Dtum
Login with Facebookk
1916 | Július

Ambrus Zoltán: A negyedik gyermek

HÁBORÚS JEGYZETEK


- Franciaország elvérzik!... Franciaországot most már csak a negyedik gyermek mentheti meg!... - hallatszik a vészkiáltás egyre gyakrabban és most már élesen.

Hiszen a háború előtt is, Franciaországban, esztendők óta, a halálozások száma meghaladta a születésekét. Éppen csak ez a világfelfordulás kellett neki. És akármint bizonykodnak szövetségesei, hogy mindenki megteszi a magáét, az entente oldalán Franciaországé a legnagyobb teher, a középponti hatalmak ellenségei közül Franciaország vérzik a legjobban.

A németek pedig azt kérdik, vajon jól számít-e Lotulle tanár, aki a Matin-ben négy gyermeket követel minden francia házaspártól? Vajon a négy gyermek megmentheti-e még Franciaországot s nem volna-e szükség még az ötödikre is?

Ismert, előkelő családokra hivatkoznak, melyek éppen a negyedik gyermeknek köszönhetik a fennmaradásukat. És másokra, amelyek kihaltak az ötödik gyermek híján.

A német kételkedéssel és számítgatással szemben elég arra gondolnunk, milyen rettentően elterjedt valami volt Franciaországban az Egyke, sőt a Semmike, hogy elképzelhessük, mennyit nyerhetne Franciaország a négy gyermek-rendszerrel is.


De vajon lehet-e arra számítani, amit Lotulle tanár sürgősen követel? Meg lehet-e még téríteni, pusztán prédikációval, a francia nőt? A néhány százezer jómódút, aki egyetlen gyermektől is félti a szépségét, a kényelmét meg az örömeit? És kivált a sok millió szegényt, aki az Egyke kenyerét félti nem csak éppen a negyedik gyermektől, hanem mindjárt a másodiktól is?

Prédikációt, azt már hallottak eleget. És nagyon szép prédikációkat. Vagy egy negyedszázad óta a francia szociológusok, közgazdák, politikusok, bölcselgetők és regényírók semmivel se foglalkoztak annyit, mint ennek a nemzeti veszedelemnek a kérdésével. És ha csak az intelmen meg a bölcs tanácsokon fordult volna meg a dolog, ma a háború ellenére se kellett volna elhangzania a Lotulle tanár vészkiáltásának.

Csakhogy, amilyen sok volt a szép szó, cselekedet olyan kevés történt a végből, hogy másképpen legyen. A gondolkodók kegyesek voltak elismerni, hogy az államnak a törvénytelen anyaságot is többre kell becsülnie, mint a szándékos meddőséget; a regényírók felmagasztalták az anyákat, ezeket a szegény mártírokat, akiket magasztos ösztönük arra hajt, hogy feláldozzák amúgy is rövid fiatalságuk nagyobbik részét és első gyermekük születésének a percétől kezdve - sőt már előbb is - mindennap újra meg újra feláldozzák magukat a gyermekükért, de ennyi volt az egész, ezen az elismerésen kívül semmit se kapott a francia nő, ami arra ösztökélte volna, hogy egy kicsit bátrabban menjen neki az anyaság számtalan kockázatának.

 

A köz - köszönettel vagy e nélkül - szépen elfogadta azt az áldozatot, amelyet az anyák a gyermekükért vállaltak magukra, de hogy ezt a sok áldozatot, amelyek összességéből telik ki a köz java, s mindenekelőtt az, amire a köznek mindig a legnagyobb szüksége van, valami csekély szolgálattal hálálja meg az anyáknak, erről már nem lehetett szó.

- Hja, az államnak - mondták - nincs annyi pénze, hogy az új állampolgárok születését, ápolását és fölnevelését megjutalmazhassa! Szomorú, hogy nincs, de nincs. Néha az állam is úgy van, mint az a könnyelmű ember, aki elköltötte a pénzét a nélkülözhetőre s akinek már nem jut az okvetlenül szükségesre. Aki előteremti azt, ami a vállalkozáshoz vagy akár a hazárdjátékhoz kell, s akinek nem marad házbérre meg arra, hogy a gyerekének cipőt vehessen.


- Hja - mondták - ez így van, mert másképpen nem lehet!

És bíztak a természetben, mely majd csak gondoskodik róla, hogy a nők ezután is szüljenek és ezután is fölneveljék a kicsinyeiket.

Hanem ebben a gondoskodásban a természet egy idő óta olyan lanyhaságot kezd tanúsítani, amely Franciaországban mindinkább megdöbbentővé válik.

Az oldalnyilallás aztán kezdi átláttatni azokkal is, akik ezen a kérdésen eddig csak nevetni tudtak, hogy de bizony jó lesz pénzt teremteni valahonnan arra, hogy kedvezést lehessen adni a családoknak, hogy meg lehessen jutalmazni a gyermek születését, ápolását és fölnevelését, hogy különösen nagyon meg lehessen jutalmazni a negyedik gyermeket, annyira, hogy a szegény ember előtt a negyedik gyermek kívánatosnak, csábítónak tűnjék fel.

És miért is ne lehetne megadóztatni az anyák javára azokat a nőket, akik szántszándékkal meddők, akik nem maradtak leányok, de mégsem akarnak gyermeket, mert sokáig akarják megőrizni a fiatalságukat, mert élni, örülni, mulatni akarnak? Ha az anyák a közzel szemben csak kötelességet teljesítenek, akkor illő, hogy emezek, akik kényelemszeretetből kivonják magukat a kötelességteljesítés alól, váltságot fizessenek azért, ha kivételek akarnak lenni.

 

Ha az a férfi, aki nem katonáskodik, hadmentességi adót fizet, miért ne volnának két külön csoportba sorozhatók az asszonyok is, akik közül az egyik maga varr a kis fiainak nadrágot vagy órákig hurcolgatja, csitítgatja a beteg kis gyermekét, amíg a másik bálból bálba táncol?

<<
<
1
2
>
>>
Megosztás:

A cikkhez még nem tartozik egyetlen hozzászólás sem!
Legyen Ön az első! Hozzászólás írásához kattintson ide!


Kapcsolódó cikkek
Cikk-ajánló
Friss tojás télen Friss tojás télen
Ha nyáron át szaporán tojtak tyukjaink, volt ugyan mit elrakni...
Színházi bemutatók Színházi bemutatók
Az anyának fel kell áldozni magát. Le kell mondania késői boldogságot...
Honnan tudja?! Honnan tudja?!
Az elméleti detektívek nagy atyamestere, Conan Doyle most Amerikában...
A repülőgép problemája A repülőgép problemája
Mi lehet az oka annak, hogy használható repülőgép még mindig nincsen?...
Óvakodjunk a zsebtolvajoktól II. Óvakodjunk a zsebtolvajoktól II.
Sürün jönnek-mendegélnek mostanában a panaszok, melyeknek a...
A nemzeti ügy védelmében és a hazaárulókkal szemben missziót teljesítettek a kaszinók A nemzeti ügy védelmében és a hazaárulókkal szemben missziót...
Az Országos Kaszinó vasárnap délután tartotta közgyűlését Balás...
A győztesek A győztesek
Amerika döntő segítségével eljutott az entente ahhoz a pillanathoz,...
A madarak repülése  2. A madarak repülése 2.
Összefoglalva a mondottakat, a csapkodó repülés a test és a szárnyak...
Magyarország – Ausztria 2:0 (0:0) Magyarország – Ausztria 2:0 (0:0)
A fellobogózott Hungária-úti pálya telt tribünjeivel és kőlépcsőkön...
Adatbázis informácikó
Feltöltöttség:
46%
Összes publikáció:
26.214
Politika:
3.984
Gazdaság:
4.399
Kultúra:
3.776
Tudomány-t.:
3.429
Sport:
4.144
Bulvár:
4.659
Kincskereső:
436
Páholy:
53
Blog:
221
Összes kép
37.144
Cikkekhez kapcsolódó képek:
36.780
Privát huszadik század képek:
364
Regisztrált felhasználók:
3.984
Fórum témák:
109
Fórum hozzászólások:
650
Cikk hozzászólások:
98