Dtum
Login with Facebookk
1913 | Október

Az albán főváros

Javában szóltak még az ostromló agyúk Sikutari alatt, és Durazzo egész vidéke a szerbek kezében volt már, a mikor az elmúlt esztendő telén, november 28-án Albánia kikiáltotta függetlenségét. Ezeken kivül már csak egyetlen város volt ennek az újszülött balkáni országnak, a mely valamiképen a tenger révén közel volt Európához, és a hol az ideiglenes kormány ideiglenesen elhelyezkedett. Ez a város Valona volt Dél-Albániában, a mely ettől a naptól kezdve büszke fővárosi rangra lépett.

Ez a rögtönzött, kényszerű kinevezés azonban nem változtatott rajta semmit, maradt az egész hely annak, a mi azelőtt volt, elhanyagolt balkáni kisvárosnak. A mikor a hajó horgonyt vet Valona előtt a kikötő nyílt vizében, s az albán csónakosok rozoga bárkán kiteszik az utast az izzó homokos tengerpartra. Csodálkozással néz körül az ember azon az egynehány kopott-vert sárga házon, a mely közvetlenül a víz szélén fogadja, s a melyet vámhivatalnak, majd, meg miniszterelnökségi palotának neveznek.

A város maga még nem látszik ide. Jó félórányira van messze bent az olajfáskertek mögött. Valonát talán mindenki érdekesnek és bizarrnak látja, a ki idáig nem volt még sem a Balkánon, sem messzebb Napkeleten. Különben színtelen, elhanyagolt szegényes fészek, semmivel sem különb, mint a többi keleti kisváros.

Zeg-zúgos szűk utczák, alacsony, piszkos házak, és az utczákon lomha járású, rongyokba öltözött fehérsipkás emberek. A kontúrok mindenesetre nagyon festőiek. Sugár cziprusfák közül kiemelkedő néhány dsámi-kupola, mellette mindmegannyi hófehér mináret, olajfalombok alól kitekintő apró cserepes házak, s a háttérben magasba szökkenő vad albán hegyek.

Az utczán fegyveres, marczonaképű emberek járnak, a sűrű ablakrácsok mögött a képzelet Kelet szépségeit sejti, az apró keretekből kihajlik a mirtusz meg a babérfa ága, s minderre onnan fölülről a forró déli nap vakító fehér sugara omlik. Izzón megvilágított, éles, sötét árnyékú képek.

S ez alatt a déli ragyogás alatt a fatális keleti élet mozdulatlansága tesped. Semmiről sem lehet ráismerni arra, hogy az a város egy ország fővárosa. Az előkelő Vlorák és Virjonok egy-két hatalmas konokján kívül alig van Valonában néhány félig európai értelemben vett lakható épület.

Szállóról szó sincs, úgy, hogy az érkező idegen csak valamelyik albán ismerősének a vendégbarátságára van utalva, természetesen, ha van neki albán ismerőse. A főutczája egy rövid, keskeny sikátor, van benne három-négy félig-meddig tűrhető épület, egy kevésbbé tiszta kávéház, és ezzel jóformán vége is van a Nyugatról importált kultúrának, mert a mi ezen az egyetlen egy utczán kívül esik, az már a legsötétebb Napkelet.

Ha végigjárjuk a várost, nem nagyon sokat találunk benne abból, a mit a török uralom itt hagyott emlékül. Egy-két kisebbfajta középület, hivatal, melyet a kormány épített, néhány félig kopott török katonai egyenruha a czirkáló albán csendőrön, meg egy csomó török jelzésű Mauser-puska, melyet most városi czivis, szamárhajcsár és birkapásztor egyaránt czipel.


Néhol meglátszik még az épület falán a lekapart félhold és csillag helye, mint a török uralom egyik legutolsó bús emléke az Adria mellett. Más alig maradt. De viszont az európai kultúrának sincs még valami sok nyoma idelenn. Hacsak nem veszszük Európa képviselőjének azt a néhány szekéroldalra való silány gyári portékát, a mely ott éktelenkedik a valonai bazár boltjaiban.

Ez azonban inkább szomorú, mint szemnek jóleső látvány. Kipusztult ezekből a sötét bazári boltokból a remekbevaló hires albán filigrán-munka fegyverkovácsolás, a szebbnél-szebb skófium-varrás, meg sok egyéb régi eredeti kis ipar, házi ipar és mindennek a helyét elfoglalta az a sok hitvány gyári csecse-becse, durva hamisítvány, olaszországi üveg- és cserépholmi, anilinfestékes keszkenő, meg bádog lim-lom.

Ez itt az európai kultúra. Megölte a régi ipart és művészetet, a mely szép volt és jó volt, a helyébe idehozta a nyugati gyárak söpredékét, a mely Európában már senkinek sem kell. Sőt mindezt kizárólag csak a keleti bazárok számára gyártják.
Külsőségekben nem igen látszik még itt a Nyugat hatása. Talán még inkább valami benső, szellemi fejlődés csiráit érzi az ember.

Ha nem is fejlődés még, de legalább általánosan érzett vágy a fejlődés iránt. Albániában művelt és műveletlen ember egyaránt érzi annak a szükségét, hogy haladni, lehetőleg minél rohamosabban haladni kell ennek az országnak és maroknyi népének, mert különben nagyon hamar prédájául eshetik valamelyik szomszédjának, szerbnek vagy görögnek.

A köznép ugyan meglehetősen tájékozatlan és nem sok fogalma van a nyugati műveltség mibenlétéről. Elmaradottság dolgában egyáltalán véve Albánia a legsötétebb pontja egész Európának. Az erkölcsök nyersek, az iskolázás gyenge, a rendet és a biztonságot egyedül a középkori ököljog és a vérbosszú törvénye igazgatja.

Kétségtelen, hogy az ideiglenes albán kormánynak sok gondot okoz az a kérdés, hogy miképen kellene itt fokozatosan meghonosítani a nyugati czivilizácziót, s miképen lehetne modern fogalmakkal megbarátkoztatni ezeket az ősapák szavai szerint igazodó zabolátlan hegyilakókat.


Nagyon nehezen fognak hozzászokni a modern állami élettel járó terhekhez, adóssághoz, katonáskodáshoz, nagyon nehezen fognak odaszokni az enyém és a tied szűk határai közé, és bármennyire hívei is legyenek az igazságnak, igazságszolgáltatásnak, nem igen tudnak megnyugodni a törvényszabta ítélet fölött.

A puska itt még mindig a legmegbízhatóbb bíró és a törvényszéki itélet állandóan készen van minden albán ember puskája csövében. Általában ennek a földnek három nagy betegsége van: a tüdővész, a vérbaj és a vérbosszú. Aki másképen hal meg, nem ennek a három betegségnek egyikében, az jóformán abnormis, ritka halálesetnek számít.

Az állami élet első berendezkedése még meglehetősen kezdetleges jellegű ugyan, de hisz a fejlődés mindenütt és mindig csak fokozatos. A miniszterelnökségi palota nem egyéb mint a régi török korbeli quarantaine-ház, a mely messze a várostól egyedül áll a kopár tengerparton.

Előtte két katonai sátor van felütve a homokon, ebben tanyázik a palotaőrség. Odafenn egy keskeny, szűk szobában viaszkosvászonnal leterített asztal mellett ülésezik a minisztertanács Iszmáil Kemál bej miniszterelnöksége alatt. AZ asztal nem miniszterelnökségi palotába illő asztal még, pedig az országlási gondok, a melyek ránehezednek sokkal súlyosabbak, mint talán igen sok kultúrország gondja.

De Iszmáil bej zsenialitása győzi a küzdelmet. Súlyos napokat és nehéz megpróbáltatásokat élt át ez a nép már a legrégibb időktől fogva, a mikor csak feltűnt a világtörténelemben, de bírták erővel, karral és szívóssággal. Bírni fogják ezentúl is.

Délről ugyan Görögország akarja megnyirbálni határaikat, északon pedig körülbelül egy millióra való albánt szeretne bekebelezni Szerbia a régi Ó-Szerbia területe révén, majd megmutatja az idő, hogy mennyire mennek velük. Mert e járhatatlan vad hegyek tetején sziklák és rejtekhelyek mögött, semmilyen erő elől meg nem hátrálva őrködnek még mindig a sasok fiai „és velük van ősi örökségkép Szkander-bég vitézlő erkölcse.

Dr. Mészáros Gyula.

<<
<
1
2
3
>
>>
Megosztás:

A cikkhez még nem tartozik egyetlen hozzászólás sem!
Legyen Ön az első! Hozzászólás írásához kattintson ide!


Mini galéria
Piaczi életkép A miniszterelnöki palota Albán parasztok
Cikk-ajánló
A MÁV Gépgyári Sport-Kör országos versenye A MÁV Gépgyári Sport-Kör országos versenye
1 angol mérföldes gyaloglás: (Bajnokok kizárva.) 1. Konarik József...
Trianon – miért történt? Trianon – miért történt?
A történelmi Magyarország bukásának fő oka a világháborúban...
Miként gyógyítják a részeg embereket? Miként gyógyítják a részeg embereket?
Svéd- és Norvégországban erősen dolgoznak a részegeskedés kiirtására...
A vörös postakocsi A vörös postakocsi
Krúdy Gyula új regényét szokatlan lelkesedéssel fogadta az egész...
Hieronymi Károly kereskedelemügyi miniszter halála Hieronymi Károly kereskedelemügyi miniszter halála
Váratlanul súlyos csapás érte május 4-én a magyar közéletet:...
Az Edison KE versenye Az Edison KE versenye
Ezerötszáz főnyi közönség előtt rendezte az Edison KE első versenyét...
Vasárnap reggel az Országzászlótól indult két kengyelfutó Rómába Vasárnap reggel az Országzászlótól indult két kengyelfutó...
Vasárnap délelőtt háromnegyedtizenegykor a szabadságtéri...
A kolozsvári új színház A kolozsvári új színház
A magyar színjátszásnak legrégibb hagyományai tulajdonképen...
Pánszláv református pap Pánszláv református pap
New-Yorkból írják. Már van pánszláv református pap is. És pedig itt,...
Adatbázis informácikó
Feltöltöttség:
46%
Összes publikáció:
26.214
Politika:
3.984
Gazdaság:
4.399
Kultúra:
3.776
Tudomány-t.:
3.429
Sport:
4.144
Bulvár:
4.659
Kincskereső:
436
Páholy:
53
Blog:
221
Összes kép
37.144
Cikkekhez kapcsolódó képek:
36.780
Privát huszadik század képek:
364
Regisztrált felhasználók:
3.984
Fórum témák:
109
Fórum hozzászólások:
650
Cikk hozzászólások:
98