Alattomos ellenségeink: a drótférgek

1921 | Július

Irta Kadocsa Gyula

A drótférgek ritkán tünnek szembe, tömeges előfordulásokról sem lehet hírt hallani, mégis mindig és mindenfelé akadnak s termésünket évről-évre megdézsmálják. Nincsen termesztett növény, amelyet megkimélnének, legyen az gabonaféle, kapás, takarmány, vagy konyhakerti növény. Ott rejtőzködnek a földben, alattomban, titokban ritkítják meg a növények sorát s mert a megmaradt növények a kártételt szemük elől eltakarják, különösen a szántón, rendszerint nem is gondolunk kártevőre. Pedig ott vannak a földben s szedik a dézsmát anélkül, hogy a gazda csak sejtené is!

A drótférgek nevüket kemény, hengeres, vékony és hajlékony testük révén kapták.
Szinük fényes sárgás, vagy sárgás-barna. Olyanformák, mint a lisztkukac. Leginkább a pattanó bogaraknak ivadéka. Ezeket a lapostestű, feketés, vagy barnás bogarakat néhol kovácsoknak is nevezik. Ha hátukra fektetjük őket, percegve a levegőbe vetik magukat. Fölpattannak. Innen a nevük. Sok fajuk van, legközönségesebbek: az egérszinszürke, a vetési nagy és a vetési kis pattanóbogár. A bogár egész nyáron át akad s tojását az útszéli gyep, füves mezsgye, parlagterület, de méginkább az elgyomosodott kapások, lucernások és tarlók füvére, gazára rakja.

A tojásból kikelt drótféreg eleinte a füvek, gyomok gyökerén él, de hamarosan átmegy a termesztett növényekre. A fajok szerint változólag 3-4 évig fejlődik a földben, majd bábbá alakul s a bábból ismét bogár lesz. A drótférgek a növényeket a gyökér fölött elrágják, pl. a gabonát, úgy hogy az kihúzható a földből, vagy azok szárába, gumójába, vastagabb gyökerébe lyukakat fúrnak, pl. a tengeribe, burgonyába, répába s így pusztítják, sorvasztják, gyöngítik. Ha a növény már fejlettebb, rendszerint megmarad, de persze jóval gyengébb termést ad.

Azt a kárt, amit a drótférgek évente az országban okoznak, csak az sejtheti, aki ez alattomos ellenségeink munkáját ismeri. Sok millió értékre rúg az ma! És ezt mind megmenthetnénk az ország számára, ha jobban és helyesebben gazdálkodnánk. Mert a drótférgek ellen különös védekezés nincsen. Legjobb védekezés ellenök a helyes földmívelés. Ha követjük az okszerű gazdálkodás előírt szabályait, akkor egyúttal a drótférgek ellen is védekezünk.

Mint láttuk, a gyom a szülőanyja a drótféregnek.
A gyom csalogatja földünkre a pattanóbogarakat, hogy petéiket rárakják. Irtsuk tehát mindig és mindenhol a gyomot – okszerű földmíveléssel. A kapásnövényeket szorgalmasan kapáljuk. A tarlókat mielőbb buktassuk alá, ne hagyjuk előbb elgyomosodni. A jó gazda már akkor buktatja le tarlóját, mikor a gabona még keresztekben fekszik a földön. Tartsuk magunkat egy rendes és okszerű vetésforgóhoz. Sohase vessünk kalászost kalászos után. Tapasztalat szerint legtöbbet szenved az olyan őszi vetés, amely tavaszi kalászos után következik, íme, mind olyan kivánalom, amit a drótféregre való tekintet nélkül is teljesítenünk kellene!

Előfordulhat, hogy az esős időjárás, vagy egyéb akadály miatt a legjobb szándékunk mellett sem tehettünk idejében eleget a gyomirtás követelményének, – ilyen esetben bizony számolnunk kell a bekövetkezhető drótféregkárral. Ezt igyekezzünk oly módon gyengíteni, hogy vetés előtt gyakrabban járassuk, turassuk végig a tábláinkat sertéssel, hogy ez egyéb kártevőkkel, pl. a mocskos pajorral, együtt kiszedegesse a drótférget is. Ha marad is vissza féreg a földben, ez már csak kisebb része lesz annak a mennyiségnek, ami eredetileg ott rejtőzködött.