Dtum
Login with Facebookk
1918 | Szeptember

Krisztus, vagy Barabbás?


Kosztolányi Dezső- Karinthy Frigyesről

Karinthy Frigyesnek megjelent egy kötete, (Krisztus, vagy Barabbás?) melyben ismét mint kritikus jelentkezik.

Jórészt háborús írások, cikkek, ötletek, nyilallóan-éles észrevételek, vagy lírai rajzok az emberről, az államról, a rendről egy csomó elvetélt értekezés, melyben a logikáé a vezérszerep. Az író háborús működése szerves összefüggésben van azzal, amit egész pályáján - a békében is - művelt.

 

Bíráló szemmel nézi az eseményeket és körülbelül olyan igazságokat mond, mint az őrültek közt az épelméjű, döbbenetesen egyszerű és ésszerű megjegyzéseket, melyekre az őrültek társasága semmiképp se jött volna rá. Ír például egy kis cikket a hazáról, elválasztja a hazafiság és a hazafiaskodás fogalmát, a fajszeretetet a nemzetieskedéstől, melyek annyira különböznek egymástól, mint a krisztusi jóság a papuralomtól.

 

Erről a tárgyról okosabb és ötletesebb írást nem olvastam. Másutt egy bibliai példázat formájában a tömeget mutatja be, melynek összetevő elemei, az emberek külön-külön okosak, jóságosak és kedvesek, együtt azonban ostobák, gonoszak és utálatosak, olyanok, mint a mai és mindenkori emberiség.

 

A színházról egy megjegyzése: "Kép és szobor többet ér nekünk, mint az ember, akit ábrázol - és drágább nekünk a színész, mint a hős, akinek álarcát arcára vette.") Mindegyik írásában egy gondolkozó lép elénk, aki nincs se a jobb, se a bal oldalon, semmiféle elfogultság nem köti s önmagával is viaskodva keresi az igazságot. Demokrata? Arisztokrata? Haladó? Maradi? Micsoda korlátolt kérdések és pártpolitikai szempontok. Igazi kiválósága éppen a merészség, hogy független akar és tud lenni minden korláttól és előítélettől.


Fentebb azt állítottam, hogy ebben a könyvében a logika viszi a vezérszerepet. Kijelentésemet általánosíthatom. Karinthy egész munkásságának a józan ész, az ésszerűség az ihletője és létrehozója. Akik felületesen ítélkeznek, lehet, hogy ezt csak afféle tetszetős paradoxonnak tartják s tudom, váltig csodálkoznak azon, hogy épp azt az írónkat nevezem leginkább logikusnak és legkeményebben ésszerűnek, ki a humorban tótágast állít mindent és irodalmi karikatúráival évekig nevettette az országot, másrészt pedig komoly novelláiban kaput nyitott a végtelenségnek s polgárjogot adott a túlvilágnak, a fantasztikumnak.

Mégis mind a két téren, a humorban is és a komoly elbeszélésben is szigorúan logikai s az erőssége mindig gondolati. Működését mint kritikus kezdte s első döntő és országra szóló sikerét mint kritikus arra, az "Így írtok ti!"-vel, ezzel a jellegzetes kritikai munkával, melynek művészi, sőt tudományos értékét nem kisebbíti, hogy érzékletes (és nem elvont) s népszerűsége sem, mely akkorra, hogy sokan csak a karikatúrák után értesülnek az új irodalomról és csak a torzképet ismerik, az eredetijét nem. Mikor ezeket a remekbe készült kis rajzokat írta, alig volt túl a húsz éven.

 

Mögötte még semmiféle alkotás nem állt. Ez a fiatalember azonban gondolati kiválósága folytán mégis így érkezett az új irodalom ünnepére, mint józan a részegek közé. Első szava gáncs, de tele megértéssel és bámulattal és jóindulattal. Mert annyiban is kritikus, hogy alázatosan tiszteli és megérti mások munkáit. Ebből az ujjongó megértésből fakadtak az irodalmi karikatúrák, melyek nélkül az újabb magyar irodalom - főképp az impresszionista és szimbolista - képe nem lenne teljes.

 

Munkássága tisztította a fogalomzavart, fékezte a modorosságot, leálcázta a tehetségtelenséget, elnémította az utánzók hadát, hatása pedig - nem a közvetlen, de a közvetett - egyenesen lemérhető, amennyiben feltűnése óta sok szó egészen más jelentést kapott és sok író egész más helyre került. Apostola más volt ennek az irodalomnak, ő azonban mint kritikus is alkotó munkát végzett. Bor helyett ecetet hozott, de milyen nemes borágyból erjedt az ecete, milyen lázas és rajongó a logikája, mely ellentmond az érzések modorosságának. Az irodalmi karikatúra nem új műfaj.

 

Előtte két francia, Paul Reboux és Charles Muller egy kötetre való ilyen karikatúrát írt ("A la maničre de...") ellenben ezek inkább a paródiához állanak közel, inkább mulattatni, mint jellemezni akarnak, holott az ő karikatúrái éppen abban páratlanok, hogy nem a mulattatás a főcéljuk, de az, hogy hiánytalanul jellemezzenek egy művészi modort és bírálatai legyenek egy munkának, melyet a valóságban, a kivitelben - hogy úgy mondjam - ad absurdum vezet.


Ez a lázas logika nyilatkozik meg egyéb írásaiban is. Fantasztikus novelláiban hasonlóképpen a mindentől és mindenkitől független gondolkozó álmodik, kinek szűk a valóság és hogy ne zavarja az élet sok esetlegessége, kísérleti úton új életet hoz létre, korlátlan lehetőségekkel, hogy abban az igazság szűz törvényeit keresse.

 

Ezért vesz fel álarcot és utazik elképzelt birodalmakba. A mi életünket akarja ott megismerni. Számára az írás igazán nem modor, vagy forma kérdése, mint a magyar írók kilencvenkilenc százalékának, kik derűre-borúra festenek mindenféle korokat, hogy azzal az ürességüket, a mondanivalójuk teljes híját takarják el.

 

Mindegy, hogy a biedermeierben, a népiesben, vagy egyéb stílusban dolgoznak, az élettel semmiféle viszonyban sincsenek, nincs ítéletük jóról vagy rosszról, fontosról vagy nem fontosról s ezért igyekszenek mindenáron hangulatot, vagy ahogy ők mondják, "lírá"-t adni. Karinthy egyszer, mikor vele utaztam a vonatablakon kinézve félóráig beszélt ezeknek a derék és pontos íróknak a modorában: "Előttünk tájak suhantak el, bús, zöld mezők, melyeket kis patakok szeltek át, távol kunyhók, a szemhatár alján elmosódó szélmalmok. Időközönként egy másik vonat szalad el a sínen.

 

A mezőn végigfut egy fiatal ló. Majd megáll a vonat. Az utasok egy része leszáll, csomagját kezében tartva siet az állomás felé, hol már várják a rokonok és indulnak velük hazafelé. Újra füttyent a vonat, mezők jönnek, melyeken a munkások betakarítják a gabonát. Egyik nőnek lila a kendője. Messze egy temető mellett kong a lélekharang..." Mi értelme ennek, a valóság e pontos és őrületes utánzásának? Nagyon kevés író kérdezi magától. Csak írja-írja a vastag köteteket, a "nagy" alkotásokat.

 

Karinthy azonban, ki jó író, mert jó értékelő, kinek van képzelete, mert ítélete és logikája van, ki érdekes, mert állít valamit, mindig válogat és selejtez s írásai mindig ítéleteken alapulnak, a művészi értéküknél fogva pedig a maguk látszólagos fantasztikumukban is valószerűbbek, mint a röghöz tapadó és helyi színekkel, vagy kis hangulatokkal pepecselő írók munkái. Az ő munkái végeredmények. Ilyen - hogy csak egyik nagyszerű novelláját említsem - a "Cirkusz".

Új könyvének minden sora erről a gondolatvilágról, erről a művészetről tesz tanúságot.

<<
<
1
2
3
>
>>
Megosztás:

A cikkhez még nem tartozik egyetlen hozzászólás sem!
Legyen Ön az első! Hozzászólás írásához kattintson ide!


Kapcsolódó cikkek
Cikk-ajánló
Hogyan él a király? - II. rész Hogyan él a király? - II. rész
Mikor a király pontban öt órakor helyet foglal az íróasztalnál,...
Tollas építőmesterek Tollas építőmesterek
A természet bölcsességét legszebb megnyilatkozásaiban látjuk azokban...
Anglia biztosítása légi jármúvek támadása ellen Anglia biztosítása légi jármúvek támadása ellen
Angliában jó dolga van most azoknak a biztosító intézeteknek, amelyek...
A franczia köztársaság elnöke az angol királynál A franczia köztársaság elnöke az angol királynál
Május 26-án a franczia köztársaság elnöke, először életében, átkelt a...
Az OTE  atletika versenye Az OTE atletika versenye
Szép számu közönség előtt folyt le a filatorigáti pályán az OTE...
Búcsúzunk Beniczkyné Bajza Lenkétől Búcsúzunk Beniczkyné Bajza Lenkétől
Bajza József leányának halálát még akkor is részvéttel jegyezné föl...
Karinthy Gábor -  Utazás előtt Karinthy Gábor - Utazás előtt
Rámmutattak, míg elsuhantak mellettem: "Ezt olyan színek s ábrák...
Hajóösszeköttetés Anglia és Oroszország között Hajóösszeköttetés Anglia és Oroszország között
Oroszország és Anglia között a Keleti tenger és a Dardanellák...
Csaplár nyerte a marathóni bajnokságot Csaplár nyerte a marathóni bajnokságot
Vasárnap délután hűvös, szeles (az eső nem esett) időben 42 versenyző...
Adatbázis informácikó
Feltöltöttség:
46%
Összes publikáció:
26.214
Politika:
3.984
Gazdaság:
4.399
Kultúra:
3.776
Tudomány-t.:
3.429
Sport:
4.144
Bulvár:
4.659
Kincskereső:
436
Páholy:
53
Blog:
221
Összes kép
37.144
Cikkekhez kapcsolódó képek:
36.780
Privát huszadik század képek:
364
Regisztrált felhasználók:
3.984
Fórum témák:
109
Fórum hozzászólások:
650
Cikk hozzászólások:
98