Dtum
Login with Facebookk
1915 | Szeptember

A városok élelmezése

Budapest, 1915. szeptember 18. 

A megkönnyebbülés sóhajtása tört ki a családanyák kebléből, amikor a terméseredmények először nyilvánosságra kerültek s a lisztkeverés szükséges szigorusága megszünt. Mert ez azt jelentette, hogy ismét hozzájutunk a rendes kenyérhez, amely az általános drágaság közepette minden eddiginél nagyobb fontosságot nyert az emberek táplálkozásában. 

Az idén is a mult évekhez hasonlóan beállott abnormis időjárás ugyan ismét megrontotta nem is annyira vérmes reményeinket; de azért termesztményünk kenyér magvakban és konyhanövényekben mégis több van, mint amennyire a mult esztendőben ilyenkor számot tarthattunk. A közönség okult a háboru nehézségein és sokfelé igyekezett minden kis termőföldet kihasználni, a mi csak a rendelkezésre álló munkaerővel megmüvelhető volt. 

De a városi adminisztráció nem kevés helyen, leginkább azonban ott, ahol legkevesebb az őstermelő és a legtöbb fogyasztó koncentrálódik, a fővárosban, amelynek példát és utmutatást kellene adnia, és ezt várják is tőle, nem okult máig sem a nehéz esztendő tanulságaiból. Ahelyett, hogy a város vezetői megkeresnék és megtalálnák a baj okozóit, a felelősséget más tényezőkre igyekeznek átháritani.

Igy azután nem csak megmarad, hanem egyre fokozódik a már eddig is elviselhetetlennek tartott drágaság, és egyre fenyegetőbb alakban jelen meg a tél küszöbén a szükség, még pedig olyan szükség, amely tetemesen sulyosabb lehet a tavalyinál. Amikor éppen most, az aratás után is még mindig elégtelen a háztartásokra nézve a liszt: maholnap nem lesz cukor, nem birták elháritani a tejmizériát, amelyhez most már a fűtőanyag egyre jobban érezhető szüksége is járul, a kisebb háztartásokban nélkülözhetetlen kőolaj és ipari szesz háromszoros sőt négyszeres árra emelkedett.

A husról nem is beszélünk. Számtalan család már csak ünnepi ebédnek élvezi, ha élvezheti. A liszt mellett legfontosabb anyag a zsiradék horribilis árakat ért el; a magyarság kedvelt eledele, a munkás embernek huspótlója, a szalonna kilója hat koronára emelkedett, tehát a köznapi táplálékból luxuscikké vált. Ez tarthatatlan állapot. Az a megszabott jövedelmü ember pedig, aki a vendéglőre van utalva, a drágaság okozta árak miatt egyenesen koplalni kénytelen. 

Hogy mindezek a kalamitások, legalább nagy részükben elhárithatók lennének, azt látjuk egyes kisebb városokban, ahol a hatóság elég éber és jó számvető volt a polgárság érdekében. Egyöntetü orvoslást azonban nem látunk, de nem is várhatunk, midőn az élelmezés biztositása terén a főváros mutatja a legnagyobb fejetlenségét. 

Kaptunk igéreteket, sőt, hogy igazságtalanok ne legyünk, még intézkedéseket is.
Olyan intézkedéseket, amelyektől joggal várhattunk eredményt. De ez az eredmény, amennyiben egyrészt a közönségnek némileg javára vált, az összességnek, vagyis a városnak tetemes kárába került. Azért, mert aktákkal, kijelentésekkel, reprezentációkkal egy olyan nagy gépezetet, mint százezerek élelmezése, nem lehet elintézni. Oda erős elmék erős, kezek kellenek. Olyan erősek, hogy kiüthessék a zsákmány-kosarat a nyomoruságból is bő vámot szedni akarók kezéből.

Megirtuk akkor, amikor a nyár elején szó volt arról, hogy a főváros garanciát kíván a földművelésügyi kormánytól a beszerzendő gabona után eredhető veszteség fedezésére, hogy ilyen garanciát nem vállalhat a kormány, amint nem is vállalta, mert szerintünk nem talál garanciát az akció intézőinek munkájában. Ilyen munkára odaadó és rátermett emberek kellenek, nem elnéző bürokraták, akik a lebonyolitást rábizzák protekciós nyerészkedőkre.

S aggodalmunk nagy deficitekben valósult meg, amely deficitet a helytelenül keresztülvitt akció okozott; de akik az üzletet megcsinálták a várossal, azok nem maradtak deficitben. Ezeket dijazza a kormány talán állami pénzzel, miután a közönséget megkopasztották? A közönség azonfelül, hogy csak közepesen sem lehetett kielégiteni, még fizethet majd külön a háboru után; mert hiszen azt, amit a város a rossz spekulációkon elveszitett, mindenesetre az adózó közönségnek kell megfizetnie utólag.

<<
<
1
2
>
>>
Megosztás:

A cikkhez még nem tartozik egyetlen hozzászólás sem!
Legyen Ön az első! Hozzászólás írásához kattintson ide!


Mini galéria
Háborus jótékony intézmények Budapesten: ebédre várakozók sora Háborus jótékony intézmények Budapesten: ebéd-osztás
Kapcsolódó cikkek
Cikk-ajánló
Apróságok Apróságok
Nem kutya, hanem cicatörténetünk van újságunk olvasói számára...
A börtönből a saját palotájába
Ujhelyi Lipót Hódmező-Vásárhely milliomos, dúsgazdag embere s mult...
A 1909. évi kardvívóbajnokság ügyében A 1909. évi kardvívóbajnokság ügyében
A Magyar Athletikai Szövetség vívószakosztálya dr. Nagy Béla...
Állunk és várunk Állunk és várunk
Egy boldogabb nemzedék történetirója, ha majd évtizedek mulva a...
A világ legnagyobb hajtószija A világ legnagyobb hajtószija
Az olvasó méltán kérdezheti, hogy mi köze a világ legnagyobb...
Lampérth Géza és Juhász Gyula verse
Itt, a kis „hétszilvafás”-ban, A zúgó Bakony aljában, ...
A kávé és a tea koffeintartalma A kávé és a tea koffeintartalma
Ha a fogyasztásra kész feketekávét az ugyanilye teával...
A hónap rövidhíreiből A hónap rövidhíreiből
A kormányzó által megindított vitézi telek mozgalom mind több...
Végnélküli vámügyek Végnélküli vámügyek
Sok szerencsénk az oly soká áhitott önálló magyar vámterülettel...
Adatbázis informácikó
Feltöltöttség:
46%
Összes publikáció:
26.214
Politika:
3.984
Gazdaság:
4.399
Kultúra:
3.776
Tudomány-t.:
3.429
Sport:
4.144
Bulvár:
4.659
Kincskereső:
436
Páholy:
53
Blog:
221
Összes kép
37.144
Cikkekhez kapcsolódó képek:
36.780
Privát huszadik század képek:
364
Regisztrált felhasználók:
3.984
Fórum témák:
109
Fórum hozzászólások:
650
Cikk hozzászólások:
98