Dtum
Login with Facebookk
1913 | Június

A tagositás gyakorlata

A birtokviszonyok rendezettségéről mindenütt az államnak kell gondoskodnia.
Helyes földbirtokpolitikát csak rendezett földterületen lehet folytatni. Törvénygyüjteményünkbe csodálatosképen kevés, gyarló vagy semmi intézkedést nem találunk, mely birtokviszonyok egységes rendezésére vonatkoznék.

Birtokrendezési alaptörvényeink a hetvenes években készültek.
Ezekben azonban nincs olyan intézkedés, hogy a tulajdonosok illetményei gazdasági célszerüség és hasznosság szempontjából is mérlegelve adassanak ki. A nemzet zöme tehát, a magyar gazda, tagositási régi törvényeink alapján nem juthatott a földben rejlő értékeknek ahhoz a gyarapodáshoz, a becsületesen megmunkált földnek ahhoz a jövedelméhez, melyet a legolcsóbb módon, nagy beruházások nélkül is biztosit az okos gazdálkodás elvei szerint való birtokrendezés, vagyis a jó tagositás. 

Miután a tagositás olyan jogintézmény, melynek célja a jobb és értelmesebb gazdálkodás előmozditása, természetes, hogy itt a jogi kérdések mellett, gazdasági kérdések is nagy számban és az egész eljárásra kiterjedöleg merülnek fel. Azonfelül, amint ismeretes, a tagositás bizonyos müszaki munkálatokkal is jár. 

Tehát háromféle kérdés kapcsolódik az eljárásban: jogi, gazdasági és müszaki.
Az uj törvények, illetőleg annak végrehajtási rendeletei e háromféle kérdés elbirálását külön-külön hatóságokra ruházzák anélkül, hogy az a hatáskörök összebonyolitására vezetne. Igy legilletékesebb gazdasági kérdésekben a földmivelésügyi miniszter dönt az előbb emlitett állandó gazdasági szakbizottság javaslatára.

A szakbizottság először a tagositandó községekbe helyszini tárgyaló bizottságot küld ki s annak jelentése alapján javasol. A földmivelésügyi miniszter állapitja meg most a tagositó érdekeltséget, vagyis azoknak a birtokosoknak összességét, a kik ellen kell intézni a közigazgatási eljárás befejezése után a tagositás elrendelésének kérvényét. Ö határozza meg, hogy kik gyakorolnak jogokat a tagositási eljárásban s kik viselik a tagositási költségeket. A tagositó érdekeltség azért is fontos, mert ezzel határozható meg, hogy melyik községnek a tagositandó területe, vagyis mely területek azok, amelyek a község határából a tagositási eljárásba bevonhatók. 

A tagositandó terület megállapitása után a földmivelésügyi miniszter határoz a tagositás hasznossága és célszerüsége fölött. 

Ettől a határozattól függ az eljárás további sorsa.
Mert ha a földmivelésügyi miniszter a tagositást hasznosnak és célszerüen keresztülvihetőnek mondja ki, akkor az uj rendelkezések a tagositás megengedését könnyebb feltételekhez kötik. Akkor ugyanis a biróság elrendeli a tagositást, ha az érdekelt birtokosságnak egynegyedrésze kéri azt. Kedvezőtlen földmivelésügyi miniszteri határozat után azonban a biróság csak akkor rendeli el a tagositást, ha az azt kérők ingatlana a tagositandó terület felét teszi ki. 

Az uj törvények szerint a földmivelésügyi miniszter azt is megállapitja a tagositással kapcsolatban, hogy a községben levő közlegelő kielégiti-e a község állattenyésztési érdekeit és hogy nem kell-e a közlegelőt nagyobbitani, vagy ha egyáltalán nincs közlegelő, nem kell-e uj közlegelőt kihasitani. A miniszter elrendelheti, hogy erre a tagositandó területekből – mindenki illetményéből arányosan levonva – legfeljebb 5 százalék fordittassék. 

Amint ezekből látható, az állam minden uton-módon igyekszik a birtokososztálynak az eljárásban segitségére lenni. Hogy többet ne mondjunk, mindjárt és főként azáltal, hogy a tagositási összes költségeket előlegezi. És pedig oly módon, hogy azt kamatmentesen csak nyolc év alatt kell az érdekeltségnek közadók módjára visszafizetnie.

<<
<
1
2
>
>>
Megosztás:
Szerkeszt?ő kommentár
Tagosítás
Szabóné Fricska Anna

A tagosítás a község határában fekvő birtokrészek (egyazon tulajdonos parcelláinak) egy tagban való egyesítését jelenti. 

Részben a középkori földművelés öröksége a sokszor egymástól távoleső, szétszórtan elhelyezkedő parcellák birtoklása, részben öröklés alkalmával is történt osztódás.

 

A tagosítás többnyire hivatalos eljárással történik.
Szerepet kaphat a község összes birtokosainak közös megegyezése a birtokcseréről, vagy valamely törvényes fórum dönt a határ újrarendezéséről.

 

Magyarországon a XVIII. században, a majorsági gazdálkodás terjedésekor voltak az első kezdeményezések tagosításra.

A reformkorban a folyamat felgyorsult, országos méreteket a XIX. század utolsó harmadában ért el. (Jellemző adat, hogy a kiegyezés előtt egy birtokra átlagosan 20 parcella és egy parcellára 2 hold művelhető földterület esett.)

Az ország jelentősebb agrárvidékein a tagosítások az 1870-1880-as években megtörténtek.
Felvidéken és Erdélyben a XX. század elején fejeződött be.

Meg kell említeni, hogy a parasztság kezén lévő földterületek tagosítása általában elhúzódott, és az ideálisnak tekinthető egy tagban való egyesítés a földesurak birtokrészeivel valósult meg.


A cikkhez még nem tartozik egyetlen hozzászólás sem!
Legyen Ön az első! Hozzászólás írásához kattintson ide!


Kapcsolódó cikkek
Cikk-ajánló
Adatbázis informácikó
Feltöltöttség:
46%
Összes publikáció:
26.214
Politika:
3.984
Gazdaság:
4.399
Kultúra:
3.776
Tudomány-t.:
3.429
Sport:
4.144
Bulvár:
4.659
Kincskereső:
436
Páholy:
53
Blog:
221
Összes kép
37.144
Cikkekhez kapcsolódó képek:
36.780
Privát huszadik század képek:
364
Regisztrált felhasználók:
3.984
Fórum témák:
109
Fórum hozzászólások:
650
Cikk hozzászólások:
98