Dtum
Login with Facebookk
HIRDETÉS
1917 | Augusztus

A korona és a márka

A fegyvertársi szolidaritás követelménye is a korona és a márka értékparitásának helyreállítása – mondotta a magyar-német gazdasági közeledés, barátság, szövetség népszerűsítésére szánt gyűlésen Éber Antal, aki kétségen kivül elsőrangú specialista valuta-kérdésekben. A korona valutabetegségének okaira és gyógyítása tekintetében azonban: ahány speciálista, annyiféle vélemény és javaslat.

A formula, melyet Éber Antal használt, nem ismeretlen.
Durvábban, de talán közérthetőbben kifejezve: tessék kötelezően megállapítani, mennyi korona fizetendő egy márkáért. Vagyis a németek ne tűrjék, a mi pénzünk értékének folytonos árhanyatlását, lássák be, hogy itt az idő a beavatkozásra, csináljanak rendet, mondják ki, hogy egy márkáért megint csak egy korona húsz fillért, vagy valamivel többet, de a mai árnál minden esetre lényegesen kevesebbet kell fizetni; – erre kötelezi őket a fegyvertartási szolidaritás is.

Ez a követelés körülbelül úgy hangzik, mint midőn egy belső politikai harcoktól feldult ország felszólítja a fegyveresen figyelő szomszédot: masírozz már be és csinálj rendet közöttünk. Ilyen felhívásra is volt már példa. A rendcsinálásnak azonban mindig ára van. Az árat az szabja meg, aki a szolgáltatást – ez esetben a korona árának biztosítását – adhatja s mi nem akarunk tanácsokkal szolgálni a németeknek arra nézve, hogy mit követelhetnek.

Nem nehéz azonban kitalálni, hogy az a hatalom, mely egy másik hatalom pénzének értékét a magáéval szemben garantálja, követelni fogja, hogy döntő befolyása legyen minden intézményre, melytől e pénzrendszer sorsa függ, tehát jegybankra, külkereskedelemre, esetleg adópolitikára, talán vasúti tarifákra. Aki a márka és a valuta fix relációjáról beszél, annak soha sem szabadna megfeledkeznie arról, milyen árat követelhetnek tőlünk a korona gyógyításáért.

Lehet, hogy a németeknek eszük ágában sincs ilyen követelésekkel fellépni, legalább sohasem árulták el azt a szándékukat, hogy hajlandók – közkeletű kifejezéssel élve – a márka árát maximálni s gondoskodni arról, hogy ezen a maximált áron valóban kapható legyen. De ha mi kérünk és követelőzünk és a fegyvertársi szolidaritásra hivatkozunk, akkor ők kétségen kivül rendkivüli árat fognak szabni – kivánság rendkivüli voltához mérten és még ezen felül.

Az a kérdés, akarjuk-e ezt az árat fizetni, akarunk-e korlátokat tűrni pénzügyi és egész egymással lebonyolódó gazdasági, tehát külkereskedelmi politikánk függetlensége körül. A két dolog szorosan összefügg. Nagyon találó Lánczy Leónak már a mult évből ismeretes formulája, mely körülbelül úgy állapítja meg az összefüggést, hogy amilyen mértékben közeledik egymáshoz a központi hatalmak külkereskedelmi politikája, ugyanolyan mértékben kell a márka és a korona állandó relációját biztosítani. Itt is a márka és a korona diszanázsiójának elkerüléséről van szó, de a gondolatmenet egészen más.

Mi nem követelünk semmit, hanem szembe nézünk azzal a – német – követeléssel, amely a külforgalmunk között levő korlátokat, vámokat akarja csökkenteni, vagy eltüntetni, vagyis viszont világgazdasági cselekvési szabadságunkat korlátozni. Vámunió kellene – mondják Németországban, s erre a felelet ez: jó, de amint Ausztria és Magyarország szabad forgalmával szerves összefüggésben a fizetési eszközök azonosak, ugyanúgy, ha a mai magyar-osztrák önálló vámterületről lemondunk, követelni kell legalább is pénzünk árfolyamának fixirozását a márkával szemben.

Követelnünk kell, annak ellenére, hogy a rossz valuta ismeretesen védővám jellegű: arra serkent bennünket, hogy minél több árút adjunk el jó idegen pénzért s minél kevesebbet vásároljunk künn, mert a mi pénzünkkel minden idegen tárgyat túl kell fizetnünk. Ez a védővám azonban a legkonokabb védővámos közgazda számára sem lehet kivánatos. Vas Ferenc, aki a valutakérdésről olyan kitünő előadást tartott nemrégiben, felemlítvén a rossz valuta védővámos jellegét, elfelejtette hozzátenni, mily kevéssé kedvező védővám rossz pénz. Hiszen az olcsó korona nemcsak az idegen árut drágítja meg, hanem minden szükségleti cikket, gabonát, lisztet, ezzel a munkabéreket, az egész ipari produkciót. 

A német gazdaságpolitikusok sohasem állították, hogy hajlandók áldozatokat hozni a vámunióért, melyből pedig nekünk az a meggyőződésünk, hogy csak nekik használna, hiszen nekünk, különösen Magyarországnak, meglepően gyenge vásárt jelent a német piac. A német gazdasági politika tehát maga előnyt és áldozatokat kiván, de ellenszolgáltatás nélkül. Lehet-e tehát azt feltételezni róla, hogy egyedül a fegyvertársi szolidaritás számlájára áldozatokat hoz a mi valutánk rendezése érdekében?
Ezt a feladatot valóban nem is vállalhatná másként, mint ha cserébe messzemenő intézkedési, beleavatkozási jogot kap gazdasági politikánk ügyeibe. Ezt az árat viszont hajlandók vagyunk-e mi megfizetni? Alig. Mi erősen adósai vagyunk Németországnak s tudjuk, hogy az eladósodott fél szabad akarata nem teljes.

De más ez a pénzben felmérhető korlátozottság s más az intézményes beavatkozási jog akár vámuniónak, akár közös külkereskedelmi politikának, akár pénzügyi felsőbbségnek hívják. 

LENGYEL GÉZA

<<
<
1
2
3
>
>>
Megosztás:

A cikkhez még nem tartozik egyetlen hozzászólás sem!
Legyen Ön az első! Hozzászólás írásához kattintson ide!


Mini galéria
100 korona (magyar oldal) 100 korona (osztrák oldal)
Kapcsolódó cikkek
Cikk-ajánló
A priusz A priusz
A priusz, amelyről ezuttal szó van, az az elsőbbség, amelyet Chorin...
Utban a béke felé Utban a béke felé
A központi hatalmak, mint ismeretes, erejük tudatában békejobbot...
Egyetlen egy-tál ételes napot kért a szegények javára a főméltóságú asszony vasárnapi rádiószózatában Egyetlen egy-tál ételes napot kért a szegények javára a főméltóságú...
Vitéz nagybányai Horthy Miklósné, Magyarország kormányzójának...
Ki győzött Khinában?
Mialatt Németországban vegyes érzelmekkel ünneplik Waldersee...
Az öt nagyhatalom ereje Az öt nagyhatalom ereje
Ez az öt katonai nagyhatalom körülbelül 20 millió fegyverest jelent...
A bírói ítélet érdekes megállapításai a kunmadarasi perben
Az ország, sőt a külföld állandó érdeklődésével kísért kunmadarasi...
A fizikai Nobel-díj nyertesei 1937-ben 1. rész A fizikai Nobel-díj nyertesei 1937-ben 1. rész
Régi gondolat, hogy az anyag nem tölti be folytonosan a teret, hanem...
Knut Hamsun -  Az Alraune Knut Hamsun - Az Alraune
Ott rejtik a Rém bozótjai fent, vad Simla s Vindhya hátán. Fényt rá...
A Himalája megmászása
Az angol lapok részletes tudósításokat közölnek annak a nagyszabásu...
Adatbázis informácikó
Feltöltöttség:
46%
Összes publikáció:
26.214
Politika:
3.984
Gazdaság:
4.399
Kultúra:
3.776
Tudomány-t.:
3.429
Sport:
4.144
Bulvár:
4.659
Kincskereső:
436
Páholy:
53
Blog:
221
Összes kép
37.144
Cikkekhez kapcsolódó képek:
36.780
Privát huszadik század képek:
364
Regisztrált felhasználók:
3.984
Fórum témák:
109
Fórum hozzászólások:
650
Cikk hozzászólások:
98