Dtum
Login with Facebookk
1915 | Július

Az angol kölcsön

Budapest, 1915. julius 3. 

A büszke Albion szörnyen megalázkodott.
Nemcsak abban, hogy most már az eddig megvetett kis nemzetekkel is szóba állni kénytelen, sőt a barátságát kénytelen keresni olyan államoknak, amelyekkel azelőtt csak büszke fölény hangján volt hajlandó tárgyalni, de minő tragikus fordulata a sorsnak, a gazdag, a pénzügyileg független Anglia ma már nemcsak külföldi kölcsönökhöz kénytelen folyamodni, hanem az erőszak elemét kénytelen belevinni a saját belföldi kölcsöneibe.

És ha szigoru birálat tárgyává tesszük Anglia háborus pénzügyeit, konstatálnunk kell, hogy Anglia pénzügyi politikáját bizonyos rövidlátás jellemzi, melynek kellemetlen következményei csak a jelenlegi nagy angol kölcsönnél bontakoznak ki egész nagyságukban.

Ebből a pénzügyi rövidlátásból szinte következnünk lehet a politikai megitélésre; valószinünek látszik ugyanis, hogy a politikai gondolkodás sem látott ez alkalommal Angliában tovább, mint csak bizonyos, egészen szük határokig, és ezt a politikai felfogást éppen ugy kell majd helyesbiteni a viszonyok kényszeritő hatása következtében, mint ahogyan a pénzügyi politika hibáit a mostani kölcsönnel meglehetősen erőszakos módon kellett orvosolni. 

A háboru kitörésekor az angol kormány még teljesen a régi angol pénzügyi politika tradicióihoz ragaszkodott. Azt hitte, a jelenlegi háborunak költségeit is jelentékeny részben képes lesz a rendkivüli és a háboru tartamára fölemelt adókkal fedezni, ugy, amint azt korábbi háboruk alkalmával tette.

Ezzel a felfogással magyarázható, hogy tavaly augusztus 8-án az angol kormány mindössze 100 millió font sterling hadi hitelt szavaztatott meg magának az alsó házzal nem is egy, hanem három célra: a háboru költségeinek fedezésére, a lakosságnak élelmezési szükségletének biztositására és a francia és belga menekültek ellátására.

A háboru első hónapjainak tanitása alapján az angol kormány már 350 millió font sterling hadi kölcsön kibocsátásához látott, természetesen még mindig érthetetlen optimizmussal. Pedig akkor már jelentkeztek a szövetségesek igényei és a gyarmatok kölcsönszükségletét is az anyaországnak kellett kielégitenie.

Az angol kormány mégis megelégedett azzal, hogy 3 1/2 százalékos kötvényeket bocsáthasson ki 95-ös árfolyamon, mert nem akarta a 2 1/2 és 2 3/4 százalék kamatozásu angol konzolok birtokosait érzékenyen kárositani. Ezeket a cimletbirtokosokat különben az angol törvény még a minimális árfolyammal is védte, amely megakadályozta, hogy a konzolok árfolyama a minimális 66 1/2 százalék árfolyam alá sülyedhessen.

Mig azonban Asquith a novemberi kölcsön tárgyalása alkalmával Anglia hadi kiadásait napi 200.000 és egy millió font között becsülhette, a tengeri háborunak azóta bekövetkezett kiterjedése, a szövetségesek folyton gyarapodó kölcsönigényei, a Dardanella-akció és az amerikai munició-szállitás ezeket a költségeket napi 2.6 millió font sterlingre, vagyis 62 millió koronára növelték. 

Ezekre a horribilis költségekre az angol pénzügyi politika nem számitott, de nem számolt már a novemberi kölcsönnél a kamatozási viszonyokkal sem. Mert annak dacára, hogy a novemberi kibocsátásra az angol bank a névérték 95 százalékáig egy százalékkal a bankkamatlábon alul három év tartamára nyujtott kölcsönt, a kibocsátásra kerülő összeget nem sikerült teljesen jegyeztetni és kevés idővel a jegyzés után a kölcsön árfolyama több mint egy %-kal esett.

A háboru tizenkettedik hónapjában jutott el csak az angol pénzügyi politika oda, ahol a központi hatalmak a kölcsönkibocsátásokat megkezdték. A német birodalom már a tavalyi első hadi kölcsönnél áttért az 5 százalékos tipusra és elérte, hogy az első kölcsön a kibocsátási árfolyam fölé emelkedett, ugy hogy a második milliárdos kölcsönt ugyanazzal a kamatozással, de magasabb kibocsátási árfolyammal bocsáthatta jegyzésre.

Az angol kormány a jelenlegi kölcsönnel, akarva, nem akarva, már teljesen a német pénzügyi politika nyomdokába volt kénytelen lépkedni. Áttért a névleges 4 1/2 -es kamatozásra, amely azonban a pari-árfolyam dacára a régi cimletek beszámitása következében tényleg 5 százalékot jelent és feladta azt, hogy a kölcsönt előre meghatározott összegben bocsássa aláirásra.

Mac Kenna ugyan a parlamenti jog szempontjából Angliában különös eljárást azzal mentegette, hogy abban az esetben, ha határozott összeget kellene megneveznie, a kölcsön összegét maximálisan 1000 millió font sterlingre, vagyis 24 milliárd koronára kellene tennie.

<<
<
1
2
>
>>
Megosztás:

A cikkhez még nem tartozik egyetlen hozzászólás sem!
Legyen Ön az első! Hozzászólás írásához kattintson ide!


Kapcsolódó cikkek
Cikk-ajánló
Adatbázis informácikó
Feltöltöttség:
46%
Összes publikáció:
26.214
Politika:
3.984
Gazdaság:
4.399
Kultúra:
3.776
Tudomány-t.:
3.429
Sport:
4.144
Bulvár:
4.659
Kincskereső:
436
Páholy:
53
Blog:
221
Összes kép
37.144
Cikkekhez kapcsolódó képek:
36.780
Privát huszadik század képek:
364
Regisztrált felhasználók:
3.984
Fórum témák:
109
Fórum hozzászólások:
650
Cikk hozzászólások:
98