Dtum
Login with Facebookk
HIRDETÉS
1916 | Október

Schöpflin Aladár: Népszínművek

Két-három népszínművet láttam nemrégiben s azt a megfigyelést tettem magamon, hogy egészen másképp nézem őket s egészen másképp, jobban tudom élvezni, mint mondjuk tizenöt év előtt. Akkor már el voltak avulva s úgy nézte az ember, némi elnézéssel, mint valami a divatból kiment s a fennmaradáshoz makacsul ragaszkodó holmit.

 

Húsz év előtti bútordarabokat nézünk így, modern új bútorok között a szobában, - már nem a mai ízlés szerint valók, de még nem váltak antikvitássá. Negyven-ötven éves bútordarabok ellenben már, ha nem egészen silány munkák, elvesztik ezt a divatból kiment hangulatot és helyette valami múzeumi hangulatot kapnak, a maguk ódonságában valahogy jobban harmonizálnak a mai ízléssel, az ember újra felfedezi szépségeiket, megérzi rajtuk koruk illatát és megsejt valamit azokból az emberekből, akik számára csinálták.

 

A népszínmű is, már mint régi jeles példányai, az utóbbi tizenöt-húsz év alatt lett históriai emlékké s csak most tudunk vele szemben arra az álláspontra helyezkedni, ami elmúlt korok alkotásainak élvezetéhez szükséges, mindig a tudatunkban van, hogy ezt hatvan vagy nyolcvan év előtt csinálták hatvan vagy nyolcvan év előtt élt emberek számára, egy régebbi kor világfelfogásából és ízléséből.

 

Ha így bele tudom kapcsolni a népszínművet a maga korába s lelkemben rekonstruálom számára azt a levegőt, amelyből egykor keletkezett, akkor naivitásait nem találom olyan naivnak, apró ügyefogyottságait olyan ügyetlennek, kis ravaszságait olyan átlátszóknak s el tudom képzelni, hogy egy későbbi, a mienktől elütő levegőjű nemzedék majd épp oly naivnak, ügyefogyottnak, átlátszónak fogja látni azt, ami a mi szemünkben realitás, rafináltság, meggyőző erő. Mindezt nyilván az teszi, hogy mostanában jutottunk a régi népszínművekhez a kellő distanciába.

 

Sajnos, a színészek túlságos distanciába jutottak tőlük, egyáltalán nem tudják őket játszani, sem a maguk korának stílusában, sem a mai stílusban. Mindennemű igazság és meggyőző erő nélkül játszanak, valami furcsa, mesterkélten mókázó modorban s a néző azt a kellemetlen benyomást kapja, hogy a színház nem vette elég komolyan a dolgát.

Megosztás:

A cikkhez még nem tartozik egyetlen hozzászólás sem!
Legyen Ön az első! Hozzászólás írásához kattintson ide!


HIRDETÉS
Kapcsolódó cikkek
Cikk-ajánló
Ellopták a kultuszminisztériumban Kulcsár miniszteri tanácsos télikabátját Ellopták a kultuszminisztériumban Kulcsár miniszteri tanácsos...
Vasárnap reggel megjelent a főkapitányságon dr. Kulcsár István...
Fordulat a politikában Fordulat a politikában
Darányi miniszterelnök győri beszéde meredek vízválasztót jelent...
Kedvezők a bankok félévi mérlegei
Szokás szerint, idén is Szent István napján jelent meg a hivatalos...
Az országos ipartanács összehívása Az országos ipartanács összehívása
A kereskedelmi miniszter felkérte Wekerle Sándort, az országos...
Éjjeli menedékhely…
Irdatlan nyomorúság ülepedett meg a háború előtt a főváros melletti...
Ernszt Sándor beszéde Keszthelyen Ernszt Sándor beszéde Keszthelyen
Vasárnap tartotta beszámolóját Meizler Károly keszthelyi képviselő....
Nagyvárad, Arad és Szatmár a megszállás ellen Nagyvárad, Arad és Szatmár a megszállás ellen
Vasárnap délelőtt 11 órakor az Ujvárosháza dísztermében a Szamos és a...
Szótárszerkesztők figyelmébe Szótárszerkesztők figyelmébe
A Bárcai-féle szófejtő szótárt böngészgetve, nehány érdekes dologra...
„Az Est” napilap üldözése „Az Est” napilap üldözése
Lukács László volt miniszterelnök közvetlen lemondása előtt...
Adatbázis informácikó
Feltöltöttség:
46%
Összes publikáció:
26.214
Politika:
3.984
Gazdaság:
4.399
Kultúra:
3.776
Tudomány-t.:
3.429
Sport:
4.144
Bulvár:
4.659
Kincskereső:
436
Páholy:
53
Blog:
221
Összes kép
37.144
Cikkekhez kapcsolódó képek:
36.780
Privát huszadik század képek:
364
Regisztrált felhasználók:
3.984
Fórum témák:
109
Fórum hozzászólások:
650
Cikk hozzászólások:
98