A világháború kitörésekor számos német hajó a hazai vizektől távol tartózkodott. A kereskedelmi hajók dönthettek úgy, hogy egy semleges ország kikötőjében várják ki a fejleményeket. A hadihajók helyzete azonban csaknem reménytelennek bizonyult.

A brit flotta nyomasztó fölénye mellett kellett volna teljesíteni a feladatot: út közben károkat okozva az antanthajózásnak, megkísérelni a hazatérést. Út közben alig lehetett üzemanyagról gondoskodni. A német gyarmatok kikötői sem nyújthattak biztonságot: az antant tengeri fölénye miatt nem okozhatott gondot az amúgy is kis kikötők blokádja. Így a német hajók jószerével a kalóz szerepére voltak kárhoztatva.

A német hajók többnyire egymástól is függetlenül harcoltak, és jó néhány ellenséges hajót elsüllyesztettek. A legsikeresebb az Emden nevű hajó tevékenysége volt az Indiai-óceánon. Az Emden 22 ellenséges hajót süllyesztett el, míg végül egy gyorsabb és nagyobb tűzerejű ausztrál hajó, a Sydney, megsemmisítette. A Karlsruhe nevű német cirkáló 17 ellenséges hajót küldött a tenger fenekére, mígnem robbanás miatt maga is elpusztult.

Mindösszesen a német cirkálók kalóztevékenysége és a búvárhajók harca 107 brit hajót süllyesztett el 1915 januárjáig, ami a brit flotta nagyságához és az antant hajóépítés üteméhez képest jelentéktelen veszteség.