Dtum
Login with Facebookk
1915 | Április

Pénzintézeti központ

Budapest, 1915. április 3. 

A pénzintézeti reform régóta vajudó ügye ujabb stádiumba jut azzal a törvényjavaslattal, amelyet Teleszky pénzügyminiszter az országgyülés áprilisi ülésezése alkalmával beterjeszteni szándékozik és amelyet elég részletesen már jóval előbb megismertetett a nyilvánossággal, hogy ahhoz a maga részéről állást foglalhasson.

A pénzintézeti reform szükségességét nálunk a közvélemény már évek sora óta elismerte és nem maradt fehasználatlanul egyetlen alkalom sem, hogy az organizáció okozta bajok beálltakor a legélesebben reámutassanak arra, hogy a nálunk fennálló, tulságos terjedelmü szabadság a pénzintézetek alapitása és üzletvitele körül sok irányban kóros állapotokat idézett elő.

Nem állithatjuk azonban, hogy egészben véve ez a kétségtelenül nagy és más államokban ismeretlen szabadság a hazai hiteléletnek ártott volna. Ellenkezőleg, a legutóbbi években bekövetkezett bukások arról tanuskodtak, hogy a katasztrófa csaknem kizárólag olyan intézeteknél következett be, ahol bűnös könnyelmüség, visszaélés voltak előidézői a bukásnak.

Egészben véve hiteléletünk és hitelszervezetünk egészségesnek mutatkozott, és csak a legutolsó nagy alapitási érában állottak elő olyan jelenségek, amelyek már magára a hitelszervezetre is károsaknak bizonyultak. A pénzintézetek alapitása tulzott méreteket öltött, amiből kifolyólag az egész hitelszervezetben bizonyos kóros jelenségek állottak elő. A törekvés ezzel szemben főleg arra irányult, hogy a nálunk érvényben levő és csak a kereskedelmi törvény rendkivül szabad mozgást biztositó intézkedéseivel némileg korlátozott teljesen szabad fejlődés bizonyos korlátozásoknak vettessék alá, és ezzel kapcsolatban törekvések mutatkoztak a hitelszervezet továbbmenő megjavitása érdekében. 

Hosszu vita folyt arról, hogy elegendő-e és célravezető-e a pénzintézeti reform kérdését a pénzintézeti autonómia keretében megoldani, vagy pedig a célszerü megoldás szempontjából az állami beavatkozás-e a helyes ut? Konstatálnunk kell, hogy az állami beavatkozással és kényszeritő szabályokkal való rendezést a hazai pénzintézetek általában ellenezték, mint ahogyan ezt a megoldási módot nem is lehet megfelelőnek tekinteni.

Az állami beavatkozás ennek következtében elmaradt, de ezzel szemben a pénzintézetek autonom törekvései sem voltak képesek megfelelő eredményeket előidézni. Meglehetősen erős, nagy kiterjedésü egyesületi kötelékek keletkeztek ugyan, de ezek a kötelékek csak ideális erőkkel dolgozhattak, anélkül, hogy az intézetekkel szorosabban magukhoz láncolhatták volna és anélkül, hogy az anyagi összeköttetések révén az intézetekre erősebb befolyást gyakorolhattak volna.

Ez volt az oka a hosszu ideig erősen ébren tartott revizori intézmény ellanyhulásának is, amely magában állva szintén nem rendelkezhetett ezekkel az erőkkel, amelyek az intézmény érvényesülését és kifejlődését biztosithatták volna.

A legutóbbi években a törekvések két téren mozogtak: az egyik irányban a pénzintézeti kamarák létesitéséről volt szó, amelyekkel az intézeti ügyvitelt fejleszteni kellett volna és egyuttal a pénzintézetek tulságos elszaporodásának is utját lehetett volna állani, a másik irányban már a hitelorganizáció anyagi értelemben vett reformjáról volt szó, egy erőteljes pénzintézeti központról, amely, mint a vidéki pénzintézetek hitelmüveleteinek középpontja, a reformnak ezt a másik irányát segitette volna elő és egyuttal kiköszörülte volna azt a csorbát, amelyet az ily irányu törekvéseken a Központi Hitelbank bukása előidézett. 

A kormány részéről tervezett központ ennek az utóbbi iránynak a szolgálatában áll, de ebben az irányban azután a legvérmesebb várakozásokat is felülmulja. Mig az eddigi törekvések szerényen néhány millióval alapitandó központi intézetre céloztak, amelyet a kormány néhány millió betéttel támogatott volna, a kormány részéről szövetkezeti alapon létesitendő központhoz maga az állam száz millió korona üzletrész jegyzésével járul és azonkivül 25 millió korona veszteségi tartalékot bocsát az intézet rendelkezésére.

Ezekkel a hatalmas összegekkel, ami az intézet alapitását illeti, az intézet jövő fejlődése is biztositva van, mert az állam a saját üzletrészei után a 4%-os kamatozással megelégszik, a 25 milliós tartaléknak teljes hasznát pedig maga az intézet élvezi. Kétségtelen, hogy ezekkel az állami tőkékkel, azután a csatlakozó intézetek üzletrészeinek tőkéjével az uj központ erőteljes befolyást lesz képes gyakorolni az egész vidéki hitelszervezet fejlődésére, amennyiben a visszleszámitolás utján ezeket az intézeteket szorosan magához lesz képes láncolni.

Az is kétségtelen azonban, hogy a mai szervezetben az uj intézet a maga tőkéivel egyuttal érezhető versenyt fog támasztani a többi nagy intézeteknek, ami részben korlátozva van ugyan a tervezetben azzal, hogy az uj központ a maga müködését rendszerint csak a saját tagjaira korlátozza, de ezzel szemben a tervezetben oly értelmü intézkedés is foglaltatik, amely szerint a központ a rendelkezésére álló fölös tőkéket más pénzintézeteknél is elhelyezheti.
Ez az intézkedés nem zárja ki, hogy a központ a maga müködését esetleg olyan intézetekre is kiterjeszthesse, amelyek a központnak nem tagjai s ezzel szemben nem sokat jelent az a korlátozás, hogy az intézet a fölös tőkéket tulnyomó részben ausztriai és más külföldi követelések megszerzésére igyekszik majd felhasználni. Ez az intézkedés kétségkivül figyelemre méltó, mert arra vall, hogy az uj központ külföldi fizetési eszközök szerzésére és ezzel valutapolitikai befolyás elérésére is törekedni fog, bár éppen ez az irány, ahol az intézet müködésétől különösen eredményes dolgokat alig várhatunk. 

A központ altruisztikus alapon épül fel, mint a Földhitelintézetek Országos Szövetsége, amelylyel különben is üzleti összeköttetést fog fenntartani és ezzel megszerzi az emlitett intézetnek az eddig nélkülözött összeköttetést olyan intézettel, amely az altrurista szövetségnek, mint eminenter jelzálogintézetnek, nélkülözhetetlen.

A központ az anyagi összeköttetés révén jobban képes lesz szolgálni azokat a célokat is, amelyek a vidéki intézetek ügyvitelének és üzletvitelének javitására irányulnak és amelyekre vonatkozólag az uj központ programja felöleli mindazt, amit ebben az irányban eddig is szükségesnek és megvalósitandónak tartottak.

Nem tartjuk egészen szerencsés dolognak, hogy a tiszta nyereségből tulságos rész van szánva a nyugdijalapra és az igazgatóság javadalmazására, amelyek együttvéve csaknem a tiszta nyereség felét elérik. Ezek azonban csak kisebb hibák, amelyek semmit sem vonnak le a tervezet jelentőségéből, mert azzal, hogy a központnak az állam 125 milliót bocsát rendelkezésére, jelentékenyen meg van könnyitve az egész pénzügyi reform megoldása és ezzel kapcsolatban az átmenet a mai háborus viszonyokból a békés gazdasági viszonyokba, amely a központ müködése nélkül a vidéki intézetek egy részére sulyos kiadásokat róna.

Az eddigi tapasztalatokból tudjuk azonban, hogy a megoldás csak akkor érhető el, ha a szervezet müködése kifogástalan és ha a tervet megfelelő végrehajtás követi. E célból szükséges, hogy a központ rendelkezésére bocsátott nagy állami tőkék kizárólag a kitüzött cél érdekében használtassanak fel és hogy a központ olyan kipróbált egyéniségek vezetése alá kerüljön, akiknek üzleti jártassága egyuttal garanciát nyujt az intézet helyes vezetésére. E nélkül az állam ma sok áldozatot jelentő tőkéi hasztalanul vétetnek igénybe, sőt annál költségesebb és szomorubb tapasztalatokra vezethetnének.

<<
<
1
2
3
>
>>
Megosztás:

A cikkhez még nem tartozik egyetlen hozzászólás sem!
Legyen Ön az első! Hozzászólás írásához kattintson ide!


Kapcsolódó cikkek
Cikk-ajánló
Adatbázis informácikó
Feltöltöttség:
46%
Összes publikáció:
27.378
Politika:
4.183
Gazdaság:
4.597
Kultúra:
3.840
Tudomány-t.:
3.429
Sport:
4.354
Bulvár:
5.022
Kincskereső:
436
Páholy:
64
Blog:
230
Összes kép
37.374
Cikkekhez kapcsolódó képek:
37.010
Privát huszadik század képek:
364
Regisztrált felhasználók:
4.183
Fórum témák:
187
Fórum hozzászólások:
847
Cikk hozzászólások:
98