Az uj termés
Budapest, 1915. julius 10 .
A háborut nagy erővel és hatalmas lendülettel folytatjuk és most, midőn kétségtelenül közelebb állunk a hosszu háboru befejezéséhez, mint kezdetéhez, a diadal pálmája annyi megpróbáltatás, annyi szivós küzdelem és kitartó önfeláldozás után egészen felénk hajlik.
A siker biztosságának tudata a háborunak ebben az előrehajlott stádiumában rendkivül fokozza erőnket és az uj háborus esztendőbe az összes harctereken a legjobb kilátásokkal és lankadatlan lelkesedéssel léphetünk be. És ugyanakkor, amidőn, a hadviselés uj évét megérjük, a gazdasági munkának is uj esztendejéhez érkezünk el.
Minő különbség azonban az idén és a tavaly között.
Akkor a kitört háboru összes bizonytalanságai és kétségei állottak előttünk, termésünk gyengén sikerült és az uj gazdasági rend szabályozásához nem rendelkeztünk elegendő tapasztalatokkal. Azóta a háboru eshetőségei lényegesen megjavultak, meggyőződtünk róla, hogy az óriási harcot a saját előnyünkre képesek vagyunk végigküzdeni és meggyőződtünk arról is, hogy az ellenfeleink részéről meginditott gazdasági hadjáratban is sikerrel megálljuk helyünket.
Sőt a második háborus év nemcsak katonailag, de gazdaságilag is sokkalta kedvezőbben indul meg reánk nézve. Ellenfeleink hadi kölcsönei egymás után rosszul sikerülnek, termésük gyönge, iparuk és kereskedelmük mind erősebben kezdik érezni a szabad forgalom és területvesztés hiányát. Nálunk ellenkezőleg, államkölcsöneink eredménye folyton nagyobb, termésünk kétségtelenül igen jó lesz és a gazdasági elzárkózottság, amelyre ellenfeleink kényszeritettek, egyrészt teljesen nem sikerült, másrészt gazdasági önállóságunkat igen fényesen bizonyitotta.
A kiéheztetés fegyvere, amelyre ellenfeleink annyira számitottak, a német birodalommal szemben teljesen meghiusult és a kiéheztetésre itélt német birodalom gabonafölösleggel, mint készlettel megy át augusztusban az uj termelési időszakba.
Gazdaságilag a háboru második esztendejére nem csak tapasztalatokban, de terményekben is gazdagon rendelkezhetünk be. Többé nem kell attól tartanunk, hogy akár mi, akár szövetségeseink ki lehetnek éheztetve. A gazdasági háhorunak ez a veszedelmes időszaka végérvényesen elmult és egyáltalában nem kell tartanunk tőle, hogy hasonló aggodalmaknak ki lehetünk téve.
A kormány azonban eleve kerülni igyekezett minden zavaró körülményt és az uj termelési évben a lakosság élelmezését a lehető legnyugodtabban óhajtotta biztositani. Az uj gazdasági esztendő csak egy irányban uj. Mig az előző háborus évben mindegyik államban aránylag csak kis gabonakészlet felhasználásáról kellett gondoskodni, addig az uj esztendőben az egész termés a többé-kevésbbé állami lefolyás alatt álló szervezetre nehezedik.
A szervezetet tehát kereskedelmileg kellett tökéletesé tenni, hogy ezekkel az óriási feladatokkal megbirkózhassék és azért látjuk, hogy a központi intézményt: a német Kriegsgetreidegesellschaftot, az osztrák Kriegsgetreideverkehrsanstaltot és a mi haditermény-társaságunkat tulnyomó részben kereskedelmi alapokra helyezték.
Gondoskodtak továbbá arról is, hogy a szervezet decentrálizáltabban és a fennállott gabonakereskedelem minél szélesebb bevonásával müködhessék. Ezzel elérték azt a célt is, hogy ez a nagy társadalmi osztály is kivehesse a maga részét ebből a jelentős munkából és munkájáért keresethez is jusson.
.jpg "Az aratás és a fegyvergyakorlatok")
).jpg "Kalászosokból közepesnél jobb termés várható")
Legyen Ön az első! Hozzászólás írásához kattintson ide!