Amerika, mint a világ bankárja
Budapest, 1917. jun. 6.
A nemzetközi forgalom, a nemzetközi pénzpiac a háboru következtében és a háboru alatt szintén nagy és előzőleg nem remélt átalakulásokon ment keresztül, amelyek minden valószinüség szerint a háboru után is jó ideig fenn fogják tartani azokat az uj viszonyokat, amelyek éppen az emlitett átalakulások következtében előállottak. A legnagyobb átalakulás éppen Amerikának, illetőleg az Egyesült-Államoknak az ó-világhoz való viszonyában állott be, még pedig mindjárt a háboru megindulásától kezdve.
Angliának egyelőre tartania kellett pozicióját, amely őt részben a világ bankárjává, részben a nemzetközi pénzpiac középpontjává avatta és minden financiális erejét sorompóba állitotta, hogy pénzügyi presztizsét és nemzetközi helyzetét sértetlenül megóvhassa. Ez volt az oka, amiért az angol bank nem szüntette meg az aranyban való fizetését a háborunak első, mindent magával ragadó pánikjában sem. És ennek az önuralomnak és bizalomnak köszönhette, hogy a háboru első hónapjaiban, a harctéri csapások dacára is képes volt megtartani a bizalmat maga iránt.
A háboru első hónapjait azonban egyuttal az is jellemezte, hogy Amerika 1914. november haváig jelentékeny mennyiségü aranyat volt kénytelen átengedni az angol banknak, illetőleg a bank ottawai fiókjának, ahová a fizetéseket London helyett a buvárhajóktól való félelem következtében utalni kellett. Az Ottavában történt fizetést az angol törvény olyannak tekintette, mintha a fizetés magában Angliában teljesittetett volna.
Kevés idő mulva ez a tekintélyes aranyáram megváltozott, a londoni váltóárfolyam a normális szinvonalra sülyedt és a Kanadába való aranyszállitás az Egyesült Államokból is megszünt, mert Anglia addigra lebonyolitotta összes, az amerikai piacokon fennálló és rövid lejáratra szóló követeléseit.
Az aranyáram most az ellenkező irányban indult meg, még pedig sokkal nagyobb mértékben. Csak az 1915. évben 451 millióval többet, mint bármelyik előző évben és ennek az óriási aranyösszegnek két-harmadát Anglia és Kanada szolgáltatták. Mig azonban Angliának a háboru elején Amerikából ugy sikerült aranyat szereznie, hogy a vele szemben eladósodott Amerikától követeléseinek egy részét behajtotta, addig az aranyáramnak Amerika javára való fordulását már a háboru következtében megváltozott gazdasági tényezők idézték elő. Mindenek előtt a gabonatermelés és forgalomban beállott változások.
A másik tényező volt, amely az aranyesőt elősegitette, 1915. tavaszától kezdve az óriási municiószállitás, amelyet Amerika az entente rendelésére teljesitett. Erről az azóta megindult szállitásról nincsenek számszerinti adataink, de jellemző, hogy a Wall-Street becslése szerint már 1915-ben elérte a milliárdot.
Később a rendelések hanyatlottak, de azért a nagy amerikai vállalatok nyereségei, amelyekből a szállitásokra következtetést lehet vonni, még mindig jelentékeny foglalkoztatásról tanuskodnak, bár e tekintetben az amerikai ipar munkakörét lassanként átvette legalább részben az angol és francia municiós és általában a tüzérségi ipar.
Jelentékenyen emelkedett a háborus években az Egyesült-Államoknak ipari termése és iparcikkekben való kivitele is, még pedig olyan területekre és földrészekre, ahol előzőleg az amerikai ipar meghátrálni volt kénytelen az európai államok iparcikkei előtt. Igy például már 1915-ben az Ázsiába, Afrikába és Ausztráliába való kivitel iparcikkekben 42 millió dollárral haladta meg az előző évek exportszámait. Dél-Amerikába való kivitele pedig ugyanezekben a cikkekben 54 millió dollárral növekedett.
Ez az ipari kivitel 1916-ban még emelkedett és érdekes, hogy például az Egyesült-Államok 158 millió dollárt veszitettek a Németországba és Ausztria-Magyarországba való kivitel csökkenése következtében, de ezt bőven kárpótolta a Hollandiába és a skandináv államokba való kivitelnek 182 millióval való növekedése.
Amerika e tényezők következtében nemcsak óriási aranykészlet birtokába jutott és mezőgazdasági, valamint ipari berendezésével elfoglalta a hadviselő államok helyét, de egyuttal poziciója is teljesen megváltozott. Az események arról tanuskodnak, hogy Uncle Sam nem hibázott és nem mulasztott el semmit. Már 1915 elején az angol kormány kénytelen volt kijelenteni, hogy az angol tőkét a háboru tartama alatt kizárólag Anglia és szövetségesei részére kénytelen rezerválni, minek következtében a háboru alatt egyedül a newyorki piac állott a semleges és tengerentuli országok kölcsöneinek rendelkezésére.
Hozzájárult, amint ismeretes, hogy 1915-től kezdve az amerikai bankok az entente-államoktól nemcsak a náluk levő amerikai értékeket vásárolták vissza, hanem az entente-államainak körülbelül két és fél milliárd dollár hadi kölcsönét is átvették folyton sulyosbodó feltételek mellett.
Mindezek a tényezők a nemzetközi pénzpiac gócpontjává avatták Amerikát és érthető, hogy ezt a kivételes poziciót Amerika kihasználni igyekszik. Ha az amerikai nyilatkozatokat olvassuk, azt látjuk, hogy az óvatos amerikai pénzvilág egy része nem bízik abban, hogy ezt a poziciót megtarthatja, mert Amerikának magának is óriási tőkére van még szüksége.
Az amerikai törekvések ujabban, ugy látszik, arra irányulnak, hogy a háborus konjunkturát éppen üzleti érdekből lehetőleg kinyujtsák, hogy ezzel is lehetőleg biztositsák Amerika fölényét a világ gazdaságában. Anglia ezt a törekvést kétségkivül észrevette, de a sors ironiája, hogy ezt a törekvést támogatni kénytelen a másik vetélytárssal való harcában.
).jpg "Kalászosokból közepesnél jobb termés várható")
.jpg "Az önálló vámterület és a függetlenségi párt")
.jpg "Hazatérő kivándorlók")
Legyen Ön az első! Hozzászólás írásához kattintson ide!