A király, szegény, ezentúl [a Clemenceau – Czernin affér után – U. I.] mindent elkövetett, hogy a németek békében hagyják, és a németek hatalmon lévő szövetségesei megbocsássanak neki azért, mert a németek hátán akart kimászni a háborúból. Az osztrák és a magyar arisztokráciában is a legkomolyabb mozgalom indult meg, hogy a királyt lemondásra bírják.

Czernin is ezt akarta. A Nemzeti Kaszinóban az összegyűlt magyar mágnások a legnagyobb nyíltsággal beszéltek arról, hogy nem szabad tűrni, hogy ilyen királya legyen az országnak, mert ez a királyság tekintélyét teljesen aláássa.

Minden sarokban konventikulumok [kisebb, titkos gyülekezetek – U.I.] voltak, és a jelszó az volt: lemondani vagy lemondatni. Hazug királynak, antant királynak nevezték.

… Az egész harc azonban olyan benyomást tett reám, mint egy pohár vízben kerekedett vihar. Az én álláspontom az volt, hogy a sixtusi politika [vagyis titkos békekeresés a franciákkal – U. I.] önmagában helyes volt, de ügyetlenül vitték keresztül. A legnagyobb hiba (a letagadáson felül) az volt, hogy félúton megálltak.

Károlyi Mihály gróf emlékiratából