Kitchener (1850-1916)

Az első világháború kitörésekor valamennyi politikus és szinte minden katona rövid háborúra tervezett. A nagyhatalmak évtizedek óta nem háborúztak egymással Európában. Úgy vélték, az új haditechnika lerövidíti a háborút. Csak egy ember akadt a főbb hadvezérek között, aki évekig tartó háborúval számolt: Lord Horatio Herbert Kitchener. Munkatársai kinevették ezért.

Kitchener hosszú katonai pályája során harcolt Egyiptomban, Szudánban, Dél-Afrikában. Fashoda erődjénél feltartóztatta az előre nyomuló franciákat. A búr háborúban nyújtott teljesítményét Churchill élesen bírálta.

Mások zseniális szervezőnek tartották, elszántnak és kíméletlennek. A világháborúban hadügyminiszter volt. Elsők között ismerte fel, hogy a németek a vártnál nagyobb ívű jobbszárnyas átkarolással támadnak – vagyis elsők között látta át a Schlieffen-tervet.

A géppuskákra, lövészárkokra és drótakadályokra alapozott védelem (az állásháború) láttán állítólag ezt mondta: „Nem tudom, mi itt a teendő. Ez nem háború.” 1916 őszén hajóval Oroszországba tartott. Egy német búvárhajó vagy egy akna elsüllyesztette a járművet, s a jeles brit tábornok a hullámok között veszett.

Halálának hírét Budapesten a színházi közönség megtapsolta. Ambrus Zoltán az eseményről szóló publicisztikájában, a Nyugatban ezt írta: „az óceánon nem az angol, hanem a víz az úr.”