A neveket nem írjuk ki. Nem fontosak s nélkülök is igaz ez a történet – melyről immár irattárba rakott rendőri akták tanuskodnak.

Kezdődik pedig az apa kétségbeesésével és a fiu feltünő nyugodtságával.

Az apa egy reggel kétségbeesetten kiáltott fel, amikor az iróasztalának fiókját kinyitotta:
- Ellopták a pénzemet! Feltörték és kirabolták a fiókomat. Volt vagy ötezer korona…tudod, félretettem előre nem látott esetekre
- Ugy! – szólt a fiu nyugodtan, mint aki tisztában van az előre nem látott célokkal. – Máskor tedd el jobban. Nem tudom ajánlatosnak látod-e, hogy lármát csapjunk?
- Nem hagyom abba! Kérlek, eredj rögtön a rendőrségre és tedd meg a panaszt. Azt hiszem cselédkeze járt a dologban. Majd kigombolja a rendőrség, addig ne is szólj senkinek semmit.
- Ahogy parancsolod! – vélekedett az engedelmes fiu és a rendőrségre sietett, ahol hiven adta elő a panaszt.

A rendőrségen ügyes detektiv vette kezébe a dolgot. Szemlélődött, kérdezősködött. A cselédlány sirva erősitgette, hogy ő nem tud semmi pénzről. Ő nem is járt tegnap este óta a férfiszobában. A fiók különben is fel van törve, hogy értene ő az efféléhez?

A detektiv csak hallgatta. Majd megint a feltört fiókot nézegette. Vajjon miféle munka?! De egyszerre csak megakadt a szeme a fiók alatt a szőnyegen. Egy gomb feküdt ott. Kicsi gomb, amolyan mellénygombnak látszott. És a detektiv megint körüljártatta szemét, majd megvillant….tekintete megakadt az urfi mellényén, melyen pont a talált gomb hiányzott. Erre félre hivta az apát. Csak néhány szót sugott, de az elég volt arra, hogy az apa ijedten rámeressze szemét a fiura, aki most éppen idegesen nézte az óráját és vette kalapját.

- Sürgős dolgom van! – mondotta. – Mindjárt jövök!

- Maradjon csak itt! – szólt a detektiv. – Szükségünk van önre. Én már megállapitottam, hogy csak maga adhat felvilágositást arról, hogy ki a tolvaj. Talán mindjárt meg is mondhatná?

- Hogy érti ezt – dadogott a fiu.

- Hát ugy, hogy önnél van a pénz. Maga a tolvaj? A fiu elsápadt s egy karosszékbe roskadt. Nemsokára bevallott mindent.
- A bécsi lóversenyre kellett. Holtbizonyos tippeket kaptam….apám, tutti a dolog! Éppen most akartam a fogadást megcsinálni. Van még egy órám, különben lekésem.
- No de miért nem szólsz nekem? – fakadt ki, de észrevehetően engesztelékeny hangon az apa. – Mit is mondtál? – szemei ragyogtak, ahogy a játékosok szemei fénylenek. – Holtbizonyos tippeid vannak?!... Detektiv ur, visszavonom a panaszt, te pedig, fiam, tedd meg, siess, valahogy le ne késsed! Most már csak kabalából is fel kell tenni mindent…

A lóversenyes szenvedélye szólt ki az öregből, mely mindent elfelejt, megbocsájt, mihelyt holtbizonyos tippről van szó. A detektiv tehát elvonult, gondolván: nem messze esik az alma a fájától.