Mára tudtuk meg Apponyi véleményét a rendtörvényről, azaz nem is mára, mert mindig tudtuk, hogy Apponyi véleménye, fölfogása és meggyőződése nem lehet más, csak ez az egyetlen szó s a deákferenci örökség: jogfolytonosság, még pedig nemcsak a hatalom, de a szabadság jogfolytonossága is.

Mára tudtuk meg azt is, hogy mit mond a helyzetről Rákosi Jenő s azt, amit mindig mondott, azt, hogy közbizalomnak kell támadni, ami nincs sehol. A nemzetnek hinnie kell a jogban a jog erejében, biznia kell a vezetőiben, de a vezéreknek is bizniok kell a jogokban, a törvénynek erejében s egymásban.

Ez az ország az, ahol már senki sem hisz a másiknak, ahol Bethlennek gyanus Andrássy, ahol Ereki már Clark előtt nem bizott Apponyiban, ahol Huszár fél Hallertől, Gömbős a Wolff intrikáitól, s ahol a barát nem barát, s az ellenfél ellenség. Furcsa ország ez, ahol az öregek, az Apponyiak és a Rákosiak az ideálisták s a fiatalok a reális politikusok, nagyon is reálisak, inkább már cinikusak, akik az ország sorsának jobbrafordulását a maguk hatalmi helyzetétől teszik függővé, s akiknek idegen még Lloyd Geroge mai vészkiáltása is: a Sátán még nem készült el Európával! A Sátán még nem készült el borzalmaival, s még – félő, - mi sem vagyunk tul ebben az égő katlanban a megpróbáltatások kinjaitól. Vajjon nem kellene-e már összefogniok a nemzet jobbjainak, kéz a kézben, alattomosság nélkül és megegyezniök az országért, az ország érdekében az apró kis politikai luciferek mesterkedései, ördöngösségei, s bajkeverései ellen is. Végre is a lucifereket könnyű megismerni, köntöseiről, amelyekkel testüket és üzleteiket takarják, már nagyon is kilátszik a lóláb…

Mára tudtuk meg, hogy a kormánypártban sem fenékig tejföl, ott sem örülnek a rendtörvényjavaslatnak, mert végtére is sose tudja az ember, ki meddig kormánypárti, Andrássyék is addig voltak kormánypártiak, míg egyszer csak ott találták magukat a tulsó oldalon, sőt a tulsó folyosón, a pestvidéki fogház harmadik emeletén.

Ma nékem, holnap néked, édesem, - mondotta volt Madách, aki nem volt politikus, de aki mégis tudta, hogy semmi sem örök, sem a Friedrich miniszterelnöksége, sem a Rakovszky házelnöksége sem a Rassay államtitkársága, sem a Rupert kisgazdapártisága, sem a Pallavicini antiszemitizmusa s hogy a kormánypártiság sem biztosítás az eshetőségek ellen, mert holnap ismeretlen és kevés olyan lovas volt még aki nappal árkokat ásott az országuton, hogy éjjel legyen majd mibe belezuhannia…