munka és az üzlet területét.
Mert a pénz, a tőke valósággal a víz szerepét tölti be a gazdasági életben, azét a vizét, a mely a hajókat viszi, azét a mely eső formájában a földet termővé segíti, azét a vizét, a mely nélkül eltikkad és szomjan vész az élő szervezet. Pénz nélkül nincsen vállalkozás, nincsen munka, nincsen üzlet: az egész gazdasági világ pang, tikkad, elernyed és terméktelen. Egy valóságos nagy szárazság elemi csapását sinyli.
Ez az elemi csapás a gazdasági élet területén körülbelül két esztendővel ezelőtt kezdődött, olyan időben, a mikor Magyarországon és főként Budapesten egy nagy és lüktető gazdasági lendület látványát szemlélhettük. Pezsgő élet folyt mindenfelé és rohamos munkálkodás. Jelentékeny vállalatok keletkeztek és egy óriási építő tevékenység fejlődött ki nemcsak Budapesten, hanem azt lehet mondani, az egész országban. Régi tervek indultak megvalósulásnak és új eszmék merültek föl a siker kilátásával.
Mindennek a lendületnek, élénkségnek és buzgalomnak pedig az volt a forrása és mozgató ereje, hogy – a pénz készségesen bocsátotta a maga nagyszerű hatalmát a vállalkozó kedv és a vállalkozó képesség rendelkezésére. A tőke urai, ha nem is feledkeztek meg a maguk érdekéről, szivesen és bőkezüen támogattak minden hasznosnak és életképesnek mutatkozó üzleti, gazdasági törekvést.
Európának legtőkésebb országa, azt lehet mondani, hogy csaknem minden nemzetnek bankárja és legfőbb hitelezője – Francziaország. Milliárdokra megy az az összeg, a melylyel a többi ország Francziaországban elhelyezett értékpapírokért és záloglevelekért a dúsgazdag köztársaság népének tartozik.
Ez a franczia pénzvilág kiadta a jelszót, hogy az idegen papirokat vissza kell küldeni hazájukba, vagyis az adósságot be kell hajtani. Szólt pedig ez az ordré elsősorban azon országok papirjaira, a melyek nincsenek Francziaországgal egy politikai csoportosulásban: vagyis a hármas szövetség államaira. Ezért váltotta föl a pénzbőséget egyszerre valóságos pénzinség Berlinben, Bécsben és Budapesten, mindazokban az országokban, a melyeknek Francziaország volt a pénzbeszerző piacza.
Sok jel úgy mutatja, hogy az olasz-török háború, a mely a tőke visszahuzódására alkalmat adott, végéhez közeledik. A béketárgyalások már folyamatban vannak. De hogy a háború befejezése egyben a gazdasági viszonyok válságos helyzetének befejeződését is fogja-e jelenteni: azt tudni még bizony nem lehet.
Francziaország szövetségesének, Oroszországnak megint sok-sok millióra van szüksége és biztos, hogy a franczia tőke elsősorban politikai barátai számára áll rendelkezésre. A nemzetközi viszonyok teljes rendezettségére és a nemzetközi politika egének teljes felhőtlenségére van szükség, hogy a tőke megint előbújjék aczélváraiból és a maga éltető hivatását a gazdasági tevékenység világában újból teljesítse.
Legyen Ön az első! Hozzászólás írásához kattintson ide!