Dtum
Login with Facebookk
1920 | Március

Szép Ernő - Patika

A kiváló lírikus munkájáról szólván, legyen szabad nékem is lírikusan kezdenem.

Színházba menet egy barátommal találkoztam, s ő elmondotta nékem, hogy közös ismerősünk, a fiatal kitűnő X. külföldre, egy vállalathoz szerződött igazgatónak s előlegképpen egy ötszáznyolcvanezer koronás csekket hozott magával. - A csekket barátom látta is... -

Ezt hallván, tovább bandukoltam a színház felé és útközben magam elé idéztem a fiatal és kitűnő X.-et... Hogy milyen sápadt és szegény volt még néhány év előtt s mily sóvárgó... S hogy voltaképpen jó modorú és kedves ember ő, - aki eléggé tárgyilagos a maga megítélésében, - nem szállott fejébe a siker...

Aztán nagy búsan másra is gondoltam... Néhány hölgy emléke merült fel képzeletemben... Dámák, akikről hajdanában tudtam, hogy költő barátaim rajonganak értök, - fájdalmas szorongással, reménytelenül - a szégyenkező szegénység alázatosságával...

S már tovább is fűztem a regény másik részét... - Hogy Istenem: - e dámák, kik oly kegyetlenül bántak el a költőkkel, - mily szívesen fogadták volna egy ilyen kitűnő és fiatal X. udvarlását, - ily kedves és finom emberét, aki még hozzá igazgató is...

- Ejnye! - lázadtam fel!... Tegnap én hangversenyen voltam s mellettem egy üde, igéző teremtés ült... - Fiatal volt - s oly tiszta arc s még oly tiszta lélek!... Világos felhőbe burkolt alakjáról, gyermekes mosolyáról álmodni lehetne...

Vajon nem ő-e az, akiért mi emberek mindnyájan élünk és dolgozunk, - akivel beszélgetünk magános óráinkban?... Nem ő lépked-e köd alakban előttünk, mikor az elérhetetlen után sóhajtunk, mikor nem tudjuk kifejezni magunkat s csak artikulálatlan hangokban képes kitörni belőlünk a vágyakozás?... S mikor ilyeneket mondunk, hogy: - "ó - a nagy, - a messzi élet!" - vagy: "barátom, ha tudnád: az igazi életre gondolok, az ifjúságra"... - vagy csak ennyit: "az á-álmok!" - s a levegőbe kalimpál két karunk s valami felhőzést, gomolygást igyekszik elképzeltetni!...


S hogy talán, - talán bizony ő is!? - S megálltam az utcán... Inkább a fiatal kitűnő X.-et - mint egy költőt? - Alighanem.

Legalább is: - vékony kis gyöngy-füzére hónyakán, - csillogó kis gyűrűje, elegáns cipői, - ó jaj, - hiszen mindez erről árulkodik!...

Hohó! - a dolog máris komolyra fordul!...

Tehát: - a pénz mégiscsak - minden! És néki is?... Igazán elszorul az ember szíve!

S mienk csupán a róla való álmodozás? - Ó mily szegények vagyunk! S mily drága az élet!...

Hiszen az csak nem lehet örök vigasztalásom, hogy az álom az enyém, a mindennél többet érő - s a fiatal és kitűnő X.-nek éppen ez nem jutott?... Az ő része: a realitás és nem a lemondás szomorúsága s a szép fájdalom...

Köszönjük!...

S már elképzeltem, az ifjú feleség - mily büszkén elismerő lesz véle szemben, - hogy őrzi majd a szorgalmas X. délutáni álmát...

- "Elvégre egész nap dolgozik, - csak kell neki egy kis pihenés," - fogja mondani méltatlankodva, - "s folyton zaklatják szegényt!... Mari ne engedjen be senkit!"...

Hiába, - némelyiknek csak az álma jut!... Elfacsarodó szívvel s vigasztalanul álltam meg a színház előtt...

- Lám, - e gondolatok... - mennyire a Szép Ernőnek való téma, - jobban mondva mennyire a Szép Ernő téma-köréből valók! - gondoltam s mosolyogva néztem a színlapot. - Csak nem erről szól ez a darabja is!... Siessünk be, - hátha keserűsége, haragja megvigasztal. - Hiszen ez az éppen, amit e kedves költő sosem tud elfelejteni és sosem tud az életnek megbocsátani...

Engedelmet a hosszú bevezetésért. El kellett mondanom, - mert így történt s mert Szép Ernő darabja valóban erről szól.


Darab-e? - Három felvonás, - melynek finom anyaga csak ennyi: egy vidékre került patikus-segéd az "é-élet," - az "igazi élet", a "nagy, messzi élet"! - az "álmok" után sóhajt... - S a második felvonás egy szép jelenetében elmondja az elmondhatatlant... - hogy mi az, ami előtte világít, ami részegíti...

Hogy a Stefánia-úton szép, fehér-ruhás tündéreket repített a kocsi valamikor... Valaha egy hangversenyen az est csillaga tündökölt... S az Operában is - ó az Operában - ott áll az ember az előcsarnokban és sóvárog, egyre csak sóvárog... - S hogy: ó mily boldogtalan is az ember.

Darab-e?... Egyetlen lírai szituáció az egész mű koncepciója... A patikus-segéd - szegény, - szerelmes mindenbe a nagy világon s egy vidéki városba kerül... - Hátha itt! - érzi s nagyot dobban a szíve.

S az első felvonásban, egy vidéki mulatság sivár zűrzavarában szinte eltűnik szerény, epekedő alakja... Táncol akivel táncolnia kell, - alázatos mindenkivel - és vár...

Igaz, hogy mindezt nem igen tudjuk róla az első felvonás végén - s ez éppen a felvonás hibája. Csak a darab végén képzeljük el róla, mit érezhetett, mit remélt ott.

Azonban, kétségtelenül ez a felvonás is érdekes... Lám, mily kegyetlen realista tudna lenni ez az író, gondoljuk, ha nem enyhítené tréfával, torzítással mondanivalóját... Ha nem ügyelne nagyon okosan arra is, hogy: úgy kell ám valamit elmondani, hogy - mégis csak, - figyeljenek is reá.

Az első felvonás: a sivár semmiség ábrázolása - s majdnem, - egy hajszál híja, - hogy el nem komolyodunk. Csak azért nem komolyodunk el, - mert érezzük, hogy az író éppen csak odavetette, egy pár vonással elénk vázolta ezt a környezetet, azzal a fölényes könnyelműséggel, ahogyan a művész sokszor értékes anyagának feldolgozását elhamarkodni szokta.

S mi következhetett volna abból, ha ilyen álmodozó Pestről ebbe a környezetbe kerül? Ha még oly mámoros-szemű is, ha még úgy káprázik is előtte a várható kalandok illúziója?...

Ámde: Szép Ernő lelki idillt akart írni. Édes, könnyed és közérthető kifejezésére törekedett komoly lírájának. Be akarta lopni a színházi közönség szívébe - színpadi eszközökkel is légies, anyagtalan mondanivalóját. S valóban: témáját közönség számára finomabban talán nem is lehetett volna sem beállítania, sem feldolgoznia.

A második felvonásban a patikus nejének éjjel megfájul a foga s felkelti a segédet, adna néki cseppeket. A férj valahol mulat. - Az asszony jajgat - s a segéd: egyedül, - végre egyedül egy szép, fiatal asszonnyal az éjszakában, - rajongani kezd. A létrán lovagolva keresi az orvosságot - s hirtelenül a legmagasabb hangon kezdi. A szituáció irreális. A líra váratlan, erőteljes beáramlása, - az írónak ez a kissé ökonomiátlan merészsége - meg is riaszt egy kissé, talán el is idegenít, - ámde elfelejted ezt, mert e tragikomikus, groteszk jelenetből fejlődik a darab legértékesebb jelenete.


Ez volt a pillanat, mikor mindenki nagyon odafigyelt és elkomolyodott.

A segéd szerelmet vall - s az asszony tiltakozik. A segéd pedig elkezd az életéről és boldogtalanságáról beszélni... Hogy ő most először van ezen a világon s ő még nem tudhatta, hogyan kell itt élnie... S nincsen sem életéről, sem boldogtalanságáról semmi érdekesebb mondanivalója... Csak általánosságok... De beszél, beszél, komikus s mégis magával ragadó indulattal, - tehetetlenül áradoz, - hegedűje a kezében: ezt is segítségül hívta, - legyen gesztusainak szószólója... - Az asszony pedig leborult az asztalra: nagyon fáj a foga.

A segéd egyszer csak elhallgat, - s azt kérdi tőle, hogy ugye, talán bizony oda sem figyelt...

- Hallottam, - feleli az asszony a nagy csendben.

- Hát, - boldog Ön? - unszolja a segéd.

S az asszony ekkor már melegen, - tiszta szívvel feléje fordúl... S elmondja mindazt, amit igénytelen kis életéről elmondani tud... Mintha valaki a semmit akarná összefoglalni.

Nagyon szép és megható szavak. Gyermekes hangok, talán kissé utrírozott naivitások s mégis szépek. Mert az író komoly művészettel és tudással helyezte el e pár szót. S itt fénylik a darab lelke.

Ő vérszegény... S néki van egy régi, szép selyemruhája... S hogy ő néha este merengve ki szokott nézni az ablakon... S ő a zárdában néhány barátnőjével megesküdött, hogy nem felejtik el egymást - mindig írni fognak egymásnak - s még ez sem lett igaz...

S hogy a vallomás elhangzott: csend lesz megint. Ennyi az egész. Ennyi egy élet.

A harmadik felvonásban a segéd a gyógyszertár laboránsával beszélget. S elkezdi, hogy néki mi minden kalandjai, sikerei voltak már Pesten... Egy illatos művésznő, - futó viszonyok - s elmondja néki álmait.

Aztán érdeklődik - vajon boldog-e a laboráns s hogy kit szeret?...

A jelenet kissé zsenáns, mert kissé nyers, - de az író átsegít minket rajta csakhamar.

Később a segéd hegedűjével álomba ringatja magát. Álam melodramatikus. A zene folytatódik, megnő - s az Asszony lép be az ajtón királynői koronával fején. - Mért hogy minden a gazdagoké, - mért nem vagy királyfi, - mért hogy minden a másé, - te szegény, szegény fiú! De lásd, én boldoggá teszlek, én megvigasztallak! - mondja néki.

Egy cseléd nótája ébreszti fel s ő beszédbe elegyedik véle az ablakon át. - Féltettük, hogy közönségességgel zárul a darab. - De az író ízléses. S itt ismét elhangzik egy szép szó.

- Boldog vagy? - kérdi mohón a cselédlánytól is, ez a magányában csendülő lélek. Aztán behívja magához s néki hegedül.

S az érzékeny Barcarola hangjai mellett - az ő vállára lankad feje - s a függöny legördül.

Hogy a darabot kiváló művész írta, minden szaván érzik.

A színészek igen jól játszanak s a rendezés nagyon kielégítő. Teljes elismerést érdemel játékáért a kiváló Gellért Lajos - s a női főszereplő Simonyi Mária is.

 

Füst Milán

<<
<
1
2
3
4
>
>>
Megosztás:

A cikkhez még nem tartozik egyetlen hozzászólás sem!
Legyen Ön az első! Hozzászólás írásához kattintson ide!


Kapcsolódó cikkek
Cikk-ajánló
A MAC. nemzetközi versenye A MAC. nemzetközi versenye
A MAC nemzetközi versenye ismét oly hosszura nyulott, hogy a...
Himnuszok és énekek
Hajnal Anna verseskönyve azoknak is meglepetést hozott, akik...
Húsz éve halt meg Ady Húsz éve halt meg Ady
Húsz éve halt meg Ady. Huszonnégy évvel Berzsenyi, huszoneggyel...
Fenyőfától a mustárgázig 1. Fenyőfától a mustárgázig 1.
A közmondás, amely szerint semmi sem új a nap alatt, talán semmire...
Beszéd az uj gazdagokhoz Beszéd az uj gazdagokhoz
E csikorgó hideg éjszakán a város minden részéből magam köré...
Mit hordjon a dolgozó nő? Mit hordjon a dolgozó nő?
Hadd essék itt pár szó a praktikus divatról. Mert, mi tagadás, nem...
A trianoni béke életbeléptetése A trianoni béke életbeléptetése
A trianoni béke zárhatározmányai ugy intézkednek, hogy a béke három...
Moszkvával való szakitás Moszkvával való szakitás
A vasárnapi párisi lapok hevesen sürgetik Racovski párisi...
4 millió pengő bevételi többlet a szeptemberi költségvetésben 4 millió pengő bevételi többlet a szeptemberi költségvetésben
Szeptemberben az állami közigazgatás kiadása 53.5 millió pengő,...
Adatbázis informácikó
Feltöltöttség:
46%
Összes publikáció:
26.214
Politika:
3.984
Gazdaság:
4.399
Kultúra:
3.776
Tudomány-t.:
3.429
Sport:
4.144
Bulvár:
4.659
Kincskereső:
436
Páholy:
53
Blog:
221
Összes kép
37.144
Cikkekhez kapcsolódó képek:
36.780
Privát huszadik század képek:
364
Regisztrált felhasználók:
3.984
Fórum témák:
109
Fórum hozzászólások:
650
Cikk hozzászólások:
98