Az állatvilágban inkább az önvédelem, vagy az eleségszerzés eszköze a tüzérség. Egyike a legkomplikáltabb védelmi fegyvereknek a meduzák és rokonaik, a polypok csáprendszere. Ezeknek az alsórendü állatoknak a testén apró csillangószőrök vannak, melyek nyomban letörnek, ha idegen test surolja őket. Ekkor azonban – elsülnek a puskák.

A törés helyén ugyanis víz tódul az állat belsejébe; ez a víz földuzzaszt odabent egy kocsonyás anyagot, amely erre hevesen kilök egy hosszu tömlőt. Ez a tömlő a „golyó”, amely sajátos fürészfogaival belevájódik a meztelen bőrbe és az így vágott sebbe égetőn maró, mérges folyadékot ömleszt át, amely rettenetes fájdalmat okoz.

A szegény koráll- és szivacshalászok rémmeséket tudnak a meduzák gyilkos csaláncsipéseiről, amelyek néha oly rettenetesek, hogy a szerencsétlen áldozat el is ájul kinjában és gyakran napokig őrjöng fájdalmában.

Még érdekesebb a kis ágyubogár vagy pöfögő futrinka védő és támadó fegyvere, amely már igazi ágyu, megfelelő robbanással, sőt gázokkal is. Ez a kis bogár igazi üteget hord magán, amellyel egyszerüen rálő támadójára, - illetőleg kis felhő alakjában – gázokat lövell rá és ezek a gázok mérgező, kábító hatásuak. A nevezetes pedig az, hogy a kis bogár nemcsak önvédelemből lövöldözget, hanem azért is, hogy „megtisztitsa a terepet” ellenségeitől vagy azoktól az ártalmatlan, de alaktalan rovaroktól, amelyek gátolják őt a munkájában, az élelemkeresésben.

Az öreg Plinius, - a klasszikus tudományoknak ez az igazi szatócsa – bizonyára az ujjából szopta azt a mesét, hogy a szalamandra egyetlen leheletével egész népeket pusztithat el, megmérgez kutakat és forrásokat, elhervaszt egész erdőket, elsorvaszt gulyákat és nyájakat, - szóval egymaga végzi el a pestis és a kolera meg a szárazság minden munkáját. Ez, persze, sohase volt igaz. Van ellenben egy kis állat, mely Észak-Amerikában él, rokona a mi borzunknak és a hölgyek nagyon kedvelik pompás prémjét, melynek szkunk a neve.

Pedig ha tudnák, hogy micsoda szörnyeteg ez a kis állat! … Igazi revolveres gyilkos és a revolvere mindig meg van töltve valami rettenetes, le se írható, büzös folyadékkal, amelyet – egyetlen egy izma összehuzásával – több méter távolságra ki tud lőni.
Ez a legszörnyűbb csapás, ami embert vagy állatot érhet. Az ember hány és elájul, a kutya megvész és örjöngve rohan tőle, a többi állatok is mind reszketve menekülnek, a levegő pedig kilométernyi körzetben dögvészes lesz.

A fokhagyma és a záptojás még a legártalmatlanabb alkotórésze ennek az „illatszernek”, amely annyira beveszi magát a bőrbe, a ruhába, hogy akit ér jobban futnak tőle az emberek, mint a bélpoklosoktól. Családi és rokoni kötelékek megszakadnak, ajtót-kaput bezárnak az ilyen szerencsétlen előtt, - el kell égetnie a ruháit, hogy elégjen velük a rettentő illatszer átka is: de még azután is napokig kell folyton fürödnie és mosakodnia, míg teljesen meg tisztul…