Jászai Mari ünneplése

1922 | Március

Negyvenhatodik nagygyülést tartotta vasárnap délelőtt a Petőfi-Társaság. Ez a nagygyülés egyuttal hivatalos megnyitója volt annak az ünnepségsorozatnak, mellyel Petőfi Sándor születésének századik évfordulóját meg fogja ünnepelni szerte az országban minden község, minden testület, minden intézmény. A mai nagygyülést Pekár Gyula nyitotta meg.

A nagygyülés fő része a Jászai-jubileum volt. Előbb dr. Váradi Antal olvasta fel "Jászai Mari jubileumára" című értekezését, amely vázolja azt a nagyszerű művészi egyéniséget, melyet Jászai Mari neve jelent. Méltatta őt, mint művésznőt, mint honleányt és mint azt a nagyszívű nőt, aki titokban, de annál nagyobb buzgalommal és lelkesedéssel gyakorolja a jótékonyságot. A közönség tapsviharral ünnepelte a müvésznőt, aki maga meghatottan hallgatta az érdekes felolvasást.

Ezután Jászai Mari következett. Mikor a dobogóra lépett a közönség felállott, tapsolt, éljenzett s a müvésznő percekig nem tudott szóhoz jutni. Amikor végre elcsitult az ünneplés zaja, Jászai Mari három Petőfi-költeményt szavalt el óriási hatás mellett. A nagygyüésnek ez volt utolsó száma s a közönség még hoszszu ideig ott maradt a teremben, zajosan tüntetett a müvésznő mellett, akinek távoztakor végig le az utcáig sorfalat állottak. Az ünnepség az Akadémia díszteremben folyt le, amely az idén először nyilt meg a közönség számára.

Jelen volt az ünnepségen Horthy Miklós kormányzó, József királyi herceg és Auguszta királyi hercegasszony, báró Wlassics Gyula, Berzeviczy Albert, dr. Balogh Jenő és nagyszámu közönség, amely zsufolásig töltötte meg a nagytermet és roskadásig a karzatokat. Délután 2 órakor az Országos Kaszinóban tartotta a Társaság lakomáját, majd háromnegyed 4-kor volt ünnepélyes megnyitása a Petőfi ereklye muzeumnak a Bajza-utcai Petőfi-házban. Dr. Ferenczy Zoltán alelnök, a Petőfi-ház és ereklyemuzeumnak őre üdvözölte a kormány képviseletében megjelent Pekár Gyula államtitkárt, aki azután megnyitotta az ereklye muzeumot.

A Jászai-ünnepség este fél 6-kor folytatódott a Nemzeti Színház csarnokában. A Petőfi-Társaság nevében Szávay Gyula főtitkár mondotta el lendületes alkalmi ódáját, majd Pekár Gyula adta át a Társaság nevében a nagyművésznő mellszobrát báró Wlassics Gyula kormánybiztosnak, ezután pedig fölavatta a színművészeti Muzeumot. Az ünnepség többi része a szinpadon folyt le.

Itt János király trónszéke körül már felsorakoztak a küldöttségek. Az ünnep nyilt szinpadon folyt le. Amikor a függöny szétlibbent és Jászai Mari pályatársnőitől kisérve megjelent. a nézőtér egész közönsége felemelkedett helyéről és percekig tartó tapssal ünnepelte a jubilánst. Jászai a trónszéken foglalt helyet.

Elsőnek a magyar kormány nevében Pekár Gyula államtitkár köszöntötte az ünnepeltet.
Utána Wlassics Gyula báró kormánybiztos, majd Ambrus Zoltán, a Nemzeti Szinház igazgatósága nevében üdvözölte Jászai Marit. Szász Károly a Kisfaludí-Társaság és a Színművészeti Tanács képviseletében mondott köszönetet. Szávay Gyula a Petőfi-Társaság nevében köszöntötte alkalmi versben, Ivánfi Jenő a pályatársak nevében szólott.

Jászai Mari megindult hangon válaszolt az üdvözlésekre. Ilyen felmagasztalás – mondotta – csak a honmentőknek jár és azoknak, akik áldozatot hoztak életükben. De én sohasem hoztam áldozatot mert nekem oly könnyü és oly szép volt a pályám, hogy én mindig és ma is hálás köszönetet kell hogy mondjak a Nemzeti Szinháznak, hogy megengedte, hogy az ő szinpadán áldozhassak az én életem ideáljának: a szépnek.

Ezután sorra vonultak el a jubiláns előtt az egyesületek és testületek szószólói akik egy-egy szál virággal áldoztak az ünnepeltnek. Az ünnepélyt a Himnusz fejezte be.