A budapesti szép-utczai Szápáry-palota egyszerű külseje épenséggel nem sejteti azt a sok műkincset, melyet belseje rejt, sőt a művészet iránt érdeklődök legtöbbje sem tudja, hogy magángyűjteményeink egyik legszebbikét rejti magában, melyet nem tárgyainak sokasága, hanem azok magas klasszisa tesz jelentékenynyé. A tárgyak elrendezése nem gyűjteményszerű, hanem egy stílszerűség iránt kiváló érzékkel bíró ízlés pompás lakássá akként rendezte el őket, hogy egyik dolog sincsen másként odaállítva csak úgy, hogy az egész interieurnek részévé véljék.

A palota berendezése és műtárgyai háromféle forrásból erednek, részint gróf Szápáry László vásárlásaiból, részint az örökösödés útján nejére szállott Morosini hagyatékból, részint a család kincseiből. Mindjárt a lépcsőházban hosszas gyönyörködésre készteti a látogatót egy nagyméretű gobelin, melyet egykor a királyi ház ajándékozott a Pálffy-családnak. A lépcsőházból két előszobaféle helyiségbe jutunk, melyekben már elsőrangú festményeket találunk. A velenczei G. Bassanonak két zsánerképszerűen csoportosított alakokkal élénkített tájképét láthatják itt, abban az elnyújtott kompoziczióban, melyet a velenczei mesterek gyakran alkalmaztak.

Figyelemreméltó e képeken a heroikus hangulatú tájképrészlet és a hétköznapias jelenet hangulati ellentéte, melyet a legtöbb Bassano-képen megtalálhatni. A második kis szoba három kiváló arczképpel ékeskedik. A legmegkapóbb közöttük Goyának egy női feje, mely teljes erejében mutatja be ezt a nagy mestert, a ki éles szemmel látott bele kora arisztokracziájának legrejtettebb lelki tulajdonságaiba is. Ez az érzékies arcz, különösen jobb szemének nagyszerűen ellesett tekintete sokáig emlékezetessé teszik ezt az érdekes arczot. Mennyivel hűvösebb, de viszont a külső megjelenés előkelőségében választékosabb a Lawrence és Gainsboroughtól származó egy-egy férfiarczkép. Az angol arczképfestést köz- és magángyűjteményeinkben nagyon kevés darab képviseli, úgy, hogy közönségünket e két kép bizonyára érdekelni fogja.

A következő fogadószoba már velenczei hangulatot lehell. Régi renaissancekori brokát borítja falát, melyen csupa velenczei mester képe függ. A legjelentékenyebb közöttük Marce Basaitinek egy férfit ábrázoló képe. Nagy aprólékossággal van festve, de ezen a képen nem bánt a részletek szeretetteljes felsorolása, mert alá van rendelve a jellem sikerült ábrázolásának. Basaiti nem gyakori mester, meglehetős kevés autentikus képe maradt ránk s e képek között is az elsők közé sorolható ez a portrait.

Vincenzo Catena szent családja sem egyéb tulajdonképen, mint az arczképfestésnek egy érdekes terméke. Kompozicziónak nem valami sikerült, még az a tagoltság sincsen meg benne, a mely a Bellini iskolának egyéb termékein és nincsen meg benne az az átszellemültség sem, mely Giovanni Bellini dolgait oly vonzókká teszi. Viszont azonban bámulatos jellemeket nyújt az egyes alakokon, úgy, hogy megérthetjük róluk, miért becsülik Catonát elsősorban mint kiváló arczábrázolót. E képpel szemben függvén egy későbbi kornak erőteljes alkotóképességéről, komponáló vágyáról tanúskodik Sansovinónak Tintoretto festette képmása.

A következő renaissance teremben nemcsak a szép mennyezet, hanem még inkább a ritka szép gobelinek kötik le a figyelmet, melyek a Medici-család történetére vonatkoznak és készíttetésük ideje, mint stiláris elemeik mutatják, a renaissancekor végére esik. Berendezésének ünnepélyes pompájára nézve a leggazdagabb a barok szalon, melynek minden egyes darabja Velencze hanyatlásának korából származik.

Az egész interieur azt a fecsérelő, de győzni, küzdeni már nem tudó, pompahajhászó kort mutatja, mely az évszázadok óta felhalmozott gazdagságnak csak büszke élvezője tudott lenni, de nem fenntartója is. Faragott, drága aranyozású régi brokátbútorok, túláradó ornamentikával ékes képkeretek, a mennyezeten egy könnyedén festett illuziós mennyezet Tiepolótól, az egyik-falon egy Grimaninak képe, melyen rajta vannak a hatalom összes jelképei s a kép mégis erőtelen maradt, a mi nem csoda, mert P. Longhi. a velenczei hanyatlásnak kedvesen fecsegő zsánerkép festője festette.

Mennyivel erőteljesebb életgesztus van még Tintorettónak e szobában lógó képén, A samariai asszonyon. Ennek alakjain a barok-kor lélekből fakadt mozdulatai még erőteljesen lendülnek ki, még nem póz, hanem erő rejlik mögöttük. A szép Palma Giovano, mely ugyanitt látható, már az átmeneti kor sülyedését mutatja.  A fehér-zöld ebédlőterem már a XIX. század ízléséhez közeledik. Az egésznek hangulatát Győry Mária grófnőnek Schretzberg festette bájos képe adja meg.

Ez a mosolygós kései biedermeier kép, melynek másik alakja gróf Szápáry Lászlót ábrázolja, nem más, mint egy óriási méretű miniatűrkép. Bécsi miniatűrökben különben sincsen hiány, gróf Szápárynál. Annál az évszázados előzményekre visszatekintő kapcsolatnál fogva, mely főurainkat Bécs életéhez fűzte, természetes, hogy a méltán híressé vált bécsi miniatűristáknak számos kis remekműve van magyar mágnások birtokában, még pedig nem egy olyan, mely az irodalom előtt ismeretlen.

A Lawrence bécsi tartózkodása után a kifejezés eszközeiben gazdaggá vált bécsi miniatűrfestést szép Daffingerek, Kriehuberek képviselik itt, sőt egy elsőrangú Lieder-aquarell is látható. Érdekes öszszehasonlításokra ad alkalmat egy I. B. Isabeytől származó miniatűr, mely a francziák határozott fölényét mutatja a festészetnek ezen ágában is.