FTC-BAK 2:1 (2:0).

A mult évben kellemetlen kudarc érte az MLSz-t a kupadöntővel. Az FTC és az MTK összemarakodott a pályakérdésen s az ügy még most is várja az elintézést – a belügyminisztériumban. Nagy erőfeszítések árán s ugyancsak forszírozott tempóval sikerült a Szövetségnek annyira szoritani az egyesületeket a mérkőzések lejátszásával, hogy eljuthattunk végre az oly régen nélkülözött Kupadöntőhöz.

Egészen más tartalmat, más miliőt képzeltünk a döntőnek. Sajnos a meccs nívója nem mozgott a magasabb régiókban, a látogatottság pedig egyszerűen meglepő volt. Alig 6000 főnyi közönsége volt a mérkőzésnek.

Ugy indult a játék, hogy pozdorjává zuzza a BAK a zöld-fehérek nimbuszát. Gyönyörű kombinációkkal dolgozva hosszú időn át teljesen beszorítva tartották az FTC-ét, a mely elszánt védekezés után a legelső kiszabadulását goallá értékesítette.

Rövid pár perc mulva meg volt a második goal s ezzel el is dőlt a Magyar kupa sorsa. Hiába igyekezett a BAK érvényre juttatni nagy formáját, nem birt megküzdeni az FTC erősen védő munkára koncentrált játékával.

Kimagasló jelenete alig volt a mérkőzésnek, szomorú incidense azonban igen. A második félidőben Schlosser megbosszulandó, egy Ludwigtól kapott boxot, szándékosan és teljes erőből megrugta Szurit, aki összeesett.

A bíró a szándékos brutalitást nem torolta meg, szigoruan, Schlosszert nem állította ki, miért is teljesen eldurvult a játék. A jeladás a fair játék feladására a BAK goalja volt.

A döntő ilyetén elcsufitásáért Izsó László bíró a felelős. Megbocsáthatatlan hibát követett el s nagyfoku gyámoltalanságnak adta a jelét azzal, hogy Schlossert megtürte a játékban.