A közigazgatás örök tengeri kígyója, „a cigányügy rendezése” ismét kisért. Mint miskolci tudósítónk írja, Abauj- és Zemplénmegyében valósággal türhetelenné lettek a cigányviszonyok. A folytonos lopások, garázdálkodások azt az elhatározást érlelték meg a két vármegye hatóságában, hogy felterjesztést intézzenek ebben az ügyben a belügyminiszterhez.

A felterjesztésben elmondják, hogy a kóborcigányok közbiztonsági szempontjából már azért is veszedelmesebbé lettek, mert számuk nagyon megnövekedett, mert számuk nagyon megnövekedett. Ezek a vándorló familiák két-három hetenként változtatják tartózkodási helyüket s egy-egy helyről való távozásuk utján eltünt lovak és egyéb élőállatok, feltört pincék, megdézsmált élelmiszerraktárakat jelzik.

Arra kérik a hatóságok a belügyminisztert, vizsgáltassa meg az egyes cigánynegyedek elhelyezését, rendelje el a cigányok törzskönyvelését és kétszeres gonddal figyeltesse a közigazgatási hatóságokkal a cigányok viselkedését. Végeredményben azt célozza ez a felterjesztés, hogy a hatóságok rákényszerítsék a cigányokat az állandóan egy helyben való tartózkodásra és munkaalkalmak nyujtásával szoktassák őket munkához.

Az abauj és zempléni hatóságok jóindulatu, de mindenesetre naiv törekvése aligha fog sikerülni. Mert hiszen közszólammá vált már az az igazság, hogy „nem szokta a cigány a szántást”, de másfajta helyhez kötött munkát sem.