Dtum
Login with Facebookk
1922 | Június

Képek - szobrok

Hatvany Ferenc. Eddig aktokat, tompa világításba süppedt interieuröket, kompozíciókat, csendéleteket festett, tartózkodó, elegáns bravúrral. Legemlékezetesebbek az aktjai; a női test festői tartalmának kiaknázásával építette ki egyre szilárduló, tisztuló művészetét. Hatvany kerüli a lírikus hangsúlyozottságot. A technikai tökéletességet, a kifejezés folyamatosságát fölébe helyezi a kialakítás, a küzdelem mutogatásának, sőt műveiből gondosan kigyomlálta a bevégzettséget megelőző erőkifejtés, a közbeeső stációk nyomait.

Ezúttal új minőségben lép a közönség elé. Feladatainak területét kiszélesítette, a szabad természet szépségeit, fák, vizek színeit, foghatóságát, a fény, a levegő, az égbolt, a messzeség illúzióját ömleszti felfigyelő, befogadó énjébe, e titkos medencébe.

Szerettük volna a teremtés folyamatát, a tárggyal, anyaggal való birkózását nyomon követni tájképein. E kíváncsiság talán jogtalan és meglehet hogy feszélyezi is a művészt, de a most élő ember nem tud e tulajdonságáról letenni. Tudni akarja mi rejtőzik a dolgok külső képe mögött, ismerni akarja a mechanizmust is, ami megmozgat, működésbe hoz mindent.

Hatvany nem elégít ki bennünket. Tájképeinek hűvös korrektsége, a zárkózottság, mely kifejezési módjának szembeötlő sajátsága, érdektelenné teszi ránk nézve alkotó tevékenységét. Nem érezzük a természettel való kapcsolatát, a szolidaritást mindazzal, amit magába fogadott és leszűrve, átformálva kivetített. E személytelen piktúra bármennyi kvalitást is tartalmaz, tagozódásaiban és ismétlődéseiben könnyen egyhangúvá válhatik, aminthogy ez be is következett.

A Prédikátorok könyve valahogy így mondja: Ideje vagyon a sírásnak, és ideje a nevetésnek. A bölcsességnek az okosságnak és az okoskodásnak is megvan a maga ideje.

De nem mindig!


*

A Helikon művészeti vállalat három érdemes művész termésének bemutatásával zárta le ezidei kiállításainak sorozatát. Czigány Dezső és Márffy Ödön képeivel, Vedres Márk szobraival.

Czigány Dezső erősen lehiggadt az utolsó években, ámde ez a lehiggadás nem megállást, tespedést jelent a művészetében, hanem pozitív alapra való elhelyezkedést, a múlt megértését, átélését. Az impresszionizmus káprázatát széttépve aszkétikus komorság páncélját rakta magára. Kifejezésmódja végletekig egyszerű és markáns. Klasszikus latin felírások, négysoros versek tömörségét juttatják eszünkbe e képek, hol néhány alapszínbe sűrítette össze a művész a természettel folytatott párbeszédének eredményeit.

 

Néhány szó is elbírja hosszú esztendők tanulságának súlyát, át tudja fogni annak kiterjedtségét, Czigány Dezső se óhajtja a szivárvány minden színét rászórni vásznaira, egy-egy erősebben hangsúlyozott bíborpiros színfolt, meleg kék vagy fülledt barna színtömeg elmond mindent. Fegyelmezettsége a rajzban, a szerkezetben megnyilatkozó fölényes biztonsága, az érett tehetség jóleső kiegyenlítettségét mutatja. Nem ingadozik, határozottan, bizakodva megy előre kijelölt útján.

Márffy Ödön művészete csupa szín, csupa sugárzás, optimizmus. A napfény aranyzománca ragyogja be lüktető eleven koloritját, fiatalos ujjongás zeng ki vásznaiból. Ez az optimizmus sok töprengés, évek küzdelmes próbálkozásának záróköve és tapasztalásból, szakadatlan munkából ered. E művészet nem tárul szét mindenki előtt tolakodó önkínálkozással, nem lehet egy pillantással áttekinteni. Odaadás, elmélyedés kell hozzá, hogy a rejtett szépségek a maguk nagy gazdagságában megnyiladozzanak.

 

Ő maga gyakran kábulatba esik a jelenségek dús zuhataga közepette, a látás, a befogadás gyönyörűsége mohóvá teszi, két kézzel nyúl a végtelenség felé, hogy kibányássza annak értékeit és nem elégíti ki az egyszeri megvalósítás, többször feldolgozza motívumait, hogy minél teljesebben, értelmi és érzelmi potenciájának minél mélyebb, átfogóbb értelmezésében átmentse művészetébe a tárgyak festői tartalmát.

 

Márffy nyugtalan kereséssel hatol át a problémákon, festői ösztönét kifinomult kultúráltság irányítja, formanyelvre fejlett és gazdag, izgató zamatok, ízek, megérzések, meglepő kapcsolatok bontakoznak ki színeinek, fényeinek kicsattanó sugárzásából.

Vedres Márk szobrai zártságukban, plasztikai elvontságukban is az élet illúzióját sugalmazzák. A klasszicitás acélosan tiszta légkörét árasszák maguk körül, nincsen bennünk esetlegesség, változékony, múló mozzanat, minden forma logikusan illeszkedik a tömegek nagyobb egységébe, a törzs, a végtagok egybekapcsolódása, a mozgás visszatérő lendülete, súlypontja a megmaradás határtalanságának kapuját tárja fel előttünk.

 

A plasztika már anyagánál fogva az öröklét hitét kellene hogy keltse, de a legtöbb művész az elröppenő pillanatok után rohan, vagy pedig a reménytelen merevség kötelékeit aggatja szobraira. Vedres Márk művészete márványból faragott nagy női aktjában jelentkezik a legharmonikusabban.

Tudása diadalmasan állta a feladat bonyolultságát, a nagy nyugalom, egyszerűség, amely a szobor legfőbb erénye, alig sejteti az anyaggal folytatott küzdelem mivoltát, az eredmény jelentőségét. Magától értetődő e szoborban minden, az összevont formák, a mozdulatok lágy egybecsendülése, az elhelyezkedés magasrendű természetessége.

E szobor nemcsak Vedres Márk személyes ügye, hanem mindnyájunkra tartozó eredménye a magyar plasztika tisztulási folyamatának.

*

Kádár Béla. Három, négy esztendővel ezelőtt állított ki utoljára. Kompozíciók, kompozíciós elgondolások, akttanulmányok, tájképek tették ki kiállításának anyagát. Schwindt, Spitzweg kései ivadékának tetszett ekkor, ki kedvét leli romantikus témák felidézésében; öblös postakocsik, bőgalléros haramiák, tünedeztek fel a zöld füvön, haragosan bólintó falombok alatt, furcsa emberek, furcsa arcok tekintettek ki a rámákból.

 

Kádár Béla rendet tartott a maga belső területén, a romantikus témák elsősorban dekoratív értékük szerint jutottak szóhoz munkáiban a művész nagy önfegyelmezettséggel jól vigyázott arra, hogy az irodalmi mellékízű tartalom szét ne roppantsa a festőiség szigorú rendjét.

Így emlékszem Kádár Bélára.

A Belvedere művészeti szalonban rendezett új kiállítása szétzilálta, felborította az emlékezés nyugalmas rétegei között lerakódott képeket. Új ember, új művész lépett elénk, ki erőszakos kézzel széttépi a múltat. Nem érzi, nem akarja érezni, hogy múltja bármire is kötelezné. A formákat széttördelte, új arányokat állapít meg a maga számára, deformál, az illúziókeltés eszközeit eldobálja, önmagából épít kifelé, belső elképzelések stenogrammját adja száguldó vonalakban, a látás eredményeit éppen csak hogy lejegyzi, (a maga módján) de az egybeépített vagy egybehalmozott elemek egy sohse látott és a szemlélő előtt merőben idegen világkép zsúfolt, kaotikus tömkelegét adják.

Az új irányok legfrissebb hajtásait propagáló művészek meglepő egyértelműséggel azt hangoztatják, hogy rendet akarnak teremteni a természet anarchikusan mutatkozó jelenségei között. Új világot építenek, melyben rend és harmónia van. E felépített világban csakugyan van valami rendszeresség, azonban ez nem egyéb, mint az önkényesen eltorzított formák, a jelentőségükben lefokozott és felfokozott festői elemek erőszakolt egybekapcsolódásának rendszeressége.

Ez nem vonatkozik a maga teljességében Kádár Béla kísérleteire, melyeken groteszk mivoltukban is valami benső tiszta ritmus hullámzik át és az eltemetett romantika is felüti fejét a romok, törmelékek alól. Viszont éppen ez az a művészet, mely kisiklik a kritika alól.

 

A jóhiszeműség, amely minden művészi erőkifejtés próbaköve, itt tehetetlenül vergődik, a szemlélő nem nyúlhat az ellenőrzés fegyveréhez, idegen világba cseppent, ahol nem tud otthonosan elhelyezkedni, képzeteinek nem találja meg a kifejezésbeli egyenértékeseit. Várjuk meg Kádár Béla legközelebbi kiállítását. Sem Bécsnek, sem Berlinnek nem hisszük el szóról szóra, amit mond.

Cser Károly szobrokat állított ki Kádár Béla rajzaival egyetemben. Cser Károly a naturalizmus alapján áll; látása a természethez igazodik. Erősen lázadozik a tömbszerű zártság ellen, a szobrok végtagjai barokk lendülettel hasítják át a térséget, a törzs elcsavarodik, különös és meglepő vonalakat ír le. Néha kissé groteszkek e plasztikai munkák, de mindig meggyőzők és életteljesek.

 

Bálint Aladár

<<
<
1
2
3
>
>>
Megosztás:

A cikkhez még nem tartozik egyetlen hozzászólás sem!
Legyen Ön az első! Hozzászólás írásához kattintson ide!


Kapcsolódó cikkek
Cikk-ajánló
Tass József - A reményhez
Remény, - hozzád fohászkodom A kínban, mely gyötrő falat Emel...
A franciák idegenkednek az angol kormánytól A franciák idegenkednek az angol kormánytól
Chamberlain ma beható tanácskozást folytatott Baldwain...
A tavaszi nemzetközi kiállitás A tavaszi nemzetközi kiállitás
A Műcsarnok most megnyílt kiállítása egész hosszú sorát mutatja be a...
Betörőknek nézett árverezők Betörőknek nézett árverezők
Az még érthető, ha a hitelező tőle telhetően igyekszik behajtani...
A kapitalizmus bolsevizmusa A kapitalizmus bolsevizmusa
Újpest városára tegnap este sötétség borult, az üzletekben,...
Meghalt Tolnai Lajos Meghalt Tolnai Lajos
Nagy tehetségű író volt Tolnai Lajos, ki e hó 19-ikén hunyt el...
Glücksmann-Bobeczki Paulov, a szélhámos ál-hittérítő Glücksmann-Bobeczki Paulov, a szélhámos ál-hittérítő
Vasárnap délelőtt letartóztatták Glücksmann Jakabot, aki időnként...
Utczai harcz öt halottal Utczai harcz öt halottal
Jan. 18-án. szombaton este Budapesten a Hungária-úton levő...
Sorvadásban szenvedő pohár Sorvadásban szenvedő pohár
Drezdában valósággal ugy vizsgálgatnak és tanulmányoznak most a...
Adatbázis informácikó
Feltöltöttség:
46%
Összes publikáció:
26.214
Politika:
3.984
Gazdaság:
4.399
Kultúra:
3.776
Tudomány-t.:
3.429
Sport:
4.144
Bulvár:
4.659
Kincskereső:
436
Páholy:
53
Blog:
221
Összes kép
37.144
Cikkekhez kapcsolódó képek:
36.780
Privát huszadik század képek:
364
Regisztrált felhasználók:
3.984
Fórum témák:
109
Fórum hozzászólások:
650
Cikk hozzászólások:
98